Budapest, 2004. (27. évfolyam)
2. szám április - Budapest
APRINS GFLFLFLFF BITMAP F S I BUDAPEST a városlakók lapja XXVII. évfolyam 2. szám Megjelenik minden hónap 15-én Alapítva: 1945 ////. évfolyam, 1945-1947 (szerkesztő: Némethy Károly, Lestyán Sándor) IV-XXVI. évfolyam, 1966-1988 (szerkesztő: Mesterházi Lajos, Fekete Gyula, Vargha Balázs, Jávor Ottó, Szabó János) Szerkesztő: Buza Péter A kiadást gondozzák a Nagy Budapest Törzsasztal tagjai és vendégei: Bogárdi Mihály, Bor Ferenc, Buza Péter, Del Medico Imre, Droste Wilhelm, Fodor Béla, Frankl Aliona, Gerle János, Gyimesi Zsuzsa, Holló Szilvia Andrea, Juhász Gyula, Lakatos Tibor, Mezei Gábor, N. Kósa Judit, Nemes Tamás, Prusinszki István, Ráday Mihály, Rátonyi Gábor Tamás, Rozsnyai József, Saly Noémi, Tosics Iván, Török András, Vadas Ferenc, Vargha Mihály, Vékás Magdolna, Zeke Gyula, valamint Csákvári Géza, Csordás Lajos, Varga Lajos Márton. A szöveggondozást Bognár Antal végezte. Megjelenik a Száz magyar falu könyvesháza Kht. kiadásában. Felelős kiadó: Farkas Erika ügyvezető igazgató. A szerkesztőség címe: 1101 Budapest, Monori út 1-3. Telefon: 252-4772, 261-3633, 262-5747 E-mail: budapest@mail.tvnet.hu Web: http://budapest.neuropolis.hu/ Szerkesztőségi órák: minden hónap első keddjén délután öttől hétig a Spinozaházban (Budapest, VII. Dob utca 15.) Stúdiómunka: Tandem Grafikai Stúdió - Faragó István és László Zsuzsa (1027 Budapest, Bem József utca 22.) Telefon: 355-3777 Nyomdai munka: Grafika Press Rt. 1101 Budapest, Monori utca 1-3. Vezérigazgató: Farkas Tamás. Telefon: 262-5747, 261-5680 ISSN: 1785-590 X Nyilvántartási szám: 2.2.4./237/2004 A borítón: Fleischer Tamás írása a budai rakpartról a 2-5. oldalon, Sebestyén László felvétele A hátsó borítón: Ujjé a Ligetben, írásunk a 10-11. oldalon, Ráday Mihály felvétele • BUDAPEST. Vizek városa. Őseink ezért telepedtek ide, források, patakok és a Duna partjára. Hogy mi van az előbbiekkel, most nem firtatjuk. De azt igen, hogy mi készül az utóbbival. Évek óta fel-felbukkan a sajtóban a hír a budai alsó rakpart szélesítéséről. Profi az adagolás, nem mondhatjuk, hogy nem szóltak. Szóltak. De soha nem a terv egészéről, a legfontosabb részletekről, az ellenérvek komor soráról. Mindeközben a főváros folyamatosan nagyon sok közpénzt költött és költ az építkezés előkészítésére. A tervanyagból, melyet pár éve néhány polgármesteri hivatalban megtekinthetett az, akinek volt idegzete kiharcolni, hogy a kezébe vehesse, a következő derült ki. Meg kell oldani Buda szennyvizének elvezetését; a gyűjtőcsatorna csak (?) a rakpart falában helyezhető el; ehhez nagy összegű támogatás szerezhető az uniós környezetvédelmi alapokból; ha hozzányúlunk a rakparthoz, a hat kilométeres bel-budai szakaszon szélesítjük négysávosra, ezzel megoldódik Buda észak-déli átmenő forgalma, és megspórolható az elkerülő autópálya megépítése. Magyarán: a környezetvédelmi célú építkezés költségén meg lehet valósítani minden idők legkörnyezetszennyezőbb budapesti beruházását. A Fővárosi Közgyűlés ezt az ördögien cinikus tervet egyetlen ellenszavazattal elfogadta. A műemlékvédők óvatos ellenkezését némely pénzforrások elapasztásának fenyegetésével pillanatok