Budapest, 2004. (27. évfolyam)
6. szám augusztus - Rátonyi Gábor Tamás: Vakáció a halott utcában
11 AUGUSZTUS IQFLFLFLI BUDAPEST mutasson, félig fedett is. A tűzfalak közel azonosak a régiekkel, s a közönség összetétele sem változott. A Hegedű utcában megnyílt Kis Szimpla valamivel konszolidáltabb külsőt mutat, részben azért, mert nem egy bontásra kiszemelt épület, hanem egy volt iskola udvarán található garantált belátás a tantermekbe részben talán a bejáratnál elhelyezett komoly felirat készteti csendes töprengésre az idelátogatókat: „A nevelés és a fegyelem alapozzák meg az erkölcsöt, és ki-ki oly mértékben lesz bölcs, amenynyit tanult." A jó öreg Seneca... Valószínűleg nem ide szánta intelmét. Visszakanyarodva az Erzsébetváros lassan elmúló világörökségébe, kihagyhatatlan a Csányi utca elején megtelepedett Tetthely. A vendéglátóipari intézmény a lehető legszűkebb udvart prezentálja az ideérkezőknek, így - a tömegnyomor érzetét enyhítendő - egy míves falfestmény vonja magára a figyelmet. A Tetthely (Tatort emlékeznek?) régi filmekből kölcsönzött werkfotókkal próbálja erősíteni a retró hangulatot. Közülük az Olaszok hihetetlen kalandjai Leningrádban című olasz-szovjet opus fotója viszi el a pálmát, mivel eddig -rendhagyó közvélemény-kutatásom szerint - egyetlen ember tudta párosítani a képet a filmmel. A rendre saját vendégei közt tébláboló, meglepően közvetlen tulaj és a szintén barátságos személyzet teszi feledhetetlenné az ott-tartózkodást. A lakberendezés egyedinek mondható, ugyanis míg a környék udvarkocsmái értő kézzel, lomtalanításból összeválogatott bútorokkal operálnak, a Tetthely egységes stílussal tüntet: valamennyi ülőalkalmatosság vadonatúj, korábban csak általános iskolai tornatermekben látható padokból áll. A hely sajátja az a kiürített, majd újrabútorozott földszinti lakás, mely nemcsak bejárható, de belakható is - legalábbis egy estére. Persze ebben a fene meleg nyárban kinek van kedve egy kerthelyiség melletti lakásban gubbasztani? Itt jegyzem meg, a Tetthely nem tartozik a városrész kocsmaszindikátusához, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy a Szódában, Szimplában és további helyeken kifüggesztett kerthelyiség-térképről ez az udvar lemaradt. Nem hagyhatjuk ki a tavaly a Holló utcában debütált, majd idén a Dob utcában jogutódoskodó Szóda udvart. A hatalmas belső tér addig vonzza a betérő látogatókat, míg rá nem jönnek, hogy nincs elég szék: este kilenc órára már kialakulnak a szék nélkül, üresen árválkodó asztalok - az ülőalkalmatosságokat elhordják ugyanis a betérők. A nagy placc közepén mintegy kifutóként lejt az út a bejárattól a pultig, kitűnő lehetőséget biztosítva ezzel a hölgyeknek és az uraknak, továbbá a mulatóközönségnek, hogy szemrevételezzék egymást. A Szóda ékessége az a megannyi felfújható gumipingvin, amelyek fittyet hányva a mindenkori dizájnra és a belsőépítészeti finomságokra, a kiürített lakóház első emeleti gangján figyelik az alant szórakozókat. A gumipingvinek eredete rejtély, talán valamelyik cég reklámajándékairól van szó. Minden-