Budapest, 2004. (27. évfolyam)
7. szám szeptember - Varga Dóra: Tömegoktatás és hozzáadott érték
3 SZEPTEMBER BUHAPEST Budapesten az 1999-2000-es tanév óta 137 743-ról 126 588-ra csökkent az általános iskolába járó diákok száma, addig Pest megyében 99 982-ről 102 776-ra nőtt. A Pest megyeiek jelentős része ugyanakkor Budapesten tanul: a fővárosi középiskolák tanulóinak 30 százaléka az agglomerációból jár be. Nem feltétlenül ennek tudható be, mindazonáltal tény, hogy a gimnáziumi tanulólétszám, ha kis mértékben is, de növekszik a fővárosban (mint ahogyan egyelőre még az országban is). A 2001-02-es tanévben 48 548 diák ült a budapesti gimnáziumok padsoraiban, egy évvel később 48 777. Csakhogy a Pest megyeiek nem a fővárosban adóznak, és ez jelentősen megnehezíti a budapesti önkormányzatok dolgát. A központi költségvetésből a gyermeklétszám után kapott normatív támogatás nem fedezi teljes mértékben az oktatási kiadásokat. Alsó tagozaton a normatíva jelenleg 193 ezer forint évente és a diákonként, a felső tagozaton 202 ezer forint, a 9.-13. évfolyamokon pedig 248 ezer forint. A központi támogatás csak a tényleges költségek hetven százalékára elég, a maradékot az önkormányzatoknak a saját bevételeikből, vagyis a lakosok által befizetett helyben maradó adókból kell kigazdálkodniuk, így tehát ha egy gyerek szülei nem ott laknak és adóznak, ahová a diák iskolába jár, az még a nemrég bevezetett, úgynevezett bejáró normatíva ellenére is plusz költséget jelent az önkormányzatnak. Nem véletlen, hogy a fővárosi szakképző intézmények átszervezése kapcsán több iskolaigazgató annak a feltételezésének adott hangot, hogy az összevonások egyben a Pest megyéből bejárók kiszorítására is irányulnak azáltal, hogy a bejárók számára is jól megközelíthető helyen lévő intézményeket kevésbé jó közlekedésű helyre költöztetik. Az utóbbi időben az önkormányzatok egyre kevésbé szívesen vesznek föl körzeten kívüli gyermekeket az általános iskolákba - holott szabad iskolaválasztás van. Az önkormányzat azonban megszabhatja, hogy iskolája hány osztályt indíthat és milyen létszámmal. Ezekbe előbb a körzeten belül lakókat kell fölvenni, és a népességi adatokból pontosan tudható, hogy az adott helyen hány iskoláskorú gyermek van. Vagyis előre pontosan ki lehet számolni, hogy a körzeten belül élő gyerekekből hány osztály áll majd össze. Persze érthető, hogy a fenntartó a maga szűkös anyagi helyzetében nem akarja más kerületek diákjainak iskoláztatását finanszírozni. A gyerek viszont abba a helyzetbe kerülhet, hogy eltanácsolják az utca túloldalán lévő iskolából, mert az már másik kerülethez tartozik. A főváros sajátságos, kétszintű önkormányzati rendszerrel működik, éppen ezért nincs is egységes oktatáspolitikája. A kerületi önkormányzatok feladata, hogy elsősorban azokat a szolgáltatásokat biztosítsák, amelyek közvetlenül érintik a lakosságot. Az oktatásban ez elsősorban az alapfokú oktatást jelenti: a fővárosi általános iskolák nagy többségét a kerületek tartják fönn. Jelenleg Budapest 23 kerületében 401 általános iskola van, ebből 328-at a kerületek működtetnek. A legtöbbet, szám szerint harmincnégyet a III. kerület, a legkevesebbet, mindössze ötöt a XXIII. kerület tart fönn. Nagy szerepük van az egyházaknak, az alapítványoknak és más magáncégeknek is az iskolafenntartásban: összesen 61 iskola van a kezükben. A főváros 2001-ben 35, két évvel később már 36 általános iskolát tartott fönn. A helyzetre egyébként jellemző, hogy a kerületek egyre több iskolát adnak át a fővárosnak vagy az egyházaknak azért, mert nem képesek finanszírozni a működtetésüket. A fővárosnak viszont az a feladata, hogy a több kerületet vagy a város egészét érintő szolgáltatásokat biztosítsa. Ez elsősorban a középfokú oktatásra igaz. A budapesti 178 gimnázium 59 százalékát ugyan még mindig a kerületek tartják fönn, de egyre növekszik az alapítványok és az egyházak szerepe is e téren. Míg 2001-ben 59, addig 2003-ban már 66 gimnáziumot működtettek ezek a szervezetek. Maga a főváros 12 gimnáziumot tart fenn. A kerületi önkormányzatok az egyre növekvő anyagi terhek miatt nem tudták ugyanis folytatni a korábban önként vállalt gimnázium-fenntartó szerepüket. A főváros 1999-től 2003-ig átvette a XI. kerületi Széchenyi István Gimnázium, a II. kerületi II. Rákóczi Ferenc Gimnázium Esti levelező Tagozata és az V. kerületi Belvárosi Esti Gimnázium feladatait. Ez szó szerint csak a feladat, vagyis a diákok oktatásának átvételét jelenti - iskolaépületek és tanárok nélkül. Jobban jártak azok az iskolák, amelyeknek a működtetését, vagyis az iskolát teljes egészében vették át. Ilyen volt a XII. kerületi Táncsics Mihály Két Tanítási Nyelvű Gimnázium, sőt 2004 júliusától a fővároshoz került három régi, nagy múltú középiskola is: a Kölcsey Ferenc Gimnázium, a Petőfi Sándor Gimnázium, illetve a Vörösmarty Mihály Gimnázium. Az iskolabezárásokat és átszervezéseket ösztönzi tehát a demográfiai helyzet és ezzel egyidejűleg a finanszírozási nehézségek csokra is. Hiszen a normatívát a gyermekek létszáma után adják, egy iskola fenntartása viszont a diákok számának csökkenésével nem kerül kevesebbe, hanem éppen is hogy nőnek a fajlagos költségek. Teljesen lényegtelen, hogy