Budapest, 1988. (26. évfolyam)
12. szám december - Tarr László: Hol volt, hol nem volt Nemzeti Színház az elmúlt 151 évben
NEMZETI SZÍNHÁZ A derék, becsületes Kultsár István, a Hazai és Külföldi Tudósítások tulajdonos-szerkesztője, 1813-tól pedig a pesti színésztársaság címzetes igazgatója volt az első, aki kijelölte a helyet, ahová a nemzeti teátrumot fel kellene építeni. Az 1814. október 25-i dátumot viseli Kultsárnak az a röpirata, amelynek teljes címe: Hazafias javaslat magyar nemzeti theátrum építéséről melly egyszersmind a fejedelmi szövetség győzelmének és a három felség Pesten létének emlékeztető jele legyen. Ez a hosszú cím némi magyarázatra szorul. Kultsárnak ugyanis az a ravasz, de vonzónak bizonyult ötlete támadt, hogy könnyebb lenne a felsőbbség kegyét az építéshez megnyerni, ha — mellékesen ugyan — ilyen lojális célt is kitűz a tervezetben. A fejedelmi szövetséget, ismertebb nevén Szent Szövetséget I. Ferenc osztrák császár és magyar király, I. Sándor orosz cár és III. Frigyes Vilmos porosz király alkotta, a győzelem pedig a lipcsei csata (1813. október 16-19.) volt. Ez a három uralkodó 1814-ben járt Magyarországon, és Pestet is útba ejtette. „Buzdítás a' nemzeti Theátrum felépítésére" Kultsár a röpiratban pontosan kijelölte a színház helyét, és azt is leírta, milyennek képzeli az épületet: ,,A volt Botanikus kertnek helyén, a Hatvani útszára dűlő áruba bocsátott, két puszta házhelyeket, mellyeknek széle mintegy 18 élet, hossza 30-at teszen, szándékoznak megvenni, s oda szabadon a Magyar Theátrumot úgy állítani, hogy annak homloka a Hatvani útszára nézzen. " Ez a két telek — a mai Kossuth Lajos utca 5. Szép utca 2. —, amelyen most a Hungarotex Textilkereskedelmi Vállalat hatalmas modern palotája áll. Kulcsár a színház épületét így képzelte el: ,,Elöl 3 garádicson emelkedve 8-10 ölnyi magasságú s Corinthiai rendű (azaz korinthoszi) négy óriási oszlopok állanak, mellyeket az épületnek fedelével egyező fő gerenda (azaz architráv) foglal össze. Ennek felső párkányán az Egyesség, Erő, Békesség és Bőség képezetei állanak. A homlokon ezen írás látszik: A Fejedelmi Szövetség Győzelmének Emlékezetére a Magyar Játékszínt emelte a Hazai Szeretet 1814. Belül a velencei Fenice és a trieszti színház a példakép." A jövőt rózsásnak látó Kultsár azzal a reménykedéssel fordult olvasóihoz, hogy ,,a Nemzeti Theátromnak Barátjai nem helytelen Projectummal jelennek meg, midőn a közönséges Békességnek örökösíttését a Nemzetnek javával úgy szándékoznak összehangolni, hogy amit a Győzedelem szerzett, azt a Nemzet maga szabadságában, függetlenségében, s Nemzeti tulajdonának virágoztatásában tapasztalhassa." Ugyanakkor történt, hogy a városi Szépítő Bizottmány ráébredt arra, hogy a Rondella, a régi városfal egyik megmaradt erődítése (helyét a Régiposta utca elején emléktábla jelöli), amelyben a magyar színészek — nyomorúságos körülmények között — játszottak, elavult, alkalmatlan színházi előadások megtartására, azonkívül belelóg az utca tervezett vonalvezetésébe. A bizottság ilyen értelmű rendeletet küldött Pest város tanácsának. A tanács erre 1814. június 14-én nyilvános árverésen eladta Neumayer Mihálynak, aki bérbe adta a rozoga épületet a magyar társulatnak. Tehát a színészek most már nem ingyen jutottak hozzá a Rondellához, mint addig, hanem bért kellett fizetniük Neumayernak. Kulcsár felvette a harcot színészei érdekében. Hogy a színház minél előbb felépülhessen, megvette az említett telkeket Deron és Jüttner tulajdonosoktól 41 508 forintért, és Pest vármegye 1814. június 26-i közgyűlésén bejelentette, hogy a telkeket nem magának vette meg, és bármely percben hajlandó a teátrum „felséges céljaira" átengedni. A vármegye elfogadta az ajánlatot. A vételárból azonban tetemes összeg, 21 918 forint teherként maradt a telkeken. Kultsár most új helyzet előtt állott. Volt már telek, de eredeti terve, amely össze akarta kapcsolni a színház és a fejedelmi találkozó ügyét, nem vált be. 1815. április 25-én újabb röpiratot adott ki Buzdítás a Nemzeti Theátrum felépítésére Pesten címmel, és ebben említést sem tesz a győzelemről és a fejedelmi találkozókról. Nem lehet tudni, mi indította arra, hogy eredeti projectumát feladja. Talán felsőbb helyről kapott figyelmeztetést, de valószínűbb, hogy nemzeti érzelmű támogatói nem értettek egyet a hazafias ügy és a kétes nevezetességű találkozó összekapcsolásával. Az új röpiratban Kulcsár arra hivatkozik, hogy a telek már megvan, „így meglévén az első és legszükségesebb készület, csak az kívántatik, hogy a Hazafiak mennél hamarabb bő adakozásra gerjedjenek." A hazafiak azonban nem gerjedtek bő adakozásra, az adományok csak gyéren szivárogtak. A két telket terhelő adósság kamatai és a városi adó egy évtized során folytonosan csökkentették az amúgy is megcsappant megyei színházi alapot. A vármegye urai között egyre inkább tért hódított az a vélemény, hogy a két telket el kell adni, vevő is akadt gróf Cziráky Antal személyében, a felajánlott összeg néhány ezer forinttal több is volt, mint az eredeti vételár. Kulcsár Pest vármegye közgyűlésén elszörnyedve tiltakozott az eladás ellen, a vármegyei közgyűlés azonban bizottságot küldött ki, amely az eladás mellett döntött. A határozat 1828. február 4-én kelt, Kultsár ugyanazon március 30-án meghalt. Székely József, Pest megye levéltárosa Magyar Játékszín című könyvében azt írta, hogy Kultsár István volt a Nemzeti Színház első halottja. Ezzel az első kiszemelt hely kitörlődött a Nemzeti Színház történetéből, és az ügy ismét holtpontra jutott. Széchenyi javaslata: József nádor tér Az 1830 őszére összehívott pozsonyi országgyűlés, amikor a Magyar Tudós Társaság (a későbbi Tudományos Akadémia) rendszabásait kidolgozta, ezek közé felvett egy olyan pontot, Pollák-féle színházterv 1835-ből. A Pollák-féle színházterv, 1835 A Szumrák-féle színházterv, 1868