Budapest, 2005. (28. évfolyam)
2. szám február - A címlapon: Sebestyén László: Koncert a Művészetek Palotájában
FEBRUÁR ^FLFL^ BUDAPEST BUDAPEST a városlakók lapja XXVIII. évfolyam 2. szám Megjelenik minden hónap 15-én Alapítva: 1945 I-III. évfolyam, 1945-1941 (szerkesztő: Némethy Károly, Lestyán Sándor) IV-XXVI. évfolyam, 1966-1988 (szerkesztő: Mesterházi Lajos, Fekete Gyula, Vargha Balázs, Jávor Ottó, Szabó János) Szerkesztő: Buza Péter A februári szám társszerkesztője: Török András A kiadást gondozzák a Nagy Budapest Törzsasztal tagjai és vendégei: Angelus Róbert, Bogárdi Mihály, Bor Ferenc, Buza Péter, Buzinkay Géza, Del Medico Imre, Fodor Béla, Frankl Aliona, Gerle János, Gyimesi Zsuzsa, Holló Szilvia Andrea, Juhász Gyula, Mezei Gábor, N. Kósa Judit, Nemes Tamás, Ráday Mihály, Rátonyi Gábor Tamás, Rozsnyai József, Saly Noémi, Stumpf-Bíró Balázs, Tosics Iván, Török András, Vadas Ferenc, Vargha Mihály, Vékás Magdolna, Zeke Gyula, valamint Csordás Lajos, Mikes Éva, Varga Lajos Márton. A szöveggondozást Bognár Antal végezte. Megjelenik a Száz magyar falu könyvesháza Kht. kiadásában. Felelős kiadó: Farkas Erika ügyvezető igazgató. A szerkesztőség levelezési címe: 1101 Budapest, Monori utca 1-3. Telefon: 262-5747, fax: 261-4453 E-mail: budapest@mail.tvnet.hu Web: http://budapest.neuropolis.hu Szerkesztőségi órák: minden hónap első keddjén délután öttől hétig a Spinozaházban (Budapest, VII. Dob utca 15.) Stúdiómunka: Tandem Grafikai Stúdió - Faragó István és László Zsuzsa http://tandemgrafika.hu Telefon: 355-3777 Nyomdai munka: Grafika Press Rt. 1101 Budapest, Monori utca 1-3. Vezérigazgató: Farkas Tamás. Telefon: 262-5747, 261-5680 ISSN: 1785-590X Nyilvántartási szám: 2.2.4./237/2004 A borítón: Koncert a Művészetek Palotájában. Cikkünk az 5-7. és a 9-12. oldalon A hátsó borítón: Vasárnapi Újság (1884), írásunk a 14-15. oldalon • BUDAPEST fordulóponthoz érkezett, sokan érzik ezt ma így. Köze lehetünk az elméleti fizikából ismert úgynevezett „átbillenési pont"-hoz, amelyet a társadalomtudomány is kezd értelmezni. Amikor a sok-sok, látszólag össze nem függő változás (vagy elmaradt változás) összeadódó energiája valami új, eddig nem ismert jelenséghez vezet. Sokat beszélünk a rendszerváltásról, de kevéssé illik a késői puha diktatúra egyes folyamatait összekapcsolni a mai dolgokkal, különösen a kedvezőekkel. Az egyik legfontosabb ilyen folyamat, amely alapjaiban változtatta meg a budapestiek viszonyát városukhoz, s amely észrevétlenül, legális keretek között, ámde igen szívósan kezdte ki a diktatúra gyökereit, éppen huszonöt éve kezdődött. Akkor, 1919. februárjában, 22-én került képernyőre Ráday Mihály első műsora - három évig még a Terefere című műsor kebelén -, amelyben voltaképpen cenzúrázatlanul teret kapott a művészettörténész-operatőr hevülete, s amely teljesen kirítt az akkori televízióból. Először 1981 októberében jelentkezett az önálló, Unokáink sem fogják látni című műsor, címe egy akkor népszerű, modern építészettel kapcsolatos műsor parafrázisa lett. Az önálló műsor már húszperces volt, de a szerkesztőségbe özönlő levelek nyilvánvalóvá tették, hogy ennyi idő nem elég. A műsoridő hízásnak indult és ez a folyamat máig tart. Ráday jelentősége közismerten nagy abban, hogy a múlt szeretetének mélyen polgári szeretetét napvilágra hozta a „new is beautiful" többnyire nívótlan őrjöngésének idején (amely - vigyázat! - világtrend volt abban az időben, nem lehet mindent a kommunisták nyakába varrni). Szaktudása, hevülete, atyjától örökölt gyönyörű hangja, képi iskolázottsága mind eszményien alkalmassá tette őt arra, hogy véghez vigye nagy tettét: a múlttudatos várospatriotizmus újraélesztését. Egyik könyvében közöl egy 1981-es karikatúrát, amelyen három szaki lapáttal szór borsót a falra, s eközben egyikük így szól: „Ne kiáltsunk inkább a pusztába?" Ráday addig kiabált, amíg meghallották. Bírta szusszal az elmúlt huszonöt évben, a rendszerváltás idején megpróbálkozott a nagypolitikával is, később politikai ténykedését Budapestre korlátozta. Huszonöt évvel a műsor indulása után el lehet mondani, hogy már nem igazak Ipolyi Arnold sorai: „a gondatlanság és kegyelethiány, az oktalanság és az újítási viszketegség több műemléket pusztított el, mint a háborúk és az elemek, mint a török és tatár." Most, hogy nyakunkon az átbillenési pont, az épített örökség védelmére még nagyobb szükség van. A város kirobbanó energiái, amelyeket eddig gúzsba kötve tartott az eltorzult, szétaprózott várospolitikai felállás, nyilvánvalóan nagy változásokat hoznak hamarosan. Ész, ritmusérzék, szaktudás, rábeszélő-készség kell, hogy ezt a folyamatot befolyásolni remélhessük., Mindezekkel Ráday bőven rendelkezik. Talán egy csipetnyivel több megértés a modern igények, a mai kort tükröző építészet iránt, ez kell ahhoz, hogy elérjük céljainkat, a régi és az új szerves összealkotását. Szerencsére itt a Nagy Budapest Törzsasztal, mely együttesen rendelkezik mindezzel a tudással és energiával. De ma már ez nem elég. Ma már a robbanásszerű változások küszöbén olyan civil és állami szövetségeket kell kötni, amelyek szervezett mederbe terelik a változást. Hiszen a tőke nem ellenség. Sose feledjük: a tizenkilencedik század harmadik harmadában is a tőke, a magánérdek tette naggyá Budapestet. Erre is van Rádaynak válasza, melyet évtizedek óta ismételget: a magán- és a közérdek, az állam és az önkormányzat szerves összeépítése a közmunkatanács - a Fővárosi Közmunkák Tanácsa - újjáélesztése révén. Egy szervezet pénzzel, szakértelemmel, beruházási potenciállal, hazai és nemzetközi pályázatokkal. Előttünk újabb huszonöt évi újabb munka. Ebben jó szövetségesek lehetnek az új mozgalmak: a Szeretem Budapestet mozgalom, a Tosics Iván működtette Budapest Klub vagy az e számunkban a nyilvánosság elé lépő Pro Budapest világörökségi összefogás. Mert legnagyobb közös nevezőnk, nekünk, gyarló, egymástól végtelenül különböző embereknek csak egyetlenegy van, ennek neve: BUDAPEST •