Budapest, 2006. (29. évfolyam)
5. szám május - Rátonyi Gábor Tamás: Halló, itt a hőskorszak!
Halló, itt a hőskorszak! Rátonyi Gábor Tamás 1881 MÁJUS 1-JÉN - 125 éve - adták át a főváros és az ország első telefonközpontját az akkori Fürdő (ma József Attila) utca 10. harmadik emeletén. Össze lehet foglalni egy százötven éves szolgáltatás krónikáját néhány hasábon? Kizárt, de talán tehetünk egy kísérletet a hőskor hangulatának megidézésére. A Fürdő utcai központ kapcsolta össze a környék előfizetőit, az akkor még álló Újépületen túlról is. A nagy érdeklődés miatt hamarosan további hasonló műszaki centrumokat kellett üzembe helyezni: a lövész (ma Királyi Pál) utcában, Budán a Pálffy (ma Bem József) téren (a Margit-híd alatt vezetve át a telefonkábeleket), néhány év múlva pedig a kőbányai vámházban, a Kerepesi (Rákóczi) úton, a mai Baross és az akkori Nádor utcában (ma már a Szent István körút halad arra). Ezeket mind lakásból, irodából kialakított helyiségekben helyezték el. A gyorsnak tűnő felfutás ellenére nem volt könnyű dolguk a telefonosoknak: a háztulajdonosokat gyakran csak évekig tartó könyörgés után győzték meg - ha egyáltalán megtudták —, hogy engedjék az épületek homlokzatára rögzíteni a vezetékeket, kezdetben ugyanis légvezetékekkel kötötték össze az előfizetőket és a központot. Ebben az időben szaporodtak el azok a háztetőkön elhelyezett jellegzetes és meglehetősen randa, térbeli rácsra emlékeztető szerkezetek — huzaltornyok —, melyeken keresztül a házbeli előfizetőkig vezették a légkábeleket. A légvezetékekkel behálózott városban nem csak a háziurak nem szerették a „drótokat": a legenda szerint a Budapestre látogató Ferenc József tiszteletére azért nem lobogtak, hanem csüngtek rongyként ezekre a vezetékekre tekeredve a zászlók, mert nem a házfalakon, hanem a huzalokon rögzítették őket. Talán ez a skandalum is hozzájárult ahhoz, hogy hamarosan - 1893-ban — megkezdték a kábelek föld alá süllyesztését, első ízben a mai Paulay Ede utca és a főposta között. A szaporodó telefonközpontok közti forgalom egyre nagyobb kihívást jelentett a szolgáltatónak, így hamarosan megszületett a döntés egy kifejezetten telefonközpontnak szánt ház felépítéséről. A Teréz — ez lett az első a városban - Balázs Ernő tervei alapján készült el 1901 és 1904 között. Az átadás évében folyamatosan kapcsolták át az ügyfeleket az új központba, és számoltak fel többet is a régebben nyitottak közül — nem mellesleg a Teréz ma már nem működik telefonközpontként, üresen áll, értékesítését tervezik. 1904-ben már 6300 fővárosi előfizető használta a hálózatot, s egy évre rá megjelentek a pesti utca újabb színfoltjai: az első utcai nyilvános fülkék BUDAPEST 27