alatt meg lehetett törni. A környezetvédők tiltakozását nevetségessé tették. A magányosan vagy kis csoportokban próbálkozó partlakókat úgy hessentették el a hivatalokból, mint a legyet. A budapesti építésztársadalomnak egy szava sem volt. Kinek érdeke a rakpartszélesítés? A vízépítőknek és az útépítőknek biztosan. Hatalmas munka, hatalmas pénz. Az autósoknak? Ahová szélesebb út kerül, ott ugrásszerűen megnő a forgalom. Ahol két sávon dugó van, ott négy sávon még nagyobb dugó lenne, ráadásul a tervekben egy sor új, lámpás lehajtó szerepel. Nem Bel-Buda, hanem az egész főváros közlekedési káoszát kellene megszüntetni - ha lenne rá koncepció és pénz. Nincs. Lássuk, milyen hatásai lennének a „Duna-sztrádá"-nak. Először is: egy pofon csapott városkép, hiszen most minden hídláb a partokhoz igazodik. A nyolcméteres szélesítés látványos, csúf aszimmetriát eredményezne. Azután: a jelenlegi bűz és por megsokszorozódása. (Az, hogy „a Duna-meder természetes szélcsatorna "jó ellenérv lenne, ha a mérések nem azt mutatnák, hogy a partok mentén ugyanolyan koszos a levegő, mint bárhol a város belterületén.) Ez nemcsak a közelben élők egészségét, hanem az amúgy is félholt gesztenyefasort és a természetvédelmi területté előléptetett Gellért-hegyet is súlyosan veszélyeztetné. '/.aj. A rakpart támfala állítólag remekül véd ellene. Ez igaz. Egy méter magasságig. A sokezernyi érintett otthonban viszont soha senki nem mérte, hány decibel pattog pingponglabdaként már most is a két part homlokzatai között. Mekkora értékcsökkenését okozná ezeknek a lakásoknak a levegőszennyezettség és a zajszint ilyen mérvű emelkedése? Mibe kerülne kicserélni az összes ablakot? És ki fizetné mindezt? Nem mérték a rezgést sem, ami a legnagyobb veszedelem. A parti házsor ugyanis a világörökségi rangot kiérdemelt városkép fele - feltöltésre, szemétre épült. Egy-egy nagy hajótól, betonkeverő dömpertől most is zeng a födém, hintázik a csillár, pereg a falról a mész vagy a lotz-freskó. A vén házak alapját közben békésen nyaldossa a talajvíz. Szűkebb meder esetén gyakrabban törne be a pincékbe. Árvíz is többször lenne, mondják a hozzáértők. (Olyankor hová terelnék a megduplázott forgalmat? A sétálóutcának álmodott Fő utca díszburkolatára, leanderek közé?) Hát a part menti hotelekben megszálló turisták? Mindegy, hogy percenként hány kamion döng el az ablakuk alatt? És a kórházak, öregotthonok ápoltjainak is mindegy? S végül: az alsó rakparton gyalogosan átkelni ma is életveszélyes. Letelepedni a köveken? Vízparti vendéglők? Hajóállomás? Fürge vízibuszok? Ugyan már! Baráti társaságban fölmerült: le kéne betonozni az egész Dunát. Fölül hömpölyögne ötven sávon autófolyam, alul meg a fél kontinens szennyvize. Az összedőlő Hauszmann-és Ybl-házak helyére kerülhetne még pár szálloda, megvannak rá a bevált építészek. Félre a tréfával. A városháza szóvivője nemrég nyilatkozta: a beruházásra nincs pénz. Két hónap se telt el, már szivárogtak a hírek, tárgyal róla a kormány. Miközben Európa minden országában kitiltják az átmenő autóforgalmat a műemléki városközpontokból, és az újra tiszta folyók partjára visszatódulnak az emberek. Jó lenne észbe kapni, vizek városa. BUDAPEST. •