Budapest, 2006. (29. évfolyam)
8. szám augusztus - Buza Péter: Hegedűs a háztetőn
Hegedűs a háztetőn Gyakorlati játékelmélet virtuózokkal Buza Péter FOTÓ Sebestyén László ÖREG KÖZHELY: a fák állva halnak meg. A házak is. Lassan szárad el az életük, gyökereik körül elfogy a föld, szél bontja meg testük egyensúlyát. Otthonok voltak pedig, nagyszerű otthonok! A hétköznapok jóízű emlékeinek múzeumában járunk mindig a jelenidőben, de idővel kifakulnak a dokumentumok sorai, s a kegyelet enyészetté egyszerűsödik. Mondják azt is: a könyveknek megvan a maguk sorsa. A házaknak is. S persze az embereknek. Nevezzük történelemnek. Családi háznak látszik inkább, bár villának minősíti a használatbavételi engedély Zugló — közelebbről Herminamező — azon korszakában épült, amikor éppen véget ért a település történetének első periódusa. Az, amikor még főleg nyaralni jártak ide, akik megengedhették maguknak hogy saját épületet emeljenek, otthont, s csak, de főleg a szezonra. A betelepülés históriájának ez az időszakasza nagyjából az első világháborúig tart, bár már előbb is változik azért a képlet. Egyre többen fedezik fel ugyanis a Városliget mögött fekvő városrésznek azokat az értékeit, amelyek miatt állandó otthonnak is kiváló, s megkezdődik a máig feltartóztathatatlan folyamat: Herminamező, Zugló kertes városrészének viharos beépülése. Mostanra már romboló intenzitással, évről-évre veszít így éppen azokból az értékeiből, amelyek miatt immár nagyjából száz éve vonzó cél ideköltözni. De ez egy másik történet. Nem a Gyarmat utca 30. szám alatti ingatlan históriája. Praeludium A kiegyezés évében költözött fel Berkes IAIJOS Aszódról a fővárosba. Mert amikor kiderült, hogy báró Podmaniczky Ármin ott fekvő birtokai dobra veretnek, a környékbeli jóbarátok, akik oly gyakran mulattak nevezett kastélyában — ahol „a Laos" húzta a talp alá valót meg a búsan szép hallgatókat -, felszólaltak kedves cigányuk érdekében. Ne hagyja sorsára, vigye magával Pestre házi muzsikusát. Meg a bandát. Majd játszanak a Nemzeti Casinóban! Így is történt. Berkes Lajos, aki még nem tudhatta, hogy egy négygenerációs prímás-családnak lesz alapító atyja, elhagyta ősei földjét, Aszódot és vidékét, s beköltözött az éppen virágzásnak indult Duna-parti metropolisba. Több józsef- majd ferencvárosi kvártélyt váltogatva végül az akkori Soroksári — a mai Ráday — utcában bérelt otthont magának és családjának, egy kétudvaros házban, a 33. szám alatt (ma 31. a számozása). Az utca felőli traktusban ő 11 BUDAPEST