Budapest, 2004. (27. évfolyam)
5. szám július - Rátonyi Gábor Tamás: Festett falak
25 JÚLIUS 204/5 BUDAPEST kormányzat, hogy „megbontja az épített és a természeti környezet harmóniáját". Egy-egy falfestmény elkészítését a járókelők valóságos cirkuszi produkcióként élik meg. Az a néhány hét, míg a terv alapján felfestik a falra a képet, a környékbeliek számára igazi látványosság. A lakók rendszeresen összegyűlnek az állványok alatt, kérdezősködnek, véleményeznek, javasolnak - nem mintha ebben a szakaszban már bármit is lehetne változtatni az eredeti terveken. Volt, aki annyira neheztelt a kép miatt, hogy majdnem leköpte a dolgozókat, de úgy tűnik, a városlakók másfajta vágyaik kiélésére is alkalmasnak tartják a falfestmény készítésének időszakát: egy alkalommal valaki azzal hozakodott elő, hogy szívesen aláereszkedne az alpinisták szerkezetével, ilyet még úgysem csinált. A falfestmény időtálló alkotás. Panelházakra betonfestékkel, vakolt felületre akrylfestékkel viszik fel a képet. Míg egy-egy poszter két évig húzza, a falakon öt, betonfelületen pedig akár 15 évig is kitart a reklám - persze gondos karbantartás mellett, ami körülbelül három-öt évenként ad jelentősebb munkát. Ilyenkor új réteget visznek fel a képre. Meglepő módon sem az időjárás, sem a graffitisek nem veszélyeztetik a falfestményt. A nagy ellenség az épület állaga: a málló vakolat, a vizesedés, salétromosodás. A festés olyannyira időtálló, hogy a fáma szerint egy csillaghegyi kőkerítés gazdája graffitiseket kért fel: fújnák már össze vízálló festékkel a falat, elege van az évenkénti mázolásból. A graffitisek számára pedig úgy tűnik, a festett fal szentség, ha nem is soha, de igencsak ritkán fújnak össze falfestményt. Ezt azonban nyilván befolyásolja a murál témája is: politikai hirdetés vagy multinacionális vállalatok reklámja bárkiből előhívhatja a szabad véleménynyilvánítás gyakorlására irányuló késztetést. Budapest egyik legnagyobb falfestetője a Matáv. A távközlési szolgáltató Beszédes falak nevű programjában öt budapesti (és hat vidéki) helyszínen készült el több nagyméretű reklám. A budapestiek közül a legnépszerűbb talán a Krisztina körúti és a Csalogány utcai, egy-egy lakóház sajátosságait - díszítését, ablakait a tűzfalon továbbörökítő festmény. A vállalat számára fontos volt, hogy a forgalmas helyeken lévő nagy felületek révén sok emberhez eljut az üzenet. A mindenütt jelen lévő szájbarágós reklámokkal ellentétben pedig a falfestmény nem direkt befolyásolási eszköz, hanem pozitív élményt adó közterületi műalkotás. A távközlési vállalat reklámjaira jellemző, hogy a vezetékes telefon csak a kép egyik motívuma, és mindig valamilyen vidám vagy szokatlan helyzetbe, kompozícióba illesztve jelenik meg. A szolgáltató szerint a falfestmény mint reklámhordozó esetében a költség-haszon arány nagyon jó, hiszen például egy budapesti fal egyéves bérleti díjából három napig tudnának hirdetni valamelyik országos napilapban. Konkrét összeget ugyan nem említettek, de elgondolkodtató, hogy a falfestmények akár másfél évtizedig is bírják a strapát - persze az sem baj, ha a sugallani kívánt gondolat is legalább ennyire időtálló. Hiába bizonyult az egyik legnépszerűbb - a konzumszemlélet ellenzői által is többé-kevésbé elfogadott - hirdetési formának a falfestés, ritka, hogy új képpel gyarapszik a fővárosi tűzfalerdő. Épp a közelmúltban tűnt el egy pestlőrinci panelház faláról a hetvenes évek jellegzetes vonalvezetését idéző egyik OTP-reklám, mely a megújított hőszigetelésnek esett áldozatul. A közeljövőben a Márvány utcai falfestmény fog megújulni, ám ahhoz, hogy újabb képek kerülhessenek az ablaktalan falakra, nemcsak a hivatali fejekben, hanem a vállalati marketingesek gondolkodásában is némi szemléletváltásra lenne szükség. Abban bízni azonban, hogy egy lakóközösség a maga és a járókelők örömére saját maga finanszírozza tűzfalának egy festő vásznává alakítását, egyelőre, úgy tűnik, illúzió. • Krisztina körút Zágrábi út