Budapest, 1982. (20. évfolyam)

8. szám augusztus - A. Czétényi Piroska dr.: Elszámolás a Haverland-felvonókról

ANTALNÉ CZÉTÉNYI PIROSKA DR. Elszámolás a Haverland-felvonókról A főváros történetének igen sok szála fonódik egybe az utolsó száz esztendőben. Bármelyiket követjük is, sok érdekes rész­lethez, adalékhoz juthatunk. Az egye­sülés évétől, 1873-tól számítva a lakos­ság ötven év alatt 280 ezerről nem egészen 900 ezerre nőtt. Az épületek száma 1873-ban valamivel meghaladja a 9 ezret, java ré­szük — 7243 — földszintes ház. 1920-ban az épületek száma 20 020, ennek már csak a fele földszintes. Az iparosodás tovább duz­zasztja a város lakosságát. A bérház lassan uralkodó háztípussá válik. A technikának egyre több vívmánya ter­­­jed el a városi közlekedésben, közművek­ben, épületgépészetben. Megjelenik a bér­házakban a felvonó, — a „járószék" —, amely rövidesen nélkülözhetetlen kényelmi berendezés lesz. A fővárosi, illetve a magyar felvonógyá­rak közt rangja volt a Haverland-cégnek. Az itt gyártott felvonók közül sok ma is megbízhatóan működik, főként, amelyiknek gondját viselték. A századforduló körül be­épített liftek — amint azt Ráday Mihály Unokáink sem fogják látni című televíziós műsorában is láthattuk — azon kívül, hogy műszaki szempontból jók, sokszor mű­vészi lakatos-, asztalosmunkával készültek. A felvonók korszerűsítése során a megle­vőket mind érdemes volna megőrizni. A céget a millennium évében, 1896-ban alapította Haverland Antal, amikor la­katosműhelyét megnyitotta az akkori Ká­roly-kaszárnya (ma Fővárosi Tanács) épüle­tében. Egy segéddel, Petró Tamással dolgo­zott, aki egészen a gyár megszűntéig, 53 éven keresztül volt a munkatársa. Haverland Antal 1861-ben született Bá­torkeszin. Iskolai tanulmányait, a negyedik gimnáziumig, Pozsonyban végezte. Műlaka­tos, gépszerelő, hajógépész lett, majd a Műlakatosárugyár Rt.-nél volt alkalmazás­ban mint művezető, önálló műhelyének megnyitásáig. Az első időszakban saját sza­badalmú emelőgépeket, teherfelvonókat készített, kézi vagy villamos meghajtással, és különböző műlakatos munkákat végzett. 1899-ben vásárolta meg a VIII., Nap utca 22. szám alatti épületet, s itt hozta létre a Magyar Királyi Szabadalmazott Emelőgép, Felvonó és Vasszerkezetek Gyárát. Ebben az időben Magyarországon több külföldi cég is gyártott liftet. Például az osztrák Wertheim, a német Flohr, az olasz Stiegler, a svájci Schindler. Nem volt könnyű köztük teret nyerni egy kezdő magyar gyáriparos­nak. Az első nagy lehetőség és siker 1901-ben mutatkozott, amikor a Haverland-cég a Rémy — ma Nemzeti — szálló tulajdono­sa által meghirdetett pályázatot megnyer­te több külföldi gyár előtt. A pályázati kiírásban többek között 10 évi jótállás is feltétel volt , amit a nyertes vállalt. A felvonó a megrendeléstől számí­tott három hónap alatt el is készült és mű­ködött. Haverland a munkát ez alatt a rö­vid idő alatt mindössze 20 emberrel végez­te el, egyéb tevékenysége és megrendelései mellett. 1913-ban az ezredik liftet szereli fel a vállalat a Gazdák Biztosító Szövetke­zetének Kálvin téri épületében. Az Orszá­gos Társadalombiztosító Intézet (ma nyug­díjintézet) épületébe tervezett és felszerelt 28 fülkés páternoszter akkor a legmaga­sabb volt Európában. Emelőmagassága: 31 méter. A gyár és gyártmányai sok elisme­rést, kitüntetést kaptak: 1927-ben a Vas-és Gépipari Kiállításon a „Nagy aranyér­met", 1933-ban az Iparosok Országos Szö­vetségének aranyérmét. A gyáralapító Ha­verland Antal előbb a Lakatos Ipartestület alelnöke, majd haláláig elnöke volt. Halála után, 1935-ben fia, Haverland Ti­vadar vette át a gyár vezetését. A munkát az első világháborúból való leszerelése után kezdte meg édesapja vállalatánál. Előbb szer­kesztő-rajzoló, majd önálló tervező. 1944 első felében az iparügyi miniszter a gyár gépeinek leszerelésére és Nyugatra való át- A Nap utcai gépműhely dolgozói

Next