Budapest, 1984. (22. évfolyam)
3. szám március - Pozsgay Imre: Közösség a nagyvárosban
Nagyvárosban a lakóhelyek nagy tömegek gyűjtőpontjai. Ebből adódik az első nagyobb közéleti akadály. Ilyen tömegben nincs vagy csak kis lehetőség nyílik a személyes ismeretségre. Megszűnik a kapcsolatok intimitása és ugyanakkori nyíltsága. Míg a falvakban mindenki ismeri egymást, és a teljes személyiséget teszik mérlegre a közéletben, a helyi nyilvánosság előtt, addig például egy nagy lakótelepen legfeljebb egymás szerepét ismerik meg az emberek. Így fordulhat elő aztán az a különös eset, hogy falun, ahol esetleg iskolai végzettség dolgában rosszabb a helyzet, mint az említett lakótelepen, a közéleti aktivitásban, az önkormányzatra való képességben előbbre tartanak a nagyvárosi állampolgároknál. Jobban átlátják viszonyaikat, és könnyebben tudnak uralkodni rajtuk. A helyi politikát illetően a városlakó előbb sülylyed balhitbe és merül el a partikularitásba, mint a falusi. Nagyon sok városi ember nem hiszi, hogy személyes problémáinak megoldása az egész közösség előrehaladásán múlik, ezért könnyen depolitizálódik. Tanácstagját, képviselőjét, a választott testületeket és a közösségi intézményeket aszerint ítéli meg, hogyan foglalkoztak személyes ügyeivel, és hogy igazat adtak-e neki. Amit mondok, nem a falusi közélet felmagasztalását jelenti. Megvannak annak is a maga bajai, gondjai. Csupán arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy a politikai kultúra is ott kezdődik, ahol a közösségek. Sok-sok kis lakóhelyi közösségre van szüksége Budapestnek ahhoz, hogy a nagyobb világvárosi közösség is erősebb legyen. A viszonylag jól áttekinthető, egy-egy fontos ügyre szerveződött, belső autonómiára, önkormányzatra képes, kezdeményezőkész kis kollektívák mozgalmai és nem a kimódolt rendezvények hozhatnak újabb energiákat a főváros további gyarapodásához, szépüléséhez. A Hazafias Népfront Budapesti Bizottsága és kerületi bizottságai funkciójuk teljesítésén túl nagyon sokat tettek azért, hogy a főváros az itt élőknek ne csak lakóhelye, hanem közös otthona is legyen. A népfrontmozgalom arra törekszik, hogy Budapest egyre magasabb színvonalon elégítse ki lakóinak gazdasági, politikai és kulturális szükségleteit. Inspirálója az értelmes társadalmi munkának, a közéleti aktivitásnak; építője a nép és az érdekét szolgáló politika kapcsolatának; védelmezője a családnak mint minden közösség alapsejtjének; szervezője az iskola és család, iskola és társadalom együttműködésének. Ezzel itt csupán néhányat említettem meg a népfront sok fontos funkciója közül. Ami a leglényegesebb: a népfront nem hullámtörője, hanem lendítője minden jó kezdeményezésnek a fővárosban is. Úgy hiszem, hogy létezik, elevenen él Budapest szelleme. Lakói büszkék városukra, történelmére, hagyományaira, mai értékeire, az egész nemzet életében betöltött szerepére, s ezzel közösséggé teszik, közös otthonná ezt a metropolist. De ezek a lakók mindennapi emberek is, akik életüket nem szakadatlan magasztos fővárosi küldetéstudatban élik, hanem nagyon is mindennapian, mindennapi szükségleteik kielégítését hajtva. Ezekben a mindennapokban is tudni kell közösséginek lenni sok kis közösség felépítésével. Erre törekszik Budapesten is a népfrontmozgalom. POZSGAY IMRE