Budapest, 2006. (29. évfolyam)
7. szám július - A címlapon: Hogyishívják - Sebestyén László felvétele
BUDAPEST a városlakók folyóirata XXIX. évfolyam 7. szám megjelenik minden hónap 15-én Alapítva: 1945-ill. évfolyam, 1945-1917 (szerkesztő: Némethy Károly, Lestyán Sándor) IV-XXVI évfolyam, 1966-1988 (szerkesztő: Mesterházi Lajos, Fekete Gyula, Vargha Balázs, Jávor Ottó, Szabó János) FŐSZERKESZTŐ: Buza Péter A JÚLIUSI SZÁM TÁRSSZERKESZTŐJE: Buzinkay Géza OLVASÓSZERKESZTŐ: Saly Noémi SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: Angelus Róbert, Buza Péter, Buzinkay Géza, Deme Péter, Kirschner Péter (civil világ), Mezei Gábor, N. Kósa Judit (kultúra), Ráday Mihály, Rátonyi Gábor Tamás, Saly Noémi, Sándor P. Tibor (fotó), Török András, Vargha Mihály, (építészetkritika), Zeke Gyula A szerkesztés műhelye a Nagy Budapest Törzsasztal a szerkesztőség levelezési címe: 1089 Budapest, Elnök utca 1. E-mail: budapestramail.tvnet.hu Web: http://budapest.neuropolis.hu/ KIADJA PRESSXPRESS felelős kiadó: Dávid Ferenc 1089 Budapest, Elnök utca 1. Telefon: 219-035-1, fax: 210-2195/103 TERJESZTÉS HÍRVILÁG Press Kft. Tel./fax: 411-0491 hirvilag.pressShirvilagpress.com n A folyóirat megjelenését a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal támogatja GRAFIKAI TERV, TÖRDELÉS: Nemes András NYOMDAI MUNKA: Pharma Press Kft. 1089 Budapest, Elnök u. 1. telefon: 210-4190, 210-4194 ISSN: 1785-590 X Nyilvántartási szám: 2.2.4./237/2004 A B O R I T Ó N : Hogyishívják (10. o. A HÁTSÓ BORÍTÓN: Lovas a falban (6. o.] BUDAPEST BUDAPEST főépítész nélkül, harsogják az újságok, szól a rádióból, nézzük a tévériportokban. Látjuk, hogy épülnek nagy irodaházak, olvassuk a bejelentéseket a további lakónegyedekről (bár most éppen parknak vagy kertnek hívják őket), látjuk a bontásokat, az óriáshirdetéseket a Déli pályaudvar átépítéséről, a rákosrendezői vasúti és barna zóna beépítési terveiről, és a szaklapok felsorolását a több tízmilliárd forintnyi előkészített beruházásról - és nem vesszük észre, hogy nincs főépítész. Persze ha az elmúlt másfél évtizedet nézzük, tudjuk, hogy volt főépítész, látjuk is az eredményét. Az is megítélés kérdése, hogy ki hogy viszonyul ehhez az eredményhez. De az sajnos tény, hogy a rendszerváltás egyik vesztese az az önkormányzati rendszer, amely lehetővé tette, hogy olyan főépítésze legyen fővárosunknak, akinek mozgástere — bár jogszabályok körülírják — meglehetősen ellentmondásos. Ez nem személyi, hanem szervezeti, a rendszer működéséből adódó kérdés. Tehát a főépítész egy olyan város fejlődéséért felel, amelynek egyetlen négyzetmétere sem „tulajdona". Ebben azonos a helyzete a főpolgármesterrel, a jelentős apparátust, tisztségviselőket, önkormányzókat foglalkoztató „városháza" vezetőjével. A befektető rendel, a tervező tervez, a 23 kerület jegyzője engedélyt ad - vagy nem ad -, a főépítész meg mindezt nézi. Persze ez így nagyon leegyszerűsített kép. A főépítész, illetve a Fővárosi Önkormányzat közgyűlése sok mindent tud befolyásolni a lehetséges építkezéseket átfogó módon szabályozó övezetek jóváhagyásának jogával — mégis azt látjuk, ha egy beruházó elhatározza, hogy valahol valamit meg akar építeni, előbb vagy utóbb a szabályozás ezt lehetővé fogja tenni. A „kerület meg" (mi is egy kerület?) illetékes testület a számukra ígért előnyökért — és itt nem a személyes megvesztegetésről, hanem a „városrész" (mennyivel kifejezőbb!) számára biztosított előnyökről, jelzőlámpás csomópontról, játszótérről, esetleg orvosi rendelőről, öregek otthonáról stb. van szó —, ki fogja adni az engedélyt. Ha kell, a főépítészt is „meggyőzi" az adott övezet módosításának szükségességéről. Érdekes módon a főváros fejlődését meghatározó, a főépítész által gondozott tervezés nem kínál és ajánl lehetőségeket a befektetőknek, hanem valamilyen rendező elv mentén elképzel egy városmodellt, és azt képezi le az övezeti terv, az határozza meg a szükségesnek tartott zöldterületeket (akár vannak ott jelenleg, akár nincsenek), a közlekedési lehetőségeket (akár van jó tömegközlekedés, akár nincs, akár lehet parkolni, akár nem, akár van elkerülő út, akár nincs, és így tovább), és csodálkozik, amikor a befektetők mást akarnak. Nem kínál és ajánl megfelelő propagandával, nincs városmarketing, nem mutatja be az összefüggéseket, miért érdemes valahova valamit építeni, nem mutatja be, hogyan segíti elő a város, hogy meg is térüljön a magántőke befektetése — hiszen annak ez a célja, és ez nagyon is természetes —, hanem „kifüggeszti" a tervet valahol a Városháza folyosólabirintusában, és ezzel eleget is tett az előírásoknak. Persze ez nem mind a bekezdés elején említett főépítész hibája. Lapunk olvasóit persze nem untatnánk ilyen jól ismert általánosságok bemutatásával, ha nem hinnénk abban, hogy ez így nincs jól. Nincs így jól a főépítész szereposztása, a főváros működése, végső soron az önkormányzat rendszere. Dem egyszer a rendszerváltás forgatagában így alakult, s a kétharmados, tehát szinte megváltoztathatatlan törvények foglyai lettünk is, még nem „törvényszerű", hogy értelmes párbeszéddel, a „pártállami"görcsökön felülemelkedve ne lehetne érdemi változásokat elérni. Nem kellene hozzá más, csak egy olyan, alkotó akarat, amely testületté válva, addig is, amíg a törvények alkotásával a parlament utoléri a józan észt, neki fog ÉPÍTENI. Ekkor már lehet főépítész, akinek tényleges eszközei vannak, lehet Közmunkatanács, amelynek pénze, befolyása, koncepciója van, és a 23 kiskirályságból (mint esetenként a Király utca két oldalából) végre várost varázsoljon. Itt az alkalom, itt a lehetőség: nyakunkon az önkormányzati választás, ne hagyjuk, hogy kicsinyes vita áldozatává, ne pedig egy kihagyhatatlan lehetőséggé váljék BUDAPEST .