Budapest, 1983. (21. évfolyam)
3. szám március - Szombathy Viktor: Fakókeselyű + szirti sas = turulmadár
eleven állatokat kapott. Fel is használták modelleknek a madarakat, később azonban kezdtek kényelmetlenné válni, etetésük egyre nehezebbnek bizonyult, így hát Feszty Árpád végül az állatkertnek ajándékozta a turulnak, dögkeselyűnek festett madarakat. Lehet, hogy a „modellek" erősen hozzászoktak már a művészek társaságához s a műtermi élethez, mert nemsokára kimúltak. Szervezetük bizonyára megsínylette a hosszú fogságot. Lendl Adolf azonban visszaküldte a madarakat — immár ragyogóan kitömve. A két kitömött madár aztán a Bajza utcai Feszty-ház különleges érdekessége, „magyar ősmadara" lett. (Ez a ház volt később, a művész halála után, a Petőfi Társaság által megvásárolt Petőfi Ház). A madarak élték túlvilági életüket, s ekkor következett el számukra az újabb metamorfózis, avagy az újabb szerepvállalás kora. Az ezredéves ünnepségek alkalmával az akkori magyar kormány elhatározta, hogy millenniumi emlékművet állíttat föl Pusztaszeren, Munkácson, Pannonhalmán, a nyitrai Zobor-hegyen, Dévényben, a vár ormán, a brassói Cenk-hegyen és Zimonyban. Jókai javaslatára a bánhidai hegytetőre is rendeltek egy emlékművet, Komárom vármegye pedig megfestette Feszty Árpáddal Árpád fejedelem és Szvatopluk találkozását a bánhidai mezőn. Ez a kép a komáromi vármegyeháza dísztermét ékítette, később a kultúrpalotába került, 1945 után egy ideig Bajnócon, a volt Pálffy-kastélyban őrizték, jelenleg ismét a révkomáromi múzeumban látható. A bánhidai érc-emlékművet Donáth Gyulától rendelték meg. Donáth, jó barátságban lévén Feszty Árpáddal — és mert Feszty Árpád Komárom megyei születésű volt —, sokszor meglátogatta műtermében a festőt. Mindkettőt érdekelte ugyanaz a feladat: a bánhidai csata emlékezete. — Erősen foglalkoztat a bánhidai emlékmű témája — mondta tűnődve egy ízben Donáth Gyula —, mivel érzékeltessem ? Fesztynek támadt az ötlete: — Tudom, mit fogsz alkotni. Nézz oda! Látod a madarak királyát — a turult? A sas ott terjesztette szárnyát fölöttük. — Igazad van — nézett föl a turullá vált sasra Donáth —, máris viszem a madarat. S aztán nem csupán a bánhidai hegyre helyezett el egy ércmadarat, hanem a budai Várba is. Szaporodtak a turulok: az akkor épülő Ferenc József-híd — a mai Szabadság-híd — is kapott négy rézturult. A kitömött madarak nem semmisültek meg. Mint a jó bumerángok ismét csak visszakerültek Feszty Árpádhoz. Amikor a festőművész halála után — (1914) — a háztartását felszámolták, a két madár az ógyallai Feszty-kúriába került, igen jó állapotban, számos családi bútorral, képpel, sőt, festői rekvizítummal együtt. Sokat üldögéltem magam is a velencei dózse-palotából származó faragott karosszékekben, a kiterjesztett szárnyú sasmadár alatt. Különösen akkor volt érdekes és vonzó a történelmi bútorok között felcsengő társalgás, amikor Feszty Árpoldné Jókai Róza beszélt a régi időkről, vagy Feszty Masa mesélt az ő Firenzéjéről. A madarak pedig hallgatták. A sas most is hallgatja a beszédet, de már a diákok beszédjét. Mert a sasmadár — a budavári és a bánhidai turul valaha élő mintája — ma is megvan. Feszty István a rév-komáromi gimnáziumnak ajándékozta — több ornitológiai értékkel együtt, s mivel dr. Szénássy Zoltán barátom, a rév-komáromi gimnázium kiváló tanára lefényképezte, íme, bemutatom a kalandos sorsú, annyi művész szeme előtt repdeső, műtermeket, házakat megjárt totemállattá varázsolt Balkán hegységi sasmadarat, egy természetrajzi szertár kincsét. 'HONISMERET' A budai várban A bánhidai turul. MTI Fotó