Budapest, 2006. (29. évfolyam)

3. szám március - Prohászka László: Az első köztéri Kossuth-szobor a fővárosban

7.U BUDAPEST Az első köztéri Kossuth-szobor a fővárosban AZ ELSO... Veszedelmes és fenyegető kifejezés ez a szobrok krónikása számára. Vigyázni kell a fogalommal, hiszen nemegyszer bukkan fel olyan adat, amely esetleg kétségessé teszi: talán mégsem az említett alkotás volt a kezdet. Kossuth Lajos fővárosi köztéri ábrá zolásai tekintetében is indokolt az óvatosság. SZÖVEG Prohászka László FOTÓ: Sebestyén László Amikor Kossuth Lajos 1894. március 21-én, kilencvenkét éves korában meg­halt torinói száműzetésében, a magyar kormány megpróbálta elérni, hogy I. Fe­renc József a kiengesztelődés jegyében engedélyezze az állami gyászt. Az ural­kodó azonban nem tudott megbocsátani. Nemzeti gyász elrendelése helyett meg­tiltotta, hogy állami tisztviseló'k vagy a hadsereg tisztjei részt vegyenek a teme­tésen. A szabadságharc vezetőjének hamvait így is soha nem látott tömeg kí­sérte végső nyughelyére, a Kerepesi úti temetőbe. S ahogyan ez akkoriban szo­kásos volt, azonnal kezdeményezések so­ra született az 1848-49-es magyar sza­badságharc vezéralakja emlékének köz­téri megörökítésére. Leggyorsabban Budapest intézkedett. Tíz nappal a hajdani kormányzó halála után már Kossuth nevét viselte a koráb­bi Hatvani utca. (Jálics Ernőnek az utca elnevezését 1967-ben megörökítő, mész­kőből faragott, Kossuth-domborműves emléktáblája a 2-es számot viselő sarok­ház falán a névadást tévesen 1892-re da­tálja 1894 helyett.) De a fővárosban (is) még jó ideig vár­ni kelleti Kossuth emlékművére. Hiá­nyát csak hangsúlyozta, hogy 1909-ben felavatták impozáns mauzóleumát a Ke­repesi úti temetőben (Gerster Kálmán és Stróbl Alajos alkotása), sőt a Budapest környéki községek is sorra felállították Kossuth-szobraikat: 1908-ban Rákospa­lotán Barcza Lajos művét, 1909-ben Kr­zsébetfalván Füredi Richárd és Horvai János közös munkáját, 1911-ben Kis­pesten Hybl Józsej alkotását avatták. Egy felállítandó nagy budapesti em­lékműre már 1894 tavaszán megkezdő­dött a gyűjtés, három év alatt több mint 350 ezer forint be is folyt: a századfordu­lóra a pénzalap a kamatokkal együtt már 850 ezer forintot tett ki. 1903-ban aztán kiírták az első pályázatot, de az elbírá­landó tervek kínálata gyengének bizo­nyult. A következő, 1906-os pályázat­ból Róna József és Horvai János mun­káját emelték ki, és végül ez utóbbi kap­ta a megbízást. Az agyagmintákkal 1911-re készült el, s hamarosan meg­kezdődött a mellékalakok kifaragása, de az első világháború kitörése miatt megszakadtak a munkálatok. Az emlék­művet így csak 1927. november 6-án leplezték le a Kossuth Lajos téren, az Or­szágház parkjában, ott állt, mígnem — pesszimista összhatására hivatkozva — 1950-ben lebontották, figuráit újakra cserélték. (Az eredeti szobrok Dombó­várra kerültek.) Hosszú és bonyodalmas történet.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék