Budapest, 1986. (24. évfolyam)

9. szám szeptember - Oszlay Péter: A nosztalgia végállomása?

vendégek részére a völgykatlan felső vé­gében épült, stílusában, formájában a környezetbe illő házikó.) A völgybe ve­zető út elején kétoldalt egy-egy hajdani 58-as villamos, azaz, nosztalgiakocsi áll sínen, az egyikben a Csilingelő büfé, a másikban a kempingrecepció kapott he­lyet. Kedves — és praktikus — ötlet. Bár, ha rosszmájú lennék, azt mondhat­nám, a BKV fricskája ez, mondván, íme, visszaállítottuk az 58-ast­, ugyanis a közlekedési vállalat ragaszkodott ide­állításukhoz. Befelé haladva az út két oldalán 50-70 férőhelyes kempinget léte­sítettek, ezzel, valamint a szabadidő­központ forgalmával a pjt a Libegő for­galmának növeléséhez is hozzájárul, kü­lönösen télen. Nemcsak az első olvasásra, hanem a valóságban is így fest jelenleg a Zuglige­ti Szabadidőközpont Pjt tevékenysége — ez a hivatalos neve a vállalkozásnak. Egy ki nem mondott miértre azért hadd álljon itt képviselőjük, dr. Meszlény András — igaz, kissé talányos — vála­sza: — Tudatlanságból, félreinformált­ságból adódott, hogy a lakosság és kép­viselői ellenezték itteni tevénységünket, s korábban ez visszahatott a tanács ál­láspontjára is. Mi jóhiszeműen jártunk el. Ott építettünk közvécét, ahonnan a szerződés értelmében a tanács harminc napon belül elzavarhat bennünket... Június közepén a szabadidőközpont hivatalosan is megnyílt. Ma még nem tudhatom, hogy a kemping és a szabadi­dőközpont jelenléte milyen kihatással lesz a környezetre, a tájvédelmi körzet­re, de nincsenek fenntartásaim a píz mű­ködését illetően, ha pedig a korábbi sze­méttelepre gondolok, akkor csak dicsér­ni lehet vállalkozásukat. A Zugliget lakói között azonban még most sem osztatlan a lelkesedés: vissza­követelik a villamost. A körzeti tanács­tag (Biller István) meg a Hazafias Nép­front körzeti bizottsága talpalt utána, interpelláltak a tanácsülésen is — hiába. A pst működésével kapcsolatban egy újabb jelszó is megjelent az „ellenzők" zászlaján: környezetvédelem. — A világon nagyon sok helyen mű­ködik erdei kemping, mégpedig a kör­nyezet rombolása nélkül — így fogal­maz Horváth Béla, a XII. Kerületi Ta­nács műszaki osztályának vezetője, aki igencsak megszenvedte ezt a zugligeti ügyet. — Az 58-as megszüntetése feletti elkeseredés és tehetetlenség ragadtatta időnként szélsőséges megjegyzésekre a környék lakóit, s nemegyszer azok kép­viselőit is. A magánvéleményem: ked­ves, hangulatos villamos volt az 58-as. Erre lakom én is, megértem a nosztalgi­át. De nem rugaszkodhatunk el a „száz­milliós realitástól". Más: az autóbusszal szemben a villamosnak nincs semmiféle környezetvédelmi előnye, ezt is alapos vizsgálat derítette ki. A kipufogógázzal szemben ott a zaj és a rezgés okozta ár­talom. Ahol régen madár sem járt, erdei utakon, ösvényeken ma személygépko­csik szaladgálnak. Az autóbusz viszont csak a hegy lábáig közlekedik... Hát mit mondjak? Ha nem szedik fel a síneket, ha nem hagyják, hogy ilyen áldatlan állapotok alakuljanak ki, ha­nem csak a helyreállítási munkák idejére szüneteltetik a villamosközlekedést, va­jon akkor is százmillió forintba kerülne most a pályafelújítás? Ha a pályatest meglenne... — hallot­tam minduntalan. Ebben az újraindítás­ban reménykednek sokan mindmáig a környék lakosai közül. Pedig aki csak körülnéz, a völgykatlan jelenlegi „beé­pítését" látva, könnyen rájöhet, hogy itt nem lesz egyhamar villamosjárat. Épp ezért érthetetlen tehát, hogy a BKV eddig egyetlen fórumon sem mondta ki egyértelműen, hogy itt sohasem lesz vil­lamos, és nemcsak a VII. vagy a VIII. ötéves tervben nem szerepel a pályare­konstrukció, és nemcsak a pénz hiánya miatt, hanem mert más elképzeléseik vannak az itteni tömegközlekedés meg­oldására. Avagy már meg is van oldva: jár a 158-as. Ötletes tervet valósított meg a polgár­jogi társaság. Talán rá is feledkeznék, ha nem kísértene mindig a híd alatt be­döcögő villamos képe. Hiába áll a kö­zelben két nosztalgiakocsi, nem vagyok egyedül, aki szívesebben látná azt, ame­lyik gurul... Valószínűleg ezután megnő majd az idelátogatók száma, immár tiszta, szép a környezet, vonzó a szabadidőköz­pont. Hogy annyian talán mégsem lesz­nek, mint tíz évvel ezelőtt, annak még egy oka van: a nagyfokú beépítés. Ha régebben végigmentem a Zugligeti úton, mindenfelől fák hajoltak fölém, kelle­mes erdei sétányokon bandukolhattam. És most? Az út egyik felén továbbra is erdő, de a másikon kertes és víkendhá­zak sora. És autók áradata! Villamospárti vagyok ugyan, de bele­nyugszom, hogy ha a jövőben a busszal kell „együtt élnem", ám, a hegyet sáska módra ellepő, s a 158-as buszokénál százszorta több s nagyobb környezet­szennyezést hozó autókkal nem vagyok — nem lehetek! — kibékülve. OSZLAY PÉTER 15

Next