Budapest, 2004. (27. évfolyam)
10. szám december - Török András: Budapest - Európa kulturális fővárosa 2010-ben?
BUDAPEST MEMO IK C EM BER Budapest - Európa kulturális fővárosa 2010-ben? Szöveg: TÖRÖK ANDRÁS fotó FARAGÓ ISTVÁN Mi ez az egész? • Az Európai Unió sok mindennel törődik, bár jól tudjuk, hogy ezt igyekszik olcsón megúszni. Pénzügyek, vámügyek, infrastruktúra, egyetemek harmonizációja, uborkák és óvszerek méretének szabványosítása igen - a kultúra alig. Az legyen minden ország belügye. Ami a kultúrán belül az uniót érdekli, az a sokszínűség fenntartása, és egy kicsit az, hogy az európai ismertség növekedjék. Pénzt jellemző módon olyasmikre akar adni, amely kulturális programok eleve összefogásra épülnek. 2006-ig minimum három ország együttműködése volt a feltétel, manapság már arról van szó, hogy 2007-től a küszöb hatra nő majd. Az egyetlen olyan európai uniós kulturális program, amelyet a nagyközönség ismer, az „Európa kulturális fővárosa" program. Az ötletet Melina Mercourt, a legendás görög színésznő és kulturális miniszter 1983-ban tett javaslatára fogadta el a kulturális miniszterek tanácsa 1985. június 13-án. A deklarált cél az egyes nemzeti kultúrák jobb megismerése és a közös kulturális örökség hangsúlyozása. Vagyis mindazé, ami eltérő és ami közös. Nem meglepő persze, hogy az első kulturális főváros Athén lett. A program azóta kinőtte a legoptimistább várakozásokat is. Eredetileg egy hosszúra nyúlt, részben uniós finanszírozású fesztivál volt, amely pusztán a cím odaítélése révén jelentős közérdeklődést váltott ki, ingyenes propagandatámogatáshoz jutott. Már akkor is a költségek csekély részét fedezte az EU (amelyet akkor még nem így hívtak). Azt lehet mondani, hogy lényegét tekintve az UNESCO világörökség-programjához hasonló mechanizmusra épül. Azzal sem jár igazán pénz (egyenesen semennyi), viszont annak is van hírértéke (igaz, az hosszú időre szól.) Még jobb hasonlat az olimpia. Azt is helyi pénzből kell megrendezni, és az is nagy esély. Az is gyökeresen átformálja a városokat. Annak is nagy PR-értéke van. (Igaz, olimpia megrendezésére csak nagyvárosok képesek, itt tehát sántít a hasonlat.) Glasgow nagyot dobott! Az első öt város (Athén után Firenze, Amszterdam, Nyugat-Berlin és Párizs) még a fesztiválkoncepciót követte. Párizsban a bicentenárium kavalkádjában minden megfigyelő szerint teljesen elveszett a hatás. Észre sem lehetett venni, hogy ezt az eseménysorozatot is megrendezték. Talán éppen ekkor fordult a döntéshozók figyelme a kisebb városok felé. De az igazi paradigmaváltás Glasgow-ban, 1990-ben következett be, amikor kiderült, hogy ez a program, ha megfelelő vízióval társul, és ha a megfelelő tényezők hatékony politikai támogatást kapnak, akkor milyen hatalmas eredményeket hozhat. Glasgow a program előtt hanyatló iparváros volt, s a program révén a szolgáltató szektor lendületbe jött. Lényegesen nőtt a lakosok kulturális eseményeken való részvételének mutatószáma. Tartósan nőtt a munkahelyeké is, és nem utolsósorban több mint tízmillió font tényleges nyereséget hozott a városnak. Glasgow egyszerűen felkerült a térképre. Növekedett a turisztikai potenciálja, és ez a növekedés nem korlátozódott a program évére. Glasgow programja, amelyet Robert Palmer, a karizmatikus kulturális menedzser talált ki és irányított, a kulturális szektorban rejlő komplex és hosszú távú lehetőségeket aknázhatta ki, mert programját a város maga egy emberként támogatta. Az utóbbi tizenöt évben Glasgow lett az etalon. Ezután változó sikerű és hatású programok következtek: Dublin, Madrid, Antwerpen, Lisszabon, Luxembourg, Koppenhága, Thesszaloniki, Stockholm, Weimar. 2000-ben, a különleges év tiszteletére, egyenesen kilenc fővárost jelöltek ki: Avignon, Bergen, Bologna, Brüsszel, Helsinki, Krakkó, Reykjavik, Prága és Santiago de Compostella. Ezzel el is veszett a nagy PR-hatás. Ha kilenc főváros van, nincs egy sem. Átmenetileg egyértelműen a kisebb városok felé terelődött az érdeklődés 2000 után. Általában egymástól távol lévő két város kapta a címet, s őket együttműködésre serkentették. Rotterdam és Porto (2001), Brügges és Salamanca (2002), Graz A pályázati kritériumok között prioritásként szerepel: 1. a kultúra regionális húzóágazattá válására irányuló hosszú távú fejlődés biztosítása; 2. a település- és régiófejlesztési elképzelések, a regionalitás elvének megvalósulása; 3. a széles körű társadalmi részvétel biztosítása; 4. a fejlesztések, illetve a programsorozat összeurópai kontextusban való elhelyezhetősége; 5. a természeti és az épített örökségnek a fejlesztési tervekbe való bekapcsolása; 6. a kulturális, turisztikai és közlekedési infrastruktúra fejlesztése. A koncepciónak fel kell vázolnia, hogy az egyes kulturális vonatkozású fejlesztési tervek mennyiben adnak lehetőséget a köztérhasználat, az építészet és az új mediális művészetek különböző formáinak olyan összjátékára, amely alkalmas rá, hogy gyökeresen megváltoztassa vagy döntően növelje a város Európa kulturális életében betöltött szerepét. A minősítő előpályázaton sikerrel szereplő pályázatok 2005 első felében meghívásos pályázati formában vesznek részt a cím elnyerésére kiírandó pályázat második szakaszában. Az előpályázati felhívásra beérkezett anyagok elbírálására a beérkezést követő maximum 45 napon belül kerül sor, a bírálati munkát a pályáztatás ezen első fázisában magyar kulturális és államigazgatási szakemberekből álló bizottság végzi. A pályázat második szakaszában, a kiíró szándéka ez, nemzetközivé szélesített bírálóbizottság értékeli majd a pályamunkákat. 2