Budapest, 2005. (28. évfolyam)
10. szám október - Inkei Péter: Legyen a kultúra a városfejlesztés kulcsa
rópai dimenzió"-ra. A megoldást illetően a tagállamoknak széles körű szabadságuk van, mivel ez nem előírások által körülbástyázott és közösségi forrásokkal támogatott uniós fejlesztési program. Ha valahová, leginkább Európa PR-tevékenységének körébe sorolható aktivitás. Ez az uniós állásfoglalás nem érinti a már meghirdetett kiírásokat, így a miénket sem. (Az előkészületek és a majdani megvalósítás megítélését azonban igen.) Mert a budapesti pályázat zsinórmértéke is fejlesztésorientációjú. A benyújtott koncepció lényegét a kulturális alapú, kreatív városfejlesztés alkotja, és ehhez illesztve érvelünk amellett, hogy szerintünk Budapest kiválasztásával érhető el a legnagyobb hatás az ország javára. A Budapest 2010 program a jövőre összpontosít. Középpontjába a kreatív alapon fejlesztett nagyváros élhetőségét, a fenntartható fejlődést, a város és a táj kapcsolatát állítja, s ezen belül hangsúlyozza a város és a víz kérdéskörét. Budapest saját példáján kívánja demonstrálni az élhető nagyváros világszerte egyre erőteljesebben megfogalmazódó kívánalmára adható lehetséges válaszokat. A város, a víz és a kultúra viszonyának hangsúlyozása Budapest példáján európai és globális kulturális és urbanisztikai kérdéseket érint. A Budapest 2010 program arra törekszik, hogy megújítsa a víz és a köré-fölé épült város kapcsolatát. Föltárja a városi rengetegben a víz és a kultúra által felkínált lehetőségeket és örömforrásokat. Ráirányítja a figyelmet ember és ember, ember és környezete viszonyának kérdéseire és a környezettudatosabb élet lehetőségére. A rendszerváltó kelet-közép-európai országok fővárosaihoz hasonlóan Budapest az elmúlt másfél évtizedben az átalakulás, a változás terepévé vált. Egy évszázaddal az első után most a második Gründerzeitét éli. A rendszerváltás óta mintegy tíz-tizenkét milliárd dollárnyi működő tőke érkezett ide, becslések szerint évi mintegy százötvenmilliárd forint áramlik csak az építési beruházásokba. Ez a folyamat Magyarország uniós csatlakozásával tovább erősödik, s ez a fejlesztési potenciál hosszú távon formálja a város arculatát. Jórészt most dől el, hogy milyen irányba mozdulunk, hogyan alakul át a térszerkezet, hogyan változnak az itt élők életfeltételei, mi lesz a tradíciókkal, építészeti emlékekkel, milyen szerepkört tölt be ez a főváros a jövő Magyarországán. A budapesti pályázat kulcsfogalma a tér. Újabb tereket kíván a kultúra jegyében birtokba venni. Mégpedig egy tág kultúrafölfogás jegyében, ami az életmódot, a létezés harmóniáját is magában foglalja. Ennek jegyében tűzi célul a város peremének számos pontján a közterek s másfél-két tucat művelődési központ megújítását, a letűnt, iparközpontú korszak színtereinek újjáélesztését (élen az óbudai gázgyárral és a ferencvárosi közraktárakkal), a Duna szervesebb bevonását mindennapjainkba a „negatív és pozitív struktúrák" - ezek is terek -révén. Az utóbbi évtized változásai következtében Budapesten jelentős mértékben megváltozott a térhasználat módja, részben átalakult a közterek funkciója, a privát sok vonatkozásban előtérbe került a közzel szemben. Pedig a városi élet sajátosságának, utánozhatatlanságának titka éppen a pezsgő közterekben keresendő. Abban a városban jó élni, ahol a civitas polgárai nemcsak munkahelyükön és lakásukban, hanem a köz terein is otthon érzik magukat. Ezek ősidők óta a társadalmi nyilvánosság természetes színterei, agora-funkciójuk civilizációs közhely. Budapest átalakulásának egyik pozitív eleme a kulturális helyszínek megsokszorozódása: ez a folyamat a városi köztereket és szanálásra ítélt területeket spontán kulturális hellyé, alternatív művelődési és szórakoztató