Budapest, 2006. (29. évfolyam)
4. szám április - A címlapon: Tükörtopik - Sebestyén László felvétele
BUDAPEST a városlakók folyóirata XXIX. évfolyam 3. szám megjelenik minden hónap 15-én Alapítva: 1945-ill. évfolyam, 1945-1947 (szerkesztő: Némethy Károly, Lestyán Sándor) IV-XXVI évfolyam, 1966-1988 (szerkesztő: Mesterházi Lajos, Fekete Gyula, Vargha Balázs, Jávor Ottó, Szabó János) FŐSZERKESZTŐ: Buza Péter OLVASÓSZERKESZTŐ: Saly Noémi SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: Angelus Róbert, Buza Péter, Buzinkay Géza, Deme Péter, Kirschner Péter (civil világ), Mezei Gábor, N. Kósa Judit (kultúra), Ráday Mihály, Rátonyi Gábor Tamás, Saly Noémi, Sándor P. Tibor (fotó), Török András, Vargha Mihály, (építészetkritika), Zeke Gyula A szerkesztés műhelye a Nagy Budapest Törzsasztal a szerkesztőség levelezési címe: 1089 Budapest, Elnök utca 1. E-mail budapestramail.tvnet.hu Web: http://budapest.neuropolis.hu/ KIADJA PRESSXPRESS felelős kiadó: Dávid Ferenc 1089 Budapest, Elnök utca 1. Telefon: 219-0354, fax: 210-2195/103 TERJESZTÉS HÍRVILÁG Press Kft. Tel./fax: 411-0491 smL W^fl^^c^ssrahirvilag press.com n A folyóirat megjelenését a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal támogatja GRAFIKAI TERV, TÖRDELÉS Nemes András NYOMDAI MUNKA: Pharma Press Kft. 1089 Budapest, Elnök u. 1. telefon: 210-4190, 210-4194 ISSN: 1785-590 X Nyilvántartási szám: 2.2.4./237/2004 A BORÍTÓN: Tükörtopik (5. o.) A HÁTSÓ BORÍTÓN: Az epreskerti kálvária 123. o. BUDAP E S BUDAPEST a Király utca negyven. S mi mind, ennek a városnak a lakói. Király utcaiak vagyunk. Amely utcának az egyik oldala Terézváros, a másik Erzsébetváros, miközben mindkét oldal mégiscsak a főváros. Idiómáik felett pedig ott lebeg az 1990-ben halálra ítélt hatékony és tisztességes önkormányzás fekete gyászlepelbe burkolódzó kísértete... Az egyik kerület kiadja a másiknak a bontási engedélyt, egy harmadik felülvizsgálja a döntést, a városkép épségéért felelős állami hivatal vezetője meg a munkáját felügyelő miniszter szépen kér. Budapest legfőbb hivatalnoka sem tesz - nem is tehet mást, könyörög, s közben mennek a dolgok a maguk útján, amely útnak messziről látszik már régóta a vége. Ezsau szomorkodik ott, kuksol valamely sitthalomnak eltakarítatlan tetején, körülötte üvegtáblák, a látvány riasztó: maga magát látja a falak tükrében. A felelőtlennek, könnyelműnek, meggondolatlannak mesélt bibliai Ezsau. Aki egy tál lencséért vesztegette el elsőszülötti jogát, hatalmát arra, hogy meghatározza életének, jövőjének képletét. Tulajdonképpen meg sem lehet érteni - elfogadni még kevésbé —, miért van az, hogy kétszeri nekifutásra is csak olyan törvényt tudott alkotni a fővárosáról a független, demokratikus Magyarország törvényhozása, amely magát Budapestet mint ténylegesen létező entitást egész egyszerűen kiiktatja a rendszerből. Mára legfeljebb egy indoka maradt a státus ilyetén fenntartásának: a meztelen érdek. Hogy a magyar fővárosban huszonnégy önkormányzat huszonnégy hivatalnokgárdája, huszonnégy többfelé politizáló pártigazságának fizetett katonai alakulatai - frakciói meg annak tagjai -, ki-ki a maga helyén, megtalálhatja ebben a rendszerben a maga számítását, olykor a legközönségesebb önzés jegyében. Két-három éve — a helyzet provokálja, amibe mostanra beleragadtunk — újra és újra felmerül: ismét meg kellene alapítani a Fővárosi Közmunkák Tanácsát. Lehetetlen. Amikor a leglátványosabban működött, a jó Podmaniczky aktivitásának fénykorában, a főpolgármestert a király nevezte ki, a városvezetés testületeiben pedig fel se merült, hogy ne legyen a működés anyanyelve a lojalitás. Állammal, uralkodóval. Maga a nevezetes testület is az állami akaratot és pénzt — érvényesítette s használta fel a legendás testületben arra, hogy rend legyen, legalább abban, amit építünk vagy nem építünk. Egy kézben egyesültek a hatáskörök, ott volt a fedezet is minden fontos városfejlesztő munkára, szó sem lehetett olyasmiről, hogy a hatodik kerület nevében a hetedik döntse el, hogy mit határoz végül a tizenharmadik. Ikszen tudták — és milyen felesleges, hogy tudjuk mi is -, a ház, az utca, az épített környezet nagy részben éppen maga a város. Éppen ettől, emiatt VÁROS, ahol otthon vagyunk, ahová meghívjuk vendégeinket, ahol az adottságuknak ez az eleme sok mással együtt a közös gyarapodást szolgálja, pillére annak. Ichouthatallau. S a ház, az uhu, a városkép elsyszerre lerezvemisiessera^^tiM arca. Ilyesféle fenevad csak a legendák állatvilágában ront-rombol, tűzokád. (Meg Magyarország fővárosaiban.) Gyenge jogosítványok kid ugyan, de működik most is egy hivatal ügyeinknek abban a körében, amelyekről ez a történet szól. Akad ilyen Budapesten, amelynek munkáját, döntéseit nem írhatják felül huszonnégyféleképpen. A főváros települési értékvédelmi ügyosztálya. Kerület nem nyilváníthat védetté vagy védtelenné egyetlen épületet sem abban a rendszerben, ami szolgálatuk terepe. (Az már más kérdés, mit ér a hatáskör az akarat érvényesítését szolgálandó eszközök akut hiányában.) Ila ennek a hivatalnak a mintájára azt kezdeményeznék Budapest örökségének civil védelmezői, hogy minden olyan hatáskört is központosítson az előbb-utóbb szükségképpen megváltoztatandó fővárosi törvény, amelyek az építési tevékenységet szabályozzák — gondosan mérlegelve az ebbe a körbe sorolt beavatkozások műszaki terjedelmét —, ez tabin elérhető. Akkor már csak egyetlen hatósággal kellene megvívnia annak, akinek van vívni valója, és sokkal nagyobb az esély, hogy minőségi munka alapján szülessen meg a mindenkori döntés, mert a szakmai minőséget egyszerűbb egy műhelybe - lásd: közmunkatanács — ellenőrzött körülmények között összehordani, mint huszonnégybe. Megfontolandó. A Király utcák polgárainak nincs már bizony vesztenivalójuk. S hátha mások is megértik: a Király utca negyven maga BUDAPEST •