Budapest, 2006. (29. évfolyam)

3. szám március - Ráday Mihály: Békében hagyni...

7.A BUDAPEST ju­lt a védetté nyilvánítási lista végére. A Móra szobáról és a Nótás teremrő­l, a Szé­kely ivóról, s néhány további képről nem esik említés. Röptét a Radisson SAS Megjött a pénz Ausztriából, s az 1980-as évek elején beindult a „szállodaprog­ram". Az elpusztult Duna-parti szállo­dasorból egyedül megmaradt — és Duna Szálló néven működtetett — Bristolt le­bontották, felépült a hatalmas Intercon­tinental (vagyis a mai Marriott), a többi „zöldmezős beruházás" volt. A Teréz (Le­nin) körút sarkára (a Gyökössy Gyula ve­zérigazgató vezette HungarHotels meg­bízásából a Közti mérnöke, Dobozi Mik­lós által­ tervezett új Radisson SAS Ho­tel azonban jelentős kultúrtörténeti emlé­künk elpusztulásával (nem) kalkulált. Meg kellett szólalni! Televíziós interjút készítettem Gyö­kössy Gyulával 1982 decemberében. A lebontás ellen cikket írt Raj Tamás a Magyar Nemzetben (Béke poraira, 1983. február 10.) és Gárdos Miklós -komolyan — a Ludas Matyiban (Kinek mondjuk, miért mondjuk?, 1983. január 23.), Veszprémi Miklós a Magyarország­ban (1983. május 15.). Ami nem köztu­dott: kérésemre Hajdú János, az A Hét főszerkesztője és Jancsó Miklós film­rendező is vállalta, hogy írásban fogal­mazza meg a bontással kapcsolatos tilta­kozását. Ezeket fel is olvastam az egyik hivatalos megbeszélésen. Komjáthy Kálmán megkeresésére 1983 áprilisában adott válaszomból i­dézek most — szerénytelenül­­ egy részt: „A Béke Szálló érdekében mindent el­követtem, ami csak lehetséges, készítettem műsort védelmében A Hét-ben, beszéltem a miniszterrel az Építésügyi- és Városfej­lesztési Minisztériumban, létrejött a KÖZ­TI-ben egy megbeszélés, majd amikor mindez eredménytelen volt, a 'Fehér Ház' segítségét kértem. A végleges terveket új­ra tervvéleményező bizottság elé vitették, ahol annyit sikerült elérni, hogy bár a Békét lebontják, és helyére új épületet emelnek, a tervezőt kötelezik arra, hogy az újonnan kialakuló vendégforgalmi területeket úgy tervezze meg, hogy oda ne csak egyes Haranghy-képeket, de komp­lett miliőt is el lehessen helyezni. Ez volt az elérhető maximum." Az új szálloda részletes elemzésére nem térek ki, de megemlítendő mégis egy-két dolog, ami történetünkkel össze­függ. Németh Aladár, a legendás szál­lodaigazgató a körúti front bal oldalára helyeztette a szálloda kapuját, hogy a földszinten L alaprajzú kávéházat mű­ködtethessen, „ahogy illik" a kávéházi szokások szerint. A régi épületből meg­hagyott homlokzaton Doboziék a kaput középre rakták, s az így a két oldalon ki­alakult földszinti holt tér fölött az első emeleten alakítottak ki egy­­ csak a szál­loda halljából, lépcsőn­­ megközelíthető cukrászdát, amelyben elhelyezték a ku­polaterem egyik kandallóját. (A másik hármat illetően „a többi néma csend".) A ráfestett Shakespeare-kori szín­házzal, a Haranghy-féle dráma-apoteó­zissal együtt lebontották a kupoladobot, s az első emeleti­­ metróállomás-sze­men kiképzett — elosztó tér álmennyeze­te alá befüggesztették a kupolaterem ü­vegkupoláját. Ebben az új térben sorako­zik funkciótlanul a Britannia-Béke Szon­dy sörözőjének és Szondy borozójának jó néhány ablaka, paravánszerűen, mozgat­ható, lábakon álló keretekbe szerelve. A Mérey-Garázda, Halassy-Bár­czay, Kölkedy-Békássy, Hradnay-Majt­hényi, Pogány-Szirmay, Bakócz-Disznós­sy család nevét és a címereket színes ü­vegablakon bemutató művek közül ott áll az első négy. Kettő helyéről nem tud­ni. A hat ablak mindegyikének záródása egy-egy félköríves szárny volt. Ebből ket­tő ( „Várbéli vitéz", „Menyecske portré") van a szállodában, négy („Várbéli kapi­tány", „Nőalak virágdíszes emblémá­val", Nőalak zeneeszközökkel", „Ali basa fegyveremblémák között") tartózkodási helye ismeretlen. A „Szondi két apródja" egy versszakának illusztrációja Hévízen

Next