Budapest, 2004. (27. évfolyam)

0. szám január - Prusinszki István: Elmúlt a víg élet Júlia udvaráról - Még őrzi eredeti arcvonásainak nyomait Petőfi özvegyének háza

B­UDAP­E­S­T GFLFLFLFL Elmúlt a víg élet Júlia udvaráról Szöveg PRUSINSZKI ISTVÁN Fotók: VELLEDITS ÉVA Még őrzi eredeti arcvonásainak nyomait Petőfi özvegyének háza Napjainkban alig akad olyan épü­let, amely visszaadná a józsefvárosi mágnások palotáinak hajdani hangu­latát. A Horánszky utca 13. számú la­kóház szerencsés kivételnek számít. Az 1836-ban épült és a közelmúltban helyi védettség alá vont kétemeletes házban a második világháború óta semmilyen nagyobb felújítást nem végeztek. Tatarozása már hosszú év­tizedekkel ezelőtt időszerű lett vol­na, ám sem a kerületi önkormányzat, sem a lakók nem tudtak olyan mélyen a zsebükbe nyúlni, hogy legalább rész­ben fedezni tudják a renoválás sok­milliós költségeit. A tehetetlenségnek pedig nagy ára van. A palotanegyed egyik legöregebb épületének számító Horánszky utcai ház homlokzatának pusztulása, a be­ázások miatt repedező falai és immár alig kivehető falfestményei elkeserítő látványt nyújtanak. S a hajdan fényes palota irodalmi nevezetességeire még csak emléktábla sem hívja fel a figyel­met. Pedig a kapu melletti, egykor 14-es számot viselő földszinti lakás neves lakókkal büszkélkedhet. Egyi­kük Petőfi Sándor özvegye, Szendrey Júlia, aki több éven keresztül élt itt második férjével, Horvát Árpáddal, a pesti egyetem tanárával. Amikor az akaratos és szenvedélyes természetű fiatalasszony - meg sem várva a gyászév elteltét - 1850 júliu­sában hozzáment a jeles történészhez, a közvélemény azonnal kikezdte. Ez azonban nem akadályozta meg házas­ságukat, amelyből három gyermek is született. Krúdy Gyula szerint mind­hármat még gyermekkorukban elvesz­tette, s végül férjét is elhagyta. 1868. szeptember 6-án magányosan halt meg itt, Horánszky (akkor Zerge) utcai la­kásában. Később­­ több művében olvasha­tunk erről ugyanezt a szobát bérelte Krúdy is, aki Benedek Aladár, egyik első pesti ciceronéja és Szendrey Júlia iránti tiszteletből költözött ide: „...el kellett haladni B. A.-nak egy földszin­tes ház előtt, amelynek két-két utcára nyíló ablaka volt a kapuboltozat kö­rül, és a kapun át pillantást lehetett vetni ama józsefvárosi udvarok egyi­kére, amely udvarban ecetfa állott, alatta öreg 48-as honvéd pipázott, az ajtó előtt varga kalapált háromlábú székén, kis, öreg kalaposné varroga­tott egy másik udvari lakás előtt zöld­fátylas kalapot, máshol bábacímer volt az ajtóra szegezve, verkli kintornázott az udvaron, és gyermekek karéja tán­colt. Hátul kert, amelyben nyáron zöld filagóriában kugliztak és bort ittak a vendégek. Itt lakott utoljára Szendrey Júlia, miután férjéhez, Horváthoz, a Képíró utcai Hét Bagolyba semmi áron nem akart visszamenni - mondá B. A. Nagyobb hitelesség okáért egy nyári napon bementünk az udvar vé­gén rejtett kocsmába. A kuglizóból elmúlt a víg élet. Öreg tyúkok tollász­kodtak a golyó vájóján, a bort olyan palackból töltötték, amelyben Hu­nyadi János keserűvizet tartogattak valaha" - olvashatjuk a Krúdy Gyula látogatásai című regényben. A Juliskák Juliskája című portré ú­jabb érdekes részletekkel gazdagítja a híres lakással és a parányi palota többi lakójával kapcsolatos ismerete­ket. Az özvegy tégla alakú szobája a poros utcára nézett, ahonnan holdvi­lágos éjszakákon férfi rajongóinak cse­tepatéja szűrődött be: „Szobájának másik ablaka a már említett józsefvá­rosi szomorú udvarra nyílott, és így.

Next