Budapest, 1984. (22. évfolyam)

3. szám március - Pozsgay Imre: Közösség a nagyvárosban

Nagyvárosban a lakóhelyek nagy tömegek gyűjtőpontjai. Ebből adódik az első nagyobb közéleti akadály. Ilyen tömeg­ben nincs vagy csak kis lehető­ség nyílik a személyes ismeret­ségre. Megszűnik a kapcsola­tok intimitása és ugyanakkori nyíltsága. Míg a falvakban mindenki ismeri egymást, és a teljes személyiséget teszik mér­legre a közéletben, a helyi nyil­vánosság előtt, addig például egy nagy lakótelepen legfeljebb egymás szerepét ismerik meg az emberek. Így fordulhat elő az­tán az a különös eset, hogy fa­lun, ahol esetleg iskolai vég­zettség dolgában rosszabb a helyzet, mint az említett lakóte­lepen, a közéleti aktivitásban, az önkormányzatra való képes­ségben előbbre tartanak a nagyvárosi állampolgároknál. Jobban átlátják viszonyaikat, és könnyebben tudnak ural­kodni rajtuk. A helyi politikát illetően a városlakó előbb süly­lyed balhitbe és merül el a par­tikularitásba, mint a falusi. Nagyon sok városi ember nem hiszi, hogy személyes problé­máinak megoldása az egész kö­zösség előrehaladásán múlik, ezért könnyen depolitizálódik. Tanácstagját, képviselőjét, a választott testületeket és a kö­zösségi intézményeket aszerint ítéli meg, hogyan foglalkoztak személyes ügyeivel, és hogy iga­zat adtak-e neki. Amit mondok, nem a falusi közélet felmagasztalását jelen­ti. Megvannak annak is a maga bajai, gondjai. Csupán arra szerettem volna felhívni a fi­gyelmet, hogy a politikai kultú­ra is ott kezdődik, ahol a kö­zösségek. Sok-sok kis lakóhelyi közösségre van szüksége Buda­pestnek ahhoz, hogy a nagyobb világvárosi közösség is erősebb legyen. A viszonylag jól átte­kinthető, egy-egy fontos ügyre szerveződött, belső autonómiá­ra, önkormányzatra képes, kezdeményezőkész kis kollektí­vák mozgalmai és nem a kimó­dolt rendezvények hozhatnak újabb energiákat a főváros to­vábbi gyarapodásához, szépü­léséhez. A Hazafias Népfront Buda­pesti Bizottsága és kerületi bi­zottságai funkciójuk teljesíté­sén túl nagyon sokat tettek azért, hogy a főváros az itt élőknek ne csak lakóhelye, ha­nem közös otthona is legyen. A népfrontmozgalom arra tö­rekszik, hogy Budapest egyre magasabb színvonalon elégítse ki lakóinak gazdasági, politikai és kulturális szükségleteit. Ins­pirálója az értelmes társadalmi munkának, a közéleti aktivi­tásnak; építője a nép és az érde­két szolgáló politika kapcsola­tának; védelmezője a család­nak mint minden közösség alapsejtjének; szervezője az is­kola és család, iskola és társa­dalom együttműködésének. Ezzel itt csupán néhányat említettem meg a népfront sok fontos funkciója közül. Ami a leglényegesebb: a népfront nem hullámtörője, hanem lendítője minden jó kezdeményezésnek a fővárosban is. Úgy hiszem, hogy létezik, elevenen él Budapest szelleme. Lakói büszkék városukra, tör­ténelmére, hagyományaira, mai értékeire, az egész nemzet életében betöltött szerepére, s ezzel közösséggé teszik, közös otthonná ezt a metropolist. De ezek a lakók mindennapi embe­rek is, akik életüket nem szaka­datlan magasztos fővárosi kül­detéstudatban élik, hanem na­gyon is mindennapian, min­dennapi szükségleteik kielégíté­sét hajtva. Ezekben a minden­napokban is tudni kell közössé­ginek lenni sok kis közösség felépítésével. Erre törekszik Budapesten is a népfrontmoz­galom. POZSGAY IMRE

Next