Budapest, 2004. (27. évfolyam)
6. szám augusztus - Budapest
AUGUSZTUS ZFLFLÁFFI BUDAPEST BUDAPEST a városlakók lapja XXVII. évfolyam 6. szám Megjelenik minden hónap 15-én Alapítva: 1945 I-III. évfolyam, 1945-1947 (szerkesztő: Némethy Károly, Lestyán Sándor) IV-XXVI. évfolyam, 1966-1988 (szerkesztő: Mesterházi Lajos, Fekete Gyula, Vargha Balázs, Jávor Ottó, Szabó János) Szerkesztő: Buza Péter E szám társszerkesztője: N. Kósa Judit és Saly Noémi A kiadást gondozzák a Nagy Budapest Törzsasztal tagjai és vendégei: Bogárdi Mihály, Bor Ferenc, Buza Péter, Del Medico Imre, Droste Wilhelm, Fodor Béla, Frankl Aliona, Gerle János, Gyimesi Zsuzsa, Holló Szilvia Andrea, Juhász Gyula, Lakatos Tibor, Mezei Gábor, N. Kósa Judit, Nemes Tamás, Prusinszki István, Ráday Mihály, Rátonyi Gábor Tamás, Rozsnyai József, Saly Noémi, Tosics Iván, Török András, Vadas Ferenc, Vargha Mihály, Vékás Magdolna, Zeke Gyula, valamint Csákvári Géza, Csordás Lajos, Varga Lajos Márton. Megjelenik a Száz magyar falu könyvesháza Kft. kiadásában. Felelős kiadó: Farkas Erika ügyvezető igazgató. A szerkesztőség címe: 1142 Budapest, Erzsébet királyné útja 36/B. Telefon: 221-7598, fax: 363-2017 E-mail: budapest@mail.tvnet.hu Web: http://budapest.neuropolis.hu/ Szerkesztőségi órák: minden hónap első keddjén délután öttől hétig a Spinozaházban (Budapest, VII. Dob utca 15.) Stúdiómunka: Tandem Grafikai Stúdió - Faragó István és László Zsuzsa (1027 Budapest, Bem József utca 22.) Telefon: 355-3777 Nyomdai munka: Grafika Press Rt. 1101 Budapest, Monori utca 1-3. Vezérigazgató: Farkas Tamás. Telefon: 262-5147, 261-5680 ISSN: 1785-590 X Nyilvántartási szám: 2.2.4./237/2004 A borítón: Haverok, buli, suska. Csákvári Géza írása a 32-34. oldalon A hátsó borítón: Rudi bácsi, az Albecker vendéglő lámpásembere. Nemes Tamás cikke a 14-15. oldalon • BUDAPEST. Ebben a városban minden generációnak megvannak a maga szigetei. Illetve a második világháború utáni mindegyik nemzedék azt szeretné, hogy legyenek ilyenjei. Ahová el lehet bujdokolni, ahol minden máshogyan történik, mint a szokásos világban. Mindez különösen a fogyasztói társadalom ellen lázadó hippikorszak óta van így, nemzedéki filozófiák azelőtt nemigen születhettek. Az amerikai és a nyugati típusú társadalom kitermelte magának a saját szigeteit: az első Woodstockban volt 1969-ben. Az efféle törekvések a keleti tömbön belül nyilván nem valósulhattak meg, s ennek elsősorban politikai okai voltak. A hatvanas évek zenei lázadásának az volt az üzenete, hogy nem kell tovább tisztelni a hagyományt, és köpni kell apukáék büszkén vállalt csődjeire vagy éppen sikereire. A zene hátán érkező kulturális forradalom fáziskéséssel jutott el hozzánk, de aztán mégis itt termett, és mi - a csóró kis házibulikon -nyakig merültünk bele. Sok kis egymástól elszakított szigetvilág létezett errefelé, tele zavaros álmokkal és a szabadságról vallott ellentmondásos elvekkel. Lett aztán a magyar sziget, a KISZ szervezte a hetvenes-nyolcvanas években. Pusztavacsra vándorolt az ifjúság, az ország közepére, és sörös- meg pálinkásüvegekbe hányta összes örömét és bánatát. Azon volt, hogy a politikai alkut elfogadni kénytelen és a reménykedésbe már belefáradt felnőtt társadalom tudtára adja: elege van az egészből, nem kér a sunyi egyengondolkodásból. A pusztavacsi alaktalan masszának az lett a sorsa, mint mindennek, ami mögött nem áll ésszerű ideológia: elolvadt, mint a szappan, amit benne felejtenek a mosdótálban. A másik, és időben már sokkal közelebbi előkép az EFOTT (Egyetemisták és Főiskolások Országos Turisztikai Találkozója), amelyet 1975-ben rendeztek meg először. E találkozók oldott hangulata köszönt vissza az 1993-as, Diáksziget elnevezésű dzsemborin, amelynek születése igen egyszerű volt. Müller Péter a Sziámi áprilisi koncertjén a zenekar menedzserével, Gerendai Károllyal eszelte ki, hogy kellene egy nagy nyári fesztivál valahol a városban. Közel Budapesthez, de mégis elválasztva tőle. Például a hűvösvölgyi nagyréten vagy a budaörsi repülőtéren. Ezek voltak a Hajógyári sziget alternatívái. Müllerék meglátogatták Demszky Gábor akkori PR-főnökét, Tisza Zoltánt, és azt a választ kapták: a lehetőségekhez mérten persze, de megkapják a támogatást. Müllerék nem szuperkoncertet, hanem igazi kultúrkempinget akartak, amelyet „világegyetemisták" látogatnak. A harmadik alapító tag az akkor még egyetemista Szekfű Balázs volt. Müller a kapcsolatait mozgósította, Gerendai a szüleitől lakásvásárlásra kapott pénzét kockáztatta, Szekfű a 68 négyzetméteres lakását adta oda irodának, így kezdődött. Ha felidézzük a környékbeliek hirtelen felzúdulását, jó nagy zajjal is folytatódott. Az első években a neve is arra utalt (Pepsi Sziget), hogy itt sem lehet majd mást találni, mint a szigeten kívüli konzumidiotizmus templomaiban. Mégis más lett, és ez annak köszönhető, hogy a Sziget hamar megtalálta a helyét. Egy hét önfeledt boldogság. Közben millió civil ügy, a kalandok és az alkoholmámor mellett pszichológusokkal, kábítószer-szakértőkkel, szexológusokkal és miniszteri biztosokkal beszélgethet ki-ki az élet nagy kérdéseiről. Amikor a politikusok felbukkantak a sátrak közt, hogy fölszedegessék a népszerűség morzsáit a földről, a kutatók pedig elméleteket kezdtek gyártani, tudni lehetett, hogy megszületett a nemzedéki kérdésekre már nemigen fogékony fiatal középosztály új életérzése: a Sziget. Nem „fönt" tákolták össze, nem pártok terjesztették elő, a jelek szerint túl sok nyugati tanácsadó se kellett hozzá. Döbbenetes, de néhány lelkes álmodozónak köszönhetően jelenleg a Sziget Fesztivál a legnagyobb nyári szabadtéri rendezvény Európában. Jellegzetes magyar találmány. A tizenegy év azt igazolja, hogy minél többen ellenzik, minél többen gáncsolják, annál izgalmasabb, annál jobb és életrevalóbb. Maga BUDAPEST. •