Budapest, 2004. (27. évfolyam)

4. szám június - Erő Zoltán: Budapest, a fürdőváros - Hagyomány és lehetőségek

R N­­­)­A­P­F. S­T­GFLFLFLFF JÚNIUS Budapest, a fürdőváros Szöveg: ERŐ ZOLTÁN Fotó SEBESTYÉN LÁSZLÓ Hagyomány és lehetőségek Budapest 1934 óta nevezi magát hivatalos idegenforgalmi kiadványokban s akciók során fürdővárosnak. A valóban egyedülálló adottságokat kihasználva, a példátlanul gazdag hévízkincsre alapozva intézményesült itt ennek a (gyógyító) mulatságnak szinte minden formája a római időktől a török koron át a 20. századig. Naponta elmegyünk a fürdők mellett, induljunk bármerre a városban - de vajon valóban életünk elidegeníthetetlen részei-e, változatlanul? Vajon lehet-e ez az örökség a holnap budapesti turizmusának motorja? És hogyan? Mi kell tennünk érte? Mi a dolga, programja Budapestnek? • A magyar főváros fürdőkultúrájának történetét a rómaik korával kell kez­deni, bár az aquincumi polgári fürdők vagy a thermae maiores, a katonai für­dő a Flórián téri aluljáróban csak mint múzeumi tárgy van jelen az életünk­ben­­ és idegenforgalmunkban. A mű­ködőek közül kétségtelenül a török időkből származóak a legizgalmasab­bak. A Rudas, a Rác, a Király ötszáz éves habitusa ismert, a Császár fürdő rejtőzködő török kori magját már ke­vesebben említenék. A legrégebbi városi tulajdonú intézmény a Rudas, amelyet nem sokkal a hódítók kiűzé­sét követően, 1696-ban adományozott a király Buda városának. Természetesen ezek a török épít­mények a későbbi kiegészítésekkel alakultak át jól használható, nagyobb egységekké, maguk a török meden­ceterek is mutatják a léptékváltást, a mai igények szerint igencsak kicsinyek. A Király fürdő a 18. század, végén kapta ma ismert késő barokk főépü­letét, a Rác fürdő a barokk fejleszté­seket követően az Ybl-féle kiépítés­sel alakult modern intézménnyé. A Király fürdőről érdemes megemlíteni, hogy nem forrásra épült: azért, hogy Buda városfalán belül működhessen, a törökök vállalták, a vizet messziről, a Lukács fürdő környékéről vezetik idáig. A történet mindig folytatódott A 19. század végén épült ki a Lukács fürdő és az Ybl féle hatalmas margit­szigeti együttes - amelyet a második világháború óta legfeljebb fényképről ismerhetünk -, míg két legpazarabb fürdőnk, a Széchenyi és a Gellért a 20. század elejétől fogadja a közönsé­get. Jól ismert, hogy a Széchenyi épí­tését Zsigmondy Vilmos korábbi arté­zikút-fúrása tette lehetővé. A fürdő korábbi, Czigler Győző féle épülete 1913-ban készült, de a szabadtéri me­dencék és az azokat keretező neoba­rokk szárnyak csak 1927-ben épültek meg. Ez az együttes Európa egyik leg­nagyobb intézménye a maga műfajá­ban. A Gellért 1918-ra készült el a szállodával együtt a főváros beruhá­zásában (Hegedűs Ármin, Sebestyén Artúr, Stark Izidor a tervezők). Ne hagyjuk említés nélkül a Hun­gária fürdőt, amelynek komplexuma 1893-tól kezdődően a Nyár utca és a Klauzál utca között több egykori bér­házat épített magába. A Dohány utcai szárny - amit ma már a szomszédos Continental Szállodával együtt csak romként láthatunk - 1908-ban készült el, Ágoston Emil tervei alapján. (Kü­lönös történet, hogy az igényes épü­letet alig 15 évi működés után mozi­vá, majd színházzá alakították, mivel a város bezáratta­­ állítólag elhíresült éjszakai tivornyái miatt.) Ezeknek az intézményeknek nem csak a gyógyításban volt egyre jelen­tősebb szerepük, de mint tisztasági fürdők is szolgálták a város egészsé­gét. (Ne feledjük, a városban száz éve lényegesen kevesebb fürdőszoba volt, mint ma!) S eközben a gőzfürdő mű­ködött a társasági élet divatos hely­színeként is, éppen mint a kávéházak vagy a vendéglők. Jeles íróink egy­egy átmulatott tabáni éjszaka után a Rác vagy a Rudas fürdőben gyűjtöttek erőt a következő naphoz. A kádfürdők titkos légyottok helyszínének is meg­feleltek. A sportolás, a kimondottan uszodai jellegű használat először a Császár, a Rudas, a Lukács fürdő sa­játja volt, a Nemzeti Sportuszoda csak az 1930-as évek elején készült el. Ek­kor persze még működtek a dunai uszodák, a hajókon kialakított, lécrá­csokkal védett szabad vízi létesítmé­nyek. A strand mint modern intézmény az 1920-as évektől terjed Pesten és Budán. A legjelentősebbek a Palatí­nus, a Csillaghegyi strand és a Római fürdő, de Csepeltől Pünkösdfürdőn voksimmmmmmmmmmmmmmmmmm mmi^mmammmmH^ Itt hálatáblák, ott sakktáblák 2

Next