Budapest, 2004. (27. évfolyam)

8. szám október - Budapest

O­K­T­Ó­BER 2004/8 BUDAPEST BUDAPEST a városlakók lapja XXVII. évfolyam 8. szám Megjelenik minden hónap 15-én Alapítva: 1945 /­///. évfolyam, 1945-1947 (szerkesztő: Némethy Károly, Lestyán Sándor) IV-XXVI. évfolyam, 1966-1988 (szerkesztő: Mesterházi Lajos, Fekete Gyula, Vargha Balázs, Jávor Ottó, Szabó János) Szerkesztő: Buza Péter A kiadást gondozzák a Nagy Budapest Törzsasztal tagjai és vendégei: Bogárdi Mihály, Bor Ferenc, Buza Péter, Del Medico Imre, Droste Wilhelm, Fodor Béla, Frankl Aliona, Gerle János, Gyimesi Zsuzsa, Holló Szilvia Andrea, Juhász Gyula, Lakatos Tibor, Mezei Gábor, N. Kósa Judit, Nemes Tamás, Ráday Mihály, Rátonyi Gábor Tamás, Rozsnyai József, Saly Noémi, Tosics Iván, Török András, Vadas Ferenc, Vargha Mihály, Vékás Magdolna, Zeke Gyula, valamint Csákvári Géza, Csordás Lajos, Varga Lajos Márton. A szöveggondozást Bognár Antal végezte. Megjelenik a Száz magyar falu könyves­háza Kht. kiadásában. Felelős kiadó: Farkas Erika ügyvezető igazgató. A szerkesztőség címe: 1142 Budapest, Erzsébet királyné útja 36/B. Telefon: 221-7598, fax: 363-2017 E-mail: budapest@mail.tvnet.hu Web: http://budapest.neuropolis.hu/ Szerkesztőségi órák: minden hónap első keddjén délután öttől hétig a Spinoza­házban (Budapest, VII. Dob utca 15.) Stúdiómunka: Tandem Grafikai Stúdió - Faragó István és László Zsuzsa http://tandemgrafika.hu Telefon: 355-3777 Nyomdai munka: Grafika Press Rt. 1101 Budapest, Monori utca 1-3. Vezérigazgató: Farkas Tamás. Telefon: 262-5747, 261-5680 ISSN: 1785-590 X Nyilvántartási szám: 2.2.4./237/2004 A borítón: És még előttünk a tél... írásaink az utakról az 1-5. oldalon A hátsó borítón: Karikatúrafal a Blahán. Bernáth László cikke a 30-32. oldalon • BU­DAPEST valódi városnak látszik. Egy város azért az, mert nagy házak vannak benne, és utak, amelyeken közlekedni lehet. Persze van benne sok minden más is, ami miatt annak tudjuk - és talán szeretjük -, ilyesmikről a lapban beljebb lehet olvasni. Régen a városokban is olyanok voltak az utak, mint azok, amelyek nem voltak vá­rosi utak. Persze eleink hamar rájöttek, hogy zökkenőmentesebben lehet közlekedni, ha minden időjárásban, és időben járhatók, elkezdték szilárd burkolattal kiépíteni őket. Igyekeztek alkalmazkodni az igényekhez a város gazdái, akik persze nemcsak az uta­kat tartották karban, de a lovak hulladékát is összeszedték: mindennél fontosabb a komplex kiszolgálás. Az maga a város. Egyre korszerűbb lett a rendszer, egyre több út épült, korabeli feljegyzések szerint örvendetesen alkalmasak voltak a közlekedésre. Lett villamos és autóbusz, és egyre több autó. Ma Budapesten 4270 kilométer az úthálózat hossza, a teljes hossznak majd az ötö­de nélkülözi a szilárd burkolatot. Ezzel tulajdonképpen nincs is baj, aki az utóbbi szakaszok valamelyikére rátéved, tudja, mire számíthat. Igaz, ilyenkor nem érzi magát városlakónak. De aki mondjuk a (és ide most szinte bármelyik utcanév behelyettesíthe­tő) úton vezet, azt tapasztalhatja, hogy amin halad, az nem út. Lehet, hogy va­laha az volt, de most biztosan nem az. Van kivétel, talán az A­ndrássy grófról