Budapest, 1988. (26. évfolyam)
2. szám február - F. Dózsa Katalin: Szupécsárdás hajnalig
FARSANGIDŐ Szupécsárdás hajnalig ,,A hölgyek legnagyobb része nemzeti szabású bársony vagy selyemmellényben díszelgett, kiknek arany vagy ezüst zsinórzata kápráztatá a szemet, a fehér fátyolszövetű atlaszöltönyökön nemzetiszínű szalagcsokrok és virágok díszelegtek. Tökéletes magyar ízlésre és keleties pompára nézve legkitűnőbbek valának D. és M. grófnők s a velük lépdelő I.-né asszonyság. A lelkes gr. Batthyány Lajosné is belföldi kelmében jelent meg, s jó kedvvel letté a csárdást." Pesti Divatlap, 1845 A régi mulatságok bevallott célja a fiatal leányok férjhezadása volt. Igen fiatalon — 14 éves korban — kezdték a hajadonok a bálozást, mert 18 évesen párt kellett találniuk. A legszebb bálkirálynőnek is megkeseredett a szája íze, ha a harmadik-negyedik farsangi évadra készülődve még mindig leány maradt. Egyszerű leányok, pompás fiatalasszonyok Micsoda izgalmat jelentett az első bál! Már hetekkel előtte megtanácskozták a családban, hogy milyen ruhát válasszanak. Pedig sok válogatási lehetőség nem volt, mert az első bálozóknak csak fehér muszlin vagy tüll, tarlatánfodros öltözéket illett viselniük kis kivágással, szerény ékszerrel. A második évben rózsaszínt, világoskéket esetleg almazöldet lehetett választani, s csak néhány év elteltével dukált a sárga, lila vagy vörös szín. No, de ki kívánta világgá kürtölni, hogy több évadon keresztül nem kelt el? Egészen másként kellett öltöznie az asszonyoknak. Az igazi választóvonal ugyanis az a kis „né" szócska volt, a hozzá tartozó sima aranygyűrűvel az ujjon. A Magyar Bazár nevű divatlap 1874-ben gondosan eligazította a tudatlanokat: „A társasági életben a legfontosabb, hogy mindenki kora, testalkata és személyi szépsége szerint ruházkodjék. A bálokon a hölgyek koruk szerint négy korosztályba tartoznak: fiatal lányok, még nem egy éves asszonyok, fiatal anyák, idősebb hölgyek". „Amilyen egyszerűek a leánykák, oly pompásan öltözködnek a fiatal asszonyok" — írta 1886-ban a divatlap. Az ő ruhájuk lehetett a legszínesebb, nyakkivágásuk a legmerészebb, ékszerük a legdrágább. Vége a tüll- és muszlinkorszaknak. Válogathatnak a mélytűzű színes selymek, bársonyok, brokátok között. Valamivel visszafogottabban illett megjelenni a harmadik csoportba sorolt asszonyoknak, a több éve házasoknak, különösen 35