Budapest, 2005. (28. évfolyam)
10. szám október - Sebestyén László: Divatba jöttünk!
OKTÓBE I. BUDAPEST BUDAPEST a városlakók folyóirata XXVIII. évfolyam 10. szám Megjelenik minden hónap 15-én Alapítva: 1945 ////. évfolyam, 1945-1941 (szerkesztő: Némethy Károly, Lestyán Sándor) IV-XXVI. évfolyam, 1966-1988 (szerkesztő: Mesterházi Lajos, Fekete Gyula, Vargha Balázs, Jávor Ottó, Szabó János) Szerkesztő: Buza Péter A kiadást gondozzák a Nagy Budapest Törzsasztal tagjai és vendégei: Angelus Róbert, Bogárdi Mihály, Bor Ferenc, Buza Péter, Buzinkay Géza, Del Medico Imre, Fodor Béla, Frankl Aliona, Gerle János, Gyimesi Zsuzsa, Holló Szilvia Andrea, Juhász Gyula, Mezei Gábor, N. Kósa Judit, Nemes Tamás, Ráday Mihály, Rátonyi Gábor Tamás, Rozsnyai József, Saly Noémi, Stumpf-Bíró Balázs, Tosics Iván, Török András, Vadas Ferenc, Vargha Mihály, Vékás Magdolna, Zeke Gyula, valamint Csordás Lajos, Kelecsényi László. A szöveggondozást Bognár Antal végezte. Megjelenik a Száz magyar falu könyvesháza Kht. kiadásában. Felelős kiadó: Farkas Erika ügyvezető igazgató. A szerkesztőség levelezési címe: 1101 Budapest, Monori utca 1-3. Telefon: 262-5747, fax: 261 -4453 E-mail: budapest@mail.tvnet.hu Web: http://budapest.neuropolis.hu Szerkesztőségi órák: minden hónap első keddjén délután öttől hétig a Spinozaházban (Budapest, VII. Dob utca 15.) Stúdiómunka: Tandem Grafikai Stúdió - Faragó István és László Zsuzsa http://tandemgrafika.hu Telefon: 355-3777 Nyomdai munka: Grafika Press Rt. 1101 Budapest, Monori utca 1-3. Vezérigazgató: Farkas Tamás. Telefon: Zbl-SZM: 261-5680 ISSN: 1785-590X Nyilvántartási szám: 2.2.4./237/2004 A borítón: Divatba jöttünk! írásunk a 8-10. oldalon A hátsó borítón: Franz Mayer portréja. Cikkünk a 27-29. oldalon • BUDAPEST megúszta a rakpartszélesítést. Megúszta, mert a világörökségünkért aggódó civilek, alapítványok az itthoni küzdelem kilátástalansága miatt az UNESCO Világörökség Központhoz fordultak, szakértői egyeztetést kérve a tervekről. A konzultáció megtörtént, a Világörökség Magyar Nemzeti Bizottsága 40 oldalas szakvéleményt kapott a tervváltozatokról. A nemzetközi központ szerint a négysávos út, a jelenlegi rakpart megbontásának, megváltoztatásának tervei elfogadhatatlanok. Helyette azt javasolják, hogy a rakparti utat a főváros adja át a gyalogosoknak, a főgyűjtőcsatornát pedig - amely az útszélesítés egyik hivatkozási alapja volt - helyezzék el más módon. A javaslat szerint erre ötféle lehetőség is kínálkozik: 1. a Fő utca alatt, 2. a felső rakpart alatt, 3. az alsó rakpart alatt, 4. a folyam medrében vagy 5. mélyen a talajba süllyesztve. Számíthatunk tehát a mérkőzés újabb fordulóira. Latolgassunk? Ha a környezetvédők és gyalogosok nyernek, akkor nem lehet tovább halogatni az M0 autópálya budai szakaszának megépítését. (És ott kezdenek majd jajveszékelni a helyi lakosok és a környezetvédők.) Ugyanebben az esetben nyomban fölmerül az a kérdés is, kik és mivel akarják majd szórakoztatni a rakparton sétálókat, s hogy az a mostani zajterheléshez képest nem jelent-e majd még nagyobb csapást az ott lakóknak. Ha a rakpart birtoklásához körömszakadtáig ragaszkodó autósok és fuvarozók nyernek, akkor a fenti öt csatorna-elhelyezési lehetőségből kell választani. Egy kivételével mindegyik évekig tartó forgalmi rend változásokkal és hatalmas földmunkákkal jár. Az Árpád fejedelem útja - Fő utca - Döbrentei utca - Budafoki út nyomvonal esetében nagy kérdés, hogy a part menti, feltöltésre épült, átlagosan száz esztendős házak statikai állapota megengedi-e, hogy a tövükben, viszonylag szűk helyen, metróalagútnyi árkot ássanak. Ugyanez a kérdés a felső rakpart esetében is, súlyosbítva azzal, hogy garantáltan kipusztulna a fasor, és a közelmúltban nagyon sok pénzért felújított villamospályát is fel kellette szedni. Ez pedig nemcsak hogy még több embert kényszerítene autóhasználatra, de azért is halálos veszedelem, mert tudjuk jól, ahol egyszer fölszedik... Ha pedig az alsó rakpartba süllyesztés mellett dönt a főváros, akkor szembe kell nézni az öklüket rázó autósokkal: két-három évig zárva lenne előlük az út. (Ez egyébként árvízkor is megtörténik, érdekes módon olyankor tudnak menni másfelé.) Mindezekhez az átgondolásra váró kérdésekhez egy másik problémahalmaz is csatlakozik. A város európai presztízse szempontjából - amelyet az osztályfőnöki intővel felérő UNESCO-szakvélemény amúgy is jócskán aláásott - nem kevésbé fontos: mi lesz, ha Budapest nyeri el az Európa kulturális fővárosa címet? Az ezzel kapcsolatos tervcsomag szinte minden eleme a folyamhoz kapcsolódik: negatív szigetek, üvegbuborék, fűben futó panoráma-villamos, gyaloghíd, part menti ipartelepek újjáélesztése. Ám a látványterveken ott suhannak két sávban az autók az alsó rakparton. Szó sem, kép sem kerül arról, hogy lehet majd megközelíteni a tervezett objektumokat. Márpedig ha marad a mostani forgalom, akkor sehogy. Álmodozzunk hát egy kicsit erről is. Vajon a kulturális fővárossá válás kínálta kivételes alkalom kivételes lehetőségei között sikerül-e kompromisszumra jutniuk autós, kerékpáros és gyalogos budapestieknek? Megtanulunk-e lassacskán úgy élni egymás mellett, hogy ritkábban kerüljünk életveszélybe, hogy természetesnek és jogosnak találjuk mások másféle térhasználati igényeit és szokásait, hogy szem előtt tartjuk a városunk és a gyerekeink hosszú távú érdekeit? S kellő körültekintéssel döntenek-e majd a döntéshozók arról, hogy kinek hol, milyen tér járjon és jusson a parton és attól távolabb? De egy valamit semmiképpen sem kellene figyelmen kívül hagyni a nagy álmok, nagy tervek szövögetése közepette. Az UNESCO ajánlását: hagyd már békén világörökségvárosképedet, édes fiam, BUDAPEST •