elneve­zett - aki tud még hasonlót, írja meg -, de csak ha autós használja, mert ha biciklis próbálkozna, a drága pénzen megépített kerékpársávot itt sem tudja használni. Az ilyen új utak addig maradnak használhatók, amíg az első tél el nem száll felet­tük. Vagy a buszmegállóba be nem áll az ötszázadik autóbusz. Vagy amíg valamiért fel nem bontják őket. Mert utána már ezek sem maradnak utak, csak valamilyen, asz­faltdarabokból álló kirakós játékra emlékeztető sajátos formációk. Itt és most szándékosan nem csak a kátyúkról írunk, mert kártékonyságukról min­denki sokat hallott - már akinek szerencséje volt csak hallani róla, és nem zöttyent bele egybe vagy többe -, hanem arról az elfogadhatatlan helyzetről, ami mára gyakorlatilag alkalmatlanná tette a várost arra, amire született. A napokban olvashattuk, hogy a híres Volvo buszok, amelyekből félszáz próbált helytállni a metrófelújítás idején, tönkrementek. Nem állták ki a „sajátos" budapesti útviszonyokat. És ezek még a legjobb utakon jártak. A továbbiakat már „budapesti­nek" fogják hívni: áttervezik a járműveket az Európai Unió legújabb tagjai egyikének fővárosa számára. Kétes dicsőség. Lehet, hogy ezért nem indult a tenderen magyar busz­gyártó? Tudta, mire kellene vállalkoznia? Rosszindulatúak lennénk, ha nem ismernénk el, számos helyen folyik építkezés. Ta­lán egyszerre túl sok helyen is, legalábbis a forgalomszervezésből ez derül ki. De látjuk azt is, hogy az építés alatt álló szakasz sokszor a szó szoros értelmében­­ áll, mert napokig, esetleg hetekig nem történik semmi. Néhány ember a hiányosan, balesetveszé­lyesen elkerített területen vagy a szükségesnél nagyobb helyet elfoglalva mocorog, tesz­vesz. Vagy lázasan aszfaltoz akkor is, amikor szakad az eső, merthogy közeleg a végső határidő. Tapasztalhatjuk, hogy ha nagy dérrel-dúrral átadnak egy felújított szakaszt, néhány „pótmunkálat" mindig hátramarad, és jön a légkalapács: a csatornafedeleket felemelni, kis aszfalttal körbekenni - el is jutottunk a kirakós játék első eleméhez. Majd megjelenik egy sárgán villogó lámpa (ha szerencsénk van, és nem­ mi vagyunk a sárga villogó a tengely­törés után) a megsüllyedt gödörnél, amely a kicserélt csatorna pontos felszíni lenyomatát rögzíti az utókor számára. Mert persze előbb-utóbb ezt is megja­vítják - azaz egy újabb folt kerül a „ helyére " a kirakós játékban. Biztosak lehetünk benne, hogy jön a többi is. Azt is tudjuk természetesen, hogy ez így sokkal drágább mulatság, mint hogyha egy­szer, de jól építenének meg valamit. Tudjuk azt is, hogy vannak rendeletek, melyeknek előírásai szerint csak öt év után szabad felbontani egy új utat - lehet, hogy csak az en­gedélyező­k nem ismerik ezeket a klauzulákat? Stratégia volna az egész, amit gondos mérlegelés után konzekvensen végrehajt a város? Ha nem lehet autóval közlekedni, sőt parkolni sem, marad a tömegközlekedés? És tényleg: évek óta halljuk, hogy az „egy autó­­ egy utas " rendszernél jobb buszon, villamoson utazni, mi meg nem hallgattunk a jó szóra. íme a bizonyság! Sokan (mások) talán ezért járnak terepjáróval?­­Tulaj­donképpen ténylegese­k egy, a többinél nagyobb falu volna BUDAPEST? •

Next