Budapest, 2004. (27. évfolyam)
0. szám január - Prusinszki István: Elmúlt a víg élet Júlia udvaráról - Még őrzi eredeti arcvonásainak nyomait Petőfi özvegyének háza
BUDAPEST GFLFLFLFL Elmúlt a víg élet Júlia udvaráról Szöveg PRUSINSZKI ISTVÁN Fotók: VELLEDITS ÉVA Még őrzi eredeti arcvonásainak nyomait Petőfi özvegyének háza Napjainkban alig akad olyan épület, amely visszaadná a józsefvárosi mágnások palotáinak hajdani hangulatát. A Horánszky utca 13. számú lakóház szerencsés kivételnek számít. Az 1836-ban épült és a közelmúltban helyi védettség alá vont kétemeletes házban a második világháború óta semmilyen nagyobb felújítást nem végeztek. Tatarozása már hosszú évtizedekkel ezelőtt időszerű lett volna, ám sem a kerületi önkormányzat, sem a lakók nem tudtak olyan mélyen a zsebükbe nyúlni, hogy legalább részben fedezni tudják a renoválás sokmilliós költségeit. A tehetetlenségnek pedig nagy ára van. A palotanegyed egyik legöregebb épületének számító Horánszky utcai ház homlokzatának pusztulása, a beázások miatt repedező falai és immár alig kivehető falfestményei elkeserítő látványt nyújtanak. S a hajdan fényes palota irodalmi nevezetességeire még csak emléktábla sem hívja fel a figyelmet. Pedig a kapu melletti, egykor 14-es számot viselő földszinti lakás neves lakókkal büszkélkedhet. Egyikük Petőfi Sándor özvegye, Szendrey Júlia, aki több éven keresztül élt itt második férjével, Horvát Árpáddal, a pesti egyetem tanárával. Amikor az akaratos és szenvedélyes természetű fiatalasszony - meg sem várva a gyászév elteltét - 1850 júliusában hozzáment a jeles történészhez, a közvélemény azonnal kikezdte. Ez azonban nem akadályozta meg házasságukat, amelyből három gyermek is született. Krúdy Gyula szerint mindhármat még gyermekkorukban elvesztette, s végül férjét is elhagyta. 1868. szeptember 6-án magányosan halt meg itt, Horánszky (akkor Zerge) utcai lakásában. Később több művében olvashatunk erről ugyanezt a szobát bérelte Krúdy is, aki Benedek Aladár, egyik első pesti ciceronéja és Szendrey Júlia iránti tiszteletből költözött ide: „...el kellett haladni B. A.-nak egy földszintes ház előtt, amelynek két-két utcára nyíló ablaka volt a kapuboltozat körül, és a kapun át pillantást lehetett vetni ama józsefvárosi udvarok egyikére, amely udvarban ecetfa állott, alatta öreg 48-as honvéd pipázott, az ajtó előtt varga kalapált háromlábú székén, kis, öreg kalaposné varrogatott egy másik udvari lakás előtt zöldfátylas kalapot, máshol bábacímer volt az ajtóra szegezve, verkli kintornázott az udvaron, és gyermekek karéja táncolt. Hátul kert, amelyben nyáron zöld filagóriában kugliztak és bort ittak a vendégek. Itt lakott utoljára Szendrey Júlia, miután férjéhez, Horváthoz, a Képíró utcai Hét Bagolyba semmi áron nem akart visszamenni - mondá B. A. Nagyobb hitelesség okáért egy nyári napon bementünk az udvar végén rejtett kocsmába. A kuglizóból elmúlt a víg élet. Öreg tyúkok tollászkodtak a golyó vájóján, a bort olyan palackból töltötték, amelyben Hunyadi János keserűvizet tartogattak valaha" - olvashatjuk a Krúdy Gyula látogatásai című regényben. A Juliskák Juliskája című portré újabb érdekes részletekkel gazdagítja a híres lakással és a parányi palota többi lakójával kapcsolatos ismereteket. Az özvegy tégla alakú szobája a poros utcára nézett, ahonnan holdvilágos éjszakákon férfi rajongóinak csetepatéja szűrődött be: „Szobájának másik ablaka a már említett józsefvárosi szomorú udvarra nyílott, és így.