Budapest, 2006. (29. évfolyam)
10. szám október - Horváth Júlia Borbála: Srácok a térről
2 BUDAPEST Srácok a térről EMBEREK GYÜLEKEZNEK. Kiskabátban, vészjósló ballonban, barázdált arcúak és simaképűek, nők, férfiak, nősek, férfiasak, mindenfélék. Nem lehet tudni, mi lesz, ünnepség vagy tüntetés, nem engednek az ötvenhatból. A pesti srác a széllel szemben lengeti a zászlót, próbálgatja az erejét, azután belekezd skandálni, többen csatlakoznak. A pesti srác alapjában véve kibictermészet, de a zsebében azért mindig hord valami rendellenest. A pesti srác — aki egyébként lehet budai vagy bárhonnani - egykedvűen ül a padon. A mozi kezdetéig még lenyom néhány sms-t, wapol és gyorsan játszik egy space impact-et kisképernyőjű világvevővel és fényképezőgéppel ellátott telefonján. A cigi mint pukkasztás már nem érdekli — kivéve, ha a hatos éjszakai járaton vagy fényes nappal a villamoson gyújt rá —, a lányok házhoz jönnek, valahogy szeretik a vadságot, még ha csenevész póló mögé rejtőzik is. De a pesti srácot mit érdekli a divat?! Indulás előtt felkap magára valamit, arról azonban soha nem feledkezik meg, hogy valami irritáló elem — láncok, jelvények, haj vagy nem haj a fején — legyen rajta. Ki nem állja az okoskodókat, akik az ő utcai jelenlétét firtatják, fejtegetik, formálják (pláne...), és a gloria victis-nek is csak az első feléhez konyít valamit. Mert szeretné nagyon a dicsőséget, az elismerést, ha máshol nem is, az övéi körében. Az idők folyamán volt ő már huligán, vagány, suhanc, nyikhaj és kishaver, viszont nagy király, mert nincs sok vesztenivalója, ennélfogva viszont van rengeteg bátorsága. A pesti srác szimpátiáját és ellenszenvét síppal-dobbal fejezi ki, és ha túl közel megy a tűzhöz, látja, a nála elvetemültebb kemény mag hogyan ingerli a szerveket, ha kell, felszedi az utcakövet, és a heccelés pillanat alatt adok-kapokká alakulhat, ahonnan már neki sincs visszaút. Innentől kezdve esélyes, hogy megjelenik a fegyver, amitől elhomályosulnak az agyak, de az eszme is, ami eredetileg az ürügyet adta. A pesti sráccal tehát mindig történik valami. Ennek érdekében sokat is tesz: lehetőleg úgy alakítja, hogy balhéközelben tartózkodjon, és előfordul, hogy a történelem a keze alá játssza a helyzetet. „Az [1956-os] forradalom október 24-től 29-ig tartó időszakában a pesti sró- Horváth Júlia Borbála FOTÓ: Sebestyén László