Budapest, 2005. (28. évfolyam)

8. szám augusztus - Rátonyi Gábor Tamás: Diplomamunka a házfalon

19 AUGUSZTUS flflSfl BUDAPEST Diplomamunka a házfalon Szöveg: RÁTONYI GÁBOR TAMÁS Fotó: STRAUB ADAM Diplomamunka színesíti - szó szerint - egy gazdagréti panelház falát. A végzős képzőművészeti egyetemista LTP. című alkotása egy hónapja került a panelrengetegbe, részben az önkormányzat támogatásával El tudnak Önök képzelni egy tíz­emeletes panelházakból álló lakótele­pet úgy, hogy az nem a kockaformák egyhangúságával tüntet? Nehéz... Bár a lakótelepek tervezői a házgyár­ipar utolsó éveiben próbáltak némi furfangot belevinni az egészbe (Ká­posztásmegyer), mégis ránk maradt a panelrengetegek reménytelenül szo­morkás képe. Ugyan a rendszerváltás óta tobzó­dik a reklámipar házfal tagozata, ez azonban legfeljebb a forgalmas autó­utak mellé szorított lakótelepeket érinti, és - ne habozzunk kimondani - a reklámüzenetek egyszerűek, kép­világuk többnyire harsány, időtállósá­gukról pedig nem érdemes gondol­kodni (kivétel persze akad). Az ötlet olyan kézenfekvő, hogy az ember a homlokára csap, miért is kel­lett várni rá eddig? Mi több - tessék megkapaszkodni! —, sem csel, sem ármány, sem irigység nem állta útját: húzzunk házfalra tervezett műalkotá­sokat a panelekre! És lőn: a gazdagré­ti Frankhegy utcában diplomamunka költözött a házfalra. A. Király András végzős képzőművészeti egyetemista a gazdagréti lakótelep sajátos esszenci­áját álmodta falra. Nem kellett mesz­szire mennie az ihletett pillanatokért, minthogy maga is húsz éve a telep la­kója. Hogy a sikertörténet folytatód­jék, az alkotó engedélyekért nyitott be a XI. kerületi önkormányzathoz, és nemcsak azokat kapta meg, hanem még támogatást is. Az összesen két­millió forintnyi költség felét Újbuda vállalta magára - a művész nem ka­pott tiszteletdíjat, az összeg a mű el­készítéséhez és házfalra szereléséhez kellett -, a másik felét egy közalapít­vány, egy műsorszóró vállalat és a ké­pet a falra applikáló, ipari alpinisták­kal dolgozó vállalkozás adta össze. Az alkotás színei az esti lakótelepek jellegzetes fényeit szimbolizálják: a fehér, a sárga és a piros a hétköznapi vagy éppen a hangulatvilágításra, míg a kék a televíziók villódzására utal. Az egyes kockák - melyek a ház pa­nelkockáival megegyező méretűek -a lakótelepi élet jellegzetes vagy ép­pen vágyott képeit idézik nem kis iróniával: tévénézés, vacsora, házibuli éppúgy előfordul, mint kísérlet a pa­nel adta tér szétfeszítésére. Az alkotó azt a benyomását szerette volna be­lesűríteni képébe, hogy miközben számos hasonló ember, gondolat és cselekvés zsúfolódik össze egy lakó­telepen, az itt lakók többsége mégis idegenül néz sorstársaira. Noha az alkotó épp rálát művére, ez csak a véletlen műve. Király And­rás szerint a szintén az önkormányzat segítségével szervezett két önként jelentkező lakóközösség háza közül azt választotta, amelyik befelé néz, a tízemeletesek által körbezárt világra. A másik ajánlkozó ház fala kifelé néz, ám az alkotó a telep lakóinak szánta művét. Szempont volt az is, hogy a hatalmas alkotás ne legyen megvilá­gítva: az esti lakótelepi élet ugyanazt a fény- és cselekvéssort adja, ame­lyekre napközben a mű emlékeztet. A visszajelzések egyértelműen ked­vezőek. Elsősorban az ott lakók vé­leménye volt mérvadó, akik szemé­lyesen az alkotónak referálhattak, s az ifjú képgrafikus eddig csak elismerő véleményeket zsebelt be. Az alkotás várhatóan két évig látható majd - az anyag színtartósságára ennyi a szava­tosság -, utána újra le kell gyártani és fel kell feszíteni. Hogy azért ne maradjunk ki­ európai nüansz nélkül: az avatásra gondosan rendbe hozatták a fal tövében elterülő miniatűr zöld­területet, két virágágyással bolondít­va az összképet. Ottjártunkkor a virá­gok már száradtak, hervadtak - vél­hetően a kép tovább bírja majd, azt ugyanis nem kell gondozni. Az önkormányzat illetékese szerint Újbuda nyitott a hasonló elképzelé­sek előtt: noha a 23 milliárdos költ­ségvetésből számos más, a kerület szépítését célzó beruházásra költe­nek, jövőre szívesen helyt adnak ha­sonló produktumnak. Ha a sivár épí­tészeti környezet színesítését olykor nem építészekre bízzák, lehet is foly­tatása az újbudai kezdeményezésnek. Király András szerint ugyanis ma már egyre inkább az a tendencia, hogy az alkotások a kiállítótermen kívülre költöznek. A sikersztori teljes: a vizs­gabizottság ötösre értékelte a mun­kát.

Next