Budapest, 2006. (29. évfolyam)

5. szám május - Balogh Péter István: Parkok, kertek, közterek

Parkok, kertek, közterek A város akkor éli túl fejlődését, ha áldoz a zöldre szöveg: Balog­h péter István fotó : Sebestyén László BUDAPEST ZÖLD VÁROS. Még mindig az. Pedig az elmúlt évtizedek alatt sok minden történt, hogy ezt ne lehessen róla többé elmondani. De Magyarország fővárosa — elsősorban közvetlen környékének, azon belül is a budai erdőknek köszönhetően - ma is előkelő helyen áll az európai rangsorban. Tehát: zöld. S hogy az marad-e? Csak ha a város kétségtelen adottságaival mint a nagyvárosi életforma minőségformáló elemeivel számol végre a tervezésben. A közelmúltban több olyan tervpályázat is napvilágot látott, amelyben a város ve­zetői, közvéleményformálói, elkötelezett polgárai egész budapesti léptékű (építé­szeti, városépítészeti, városarculati) kér­déseket vetettek fel, s amelyekben a köz­területek, zöldfelületek sorsa, jövője, ala­kítása — nemegyszer szakembereket is meglepő módon — meghatározó szerepet játszott. Ennek a ténynek és a csatlako­zás utáni első „teljes értékű" hétéves eu­rópai költségvetésének a fényében állít­hatjuk, hogy Magyarország fővárosa ed­dig sokszor méltatlanul alulkezelt közte­rületeinek, parkjainak fejlesztésében va­lódi virágkor köszönthet be. Ehhez nem kell más, mint a téma fontosságának fel­ismerése, egységes (szakmai) szemlélet és akarat — és persze sok-sok pénz... Százötven éves a fordulat Az ipari forradalom hatására a 19. század elejétől Európa nagyvárosai robbanás­szerű fejlődésnek indultak. Ez a fejlődés vonta magával a mai értelemben vett városi zöldfelületek kialakulását, tágabb értelemben a városi szabadterek (par­kok, utcák és terek) jelentőségének nagy­arányú növekedését. Pest 1800-ban húszezres város volt, fejlettségében messze elmaradt London, Párizs vagy éppen a birodalom fővárosa, Bécs mögött. A törökök másfél százados uralmát követően a 18. század közepén épült barokk paloták, kolostorok és pol­gárházak mellett létesült díszkertek vol- 2 BUDAPEST

Next