Budapest, 2006. (29. évfolyam)
5. szám május - Balogh Péter István: Parkok, kertek, közterek
Parkok, kertek, közterek A város akkor éli túl fejlődését, ha áldoz a zöldre szöveg: Balogh péter István fotó : Sebestyén László BUDAPEST ZÖLD VÁROS. Még mindig az. Pedig az elmúlt évtizedek alatt sok minden történt, hogy ezt ne lehessen róla többé elmondani. De Magyarország fővárosa — elsősorban közvetlen környékének, azon belül is a budai erdőknek köszönhetően - ma is előkelő helyen áll az európai rangsorban. Tehát: zöld. S hogy az marad-e? Csak ha a város kétségtelen adottságaival mint a nagyvárosi életforma minőségformáló elemeivel számol végre a tervezésben. A közelmúltban több olyan tervpályázat is napvilágot látott, amelyben a város vezetői, közvéleményformálói, elkötelezett polgárai egész budapesti léptékű (építészeti, városépítészeti, városarculati) kérdéseket vetettek fel, s amelyekben a közterületek, zöldfelületek sorsa, jövője, alakítása — nemegyszer szakembereket is meglepő módon — meghatározó szerepet játszott. Ennek a ténynek és a csatlakozás utáni első „teljes értékű" hétéves európai költségvetésének a fényében állíthatjuk, hogy Magyarország fővárosa eddig sokszor méltatlanul alulkezelt közterületeinek, parkjainak fejlesztésében valódi virágkor köszönthet be. Ehhez nem kell más, mint a téma fontosságának felismerése, egységes (szakmai) szemlélet és akarat — és persze sok-sok pénz... Százötven éves a fordulat Az ipari forradalom hatására a 19. század elejétől Európa nagyvárosai robbanásszerű fejlődésnek indultak. Ez a fejlődés vonta magával a mai értelemben vett városi zöldfelületek kialakulását, tágabb értelemben a városi szabadterek (parkok, utcák és terek) jelentőségének nagyarányú növekedését. Pest 1800-ban húszezres város volt, fejlettségében messze elmaradt London, Párizs vagy éppen a birodalom fővárosa, Bécs mögött. A törökök másfél százados uralmát követően a 18. század közepén épült barokk paloták, kolostorok és polgárházak mellett létesült díszkertek vol- 2 BUDAPEST