Budapest, 1988. (26. évfolyam)
12. szám december - Kiss Károly: Egy ódon ház megújhodott
34 AZ OROSZLÁNTÓL A KORONÁIG Egy ódon ház megújhodott Az eseményről szűkszavú tudósítás tájékoztatta a közvéleményt: 1988. augusztus 19-én szerény ünnepség keretében átadták rendeltetésének az Óbudai Művelődési Központ épületét. Valójában ismét elfoglalta helyét az intézmény, amelynek elég sokáig, több mint tíz évig a Zichy-kastély egyik melléképülete nyújtott ideiglenes szállást. A most megújított megújhodott ház immár betölti hivatását; itt van a városrész szellemi centruma, falai között a közművelődés közösségteremtő új lehetőségeit keresik Merényi Judit igazgató vezetésével az intézmény munkatársai. Csodával határos, hogy megújhodhatott ez az épület, hiszen már az is csoda, hogy egyáltalán megmaradhatott. A hetvenes évek elején ezt a házat és környezetét ugyancsak elmúlásra ítélte a meggondolatlan városrendezés. Mert erre a sorsra jutott volna a maradék épületegyüttes: a Krúdy-féle ház, a Kéhli vendéglő s a még ott álló néhány ódon építmény. A műemlékvédelem első szerény hazai győzelme volt a kivívott döntés, amellyel megkegyelmeztek nekik. A Fővárosi Műemléki Felügyelőség tisztázni kívánta a ház építészettörténeti körülményeit; a gondos régészeti kutatáshoz kapcsolódó falvizsgálatok csakhamar tisztázták a sokszor átépített ház viharos történetét. Korompai Katalin, a VÁTI munkatársa, aki tevékeny részt vállalt a kutatásokban, elkészítette az épület helyreállítási terveit. A FIMÜV a Fővárosi 1. számú Építőipari Vállalatot bízta meg a rekonstrukció feladatával, az évekig tartó munkálatok eredményeként egy értékes épülettel gyarapodott Óbuda és Budapest lakossága. Aki még látta a régi Óbudát, emlékezetében őrzi azt a jellegtelen, hol szürke, hol sárga, de valójában mindig vedlett épületet, amely oly sokféle célra volt használatos. A századforduló idején a Bródy-kávéháznak adott helyet, ám sokan emlékeznek rá későbbi Korona Vigadó, majd Vörös Söröző korából, ahol egykor társas összejöveteleket, ünnepi esteket és még vidám bálokat is rendeztek az óbudaiak. Mert az épület északi szárnyában, vagyis a Magyar Lajos utcai felében működött az Óbudai Társaskör. Még színpadi alkalmatosság is kínálkozott itt a szellemi javak terjesztésére; a tisztes intézmény jobbára jótékony célú, műkedvelő előadásokkal jeleskedett. Alkalmi jellege ebből is kitetszik, noha a Társaskör ennél sokkal elevenebb szervezet volt. Esténként ugyanis itt találkoztak a városrész akkori