Budapest, 2005. (28. évfolyam)
4. szám április - A címlapon: Sebestyén László: Manzárd a csillagokra
ÁPRILIS 2005/4 II BUDAPEST BUDAPEST a városlakók lapja XXVIII. évfolyam 4. szám Megjelenik minden hónap 15-én Alapítva: 1945 ////. évfolyam, 1945-1947 (szerkesztő: Némethy Károly, Lestyán Sándor) IV-XXVI. évfolyam, 1966-1988 (szerkesztő: Mesterházi Lajos, Fekete Gyula, Vargha Balázs, Jávor Ottó, Szabó János) Szerkesztő: Buza Péter A kiadást gondozzák a Nagy Budapest Törzsasztal tagjai és vendégei: Angelus Róbert, Bogárdi Mihály, Bor Ferenc, Buza Péter, Buzinkay Géza, Del Medico Imre, Fodor Béla, Frankl Aliona, Gerle János, Gyimesi Zsuzsa, Holló Szilvia Andrea, Juhász Gyula, Mezei Gábor, N. Kósa Judit, Nemes Tamás, Ráday Mihály, Rátonyi Gábor Tamás, Rozsnyai József, Saly Noémi, Stumpf-Bíró Balázs, Tosics Iván, Török András, Vadas Ferenc, Vargha Mihály, Vékás Magdolna, Zeke Gyula, valamint Csordás Lajos, Mikes Éva, Varga Lajos Márton. A szöveggondozást Bognár Antal végezte. Megjelenik a Száz magyar falu könyvesháza Kht. kiadásában. Felelős kiadó: Farkas Erika ügyvezető igazgató. A szerkesztőség levelezési címe: 1101 Budapest, Monori utca 1-3. Telefon: 262-5747,fax: 261-4453 E-mail: budapest@mail.tvnet.hu Web: http://budapest.neuropolis.hu Szerkesztőségi órák: minden hónap első keddjén délután öttől hétig a Spinozaházban (Budapest, VII. Dob utca 15.) Stúdiómunka: Tandem Grafikai Stúdió - Faragó István és László Zsuzsa http://tandemgrafika.hu Telefon: 355-3777 Nyomdai munka: Grafika Press Rt. 1101 Budapest, Monori utca 1-3. Vezérigazgató: Farkas Tamás. Telefon: 262-5747, 261-5680 ISSN: 1785-590 X Nyilvántartási szám: 2.2.4./237/2004 A borítón: Manzárd a csillagokra, írásaink a Költészet Napjáról a 6-13. oldalon A hátsó borítón: Érmén a Pénzügyminisztérium palotája a Várban, írásunk a 29-30. oldalon • BUDAPEST- Gödörben is jól érezheti magát. Véget ért a kard-ki-kard többéves, két kormányváltással is fűszerezett korszaka, pontosvessző került a persze még most sem befejezett mondat végére: állam és főváros egyetértésre jutott. Két oka is van, ha optimista felhanggal nyugtázzuk a tényt, azt ugyanis, hogy az Erzsébet téri Nemzeti Színház kényszerabortált fogantatásából most mégis kulturális közösségi hely lehet. Hogy a Gödörnek nevezett s tovább épülő torzóba közönségükért dolgozó kiállítási terek, színpadi és zenei produkciók települnek azután, hogy Budapest és a kultusztárca megállapodott: visszavonhatatlanul és jogszerűen a fővárosé a létesítmény, ha arra használja, amire eleve akarta. Optimizmusra ad okot egyfelől, ami történt, mert megmutatja, van rá esély, hogy az ország és a civitas egyfelé gondolkodjon a méretes megosztottság ellenére, ami manapság minden közös ügyünket, azok megoldását rendszeresen feláldozza az indulatok cunamijának. Ez sodorta el Bán Ferenc tervét is, s Thália szép palotáját ki a Belvárosból a Duna-partra, mifelénk, lám, még a természet mozgásmechanizmusait is uralja a homo politicus (aki nem egészen ember, inkább valami kentaurféle: otthon homo, köztünk politicus). Bizony, fontos tanulság ez. Elsőrendű ok az optimizmusra. Láttatja, hogy belátható: nem lehet idegen test a nemzet testében önnön első városa. Ha emelkedik felfelé, vele gazdagodik az ország is, ha nincsenek rendben a dolgai, a szegénységi bizonyítvány mind a tízmillió magyaré (lélekben tizenötmillióé). Mintha erre, ennek felismerésére utalna az is, hogy 2005 tavaszán alig van véleményformáló erő a civil és a pártvilágban, amely ne ápolná immár a gondolatot: újra kell legyen Magyarországon - Budapesten - Közmunkatanács. Hogy ne osszák meg tovább egymásnak feszülő akaratok - mert eredőjük így csak a helyben járás lehet, mint volt eddig is - a társadalmat. Ne forgácsolják semmissé a szándékokat, melyek a fővárost és agglomerációs gyűrűjét, annak településeit együtt kívánják látni, mint a fejlesztésre irányuló mindenkori beavatkozások tárgyát. Eszközöket rendelve a közös elhatározásokhoz. Vékonyka csapás a Gödör-megállapodás, de ehhez a célhoz vezet. Ok másodjára az is az optimizmusra, hogy mára - másfél évtized után - mintha megtanultuk volna, hogyan lehet úgy áru a kultúra, hogy e státusa ellenére sem mindig vetjük alá sorsát a piac röményeinek. Hogy a produkció financiális hátteret találhat akkor is, ha nem enged a negyvennyolcból: a minőségből, az igényességből. Kialakulóban vannak azok a technikák, amelyek, sok fáradsággal ugyan, de akkor is biztosítják a kereteket a működéshez, ha a szellemi vállalkozás mögött nem áll nyitott s pénzzel teli páncélszekrény. A Gödör is - úgy látszik - kitalálta, s részben bejáratta már a technikákat, amelyek megteremtik a működés elemi feltételeit, s maga a város most ésszerűen gondolkozik azon, hogyan bővíthetné a funkciók megosztásával ennek a most születő új közösségi térnek az élethez, a gazdagodó megmaradáshoz szükséges forrásait. Mi a város? (És mi az ország? A nemzet?) Közös érdekek köré szerveződő közösség, amelynek egybevágó identitása van. Ezt a történelem és a kultúra teremti meg A kultúra tehát bizonyíthatóan az, amelynek tereit éppen ezért folyvást gyarapítani, gondozni kell. Itt, az Erzsébet tér és a belső körút határán most kialakulhat, megszülethet a TÉR valóban s végre. Ezt a gödröt - a vele egyetértő állammal közösen - betemette BUDAPEST •