Budapest, 2006. (29. évfolyam)
11. szám november - A címlapon: Csurgás - Sebestyén László felvétele
BUDAPEST a városlakók folyóirata XXIX. évfolyam 11. szám megjelenik minden hónap 15-én Alapítva: 1945 XII. évfolyam, 1945-1947 (szerkesztő: Némethy Károly, Lestyán Sándor] IV-XXVI évfolyam, 1966-1988 (szerkesztő: Mesterházi Lajos, Fekete Gyula, Vargha Balázs, Jávor Ottó, Szabó János] FŐSZERKESZTŐ: Buza Péter OLVASÓSZERKESZTŐ Saly Noémi SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: Angelus Róbert, Buza Péter, Buzinkay Géza, Deme Péter, Kirschner Péter (civil világ), Mezei Gábor, N. Kósa Judit (kultúra), Ráday Mihály, Rátonyi Gábor Tamás, Saly Noémi, Sándor P. Tibor (fotó), Török András, Vargha Mihály (építészetkritika), Zeke Gyula A szerkesztés műhelye a Nagy Budapest Törzsasztal a szerkesztőség levelezési címe: 1089 Budapest, Elnök utca 1. E-mail: budapestramail.tvnet.hu Web: http://budapest.neuropotis.hu/ KIADJA PRESSXPRESS felelős kiadó: Dávid Ferenc 1089 Budapest, Elnök utca 1. Telefon: 219-0354, fax: 210-2195/103 TERJESZTÉS HÍRVILÁG Press Kft. Tel./fax: 411 -0491 hirvilag.pressOhirvilagpress.com H A folyóirat megjelenését a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal támogatja GRAFIKAI TERV, TÖRDELÉS: Nemes András NYOMDAI MUNKA: Pharma Press Kft. 1089 Budapest, Elnök u. 1. telefon: 210-4190, 210-4194 ISSN: 1785-590X Nyilvántartási szám: 224./237/2004 A BORÍTÓN Csurgás (5. o.l A HÁTSÓ BORÍTÓN: A Vadember kalandjai (15. o.l 1 BUDAPEST BUDAPEST „Oszlatás után megnyugszik a város." Mondat az origo honlapján, a nagy ünnep éjszakáján történt eseményeket összefoglaló hírcsokor ajánlójából. De megnyugszik-e valaha is? Hogy ismét azt gondolhassuk, mi, a város polgárai, ez az a hely, ahol köznyugalom jellemzi a köztereket - közös életünk intim szféráját —, ahol nem tombol a mindig meggondolatlan s mindig felelőtlen erőszak. Aminek tulajdonképpen semmi köze sincs ahhoz, amire hivatkozik. Ok és okozat - s főleg következmény — szakadékokkal szabdalt világ, ismeretlen föld, terra incognita lett a Duna két partján, mély gödreibe belezuhan az érettnek hitt és remélt civilizáció. Nézzük innen vagy onnan, indulattal, pártosan, szikár rációval: soha többé nem hihetjük, hogy Budapest késő éjjel és kora hajnalban is megőrizheti - pedig azt hittük, örökre hitelesítette biztonságát. Nézünk egymásra, s nem értünk semmit. Persze értünk mindent. Olyan ez, mint minden csalódás. A szívet facsaró, érzelgősen is vállalható megcsalatás. Ez a lap, a BUDAPEST, szép hagyományaink, értékes örökségünk szolgálatában születik számról-számra. Azok tollából, szerkesztői munkája nyomán, akik még most is hisznek az ideában, amit éppen így hívnak: Budapest. S közben, most már két hónapja szembe találkoznak a lehetetlennel. Masíroznak, virággal a kezükben. A fronton. Volt már ilyen. De a kérdés tolakodó, nyers és durva. Tegyenek úgy, mintha mi se történt volna, vagy éppen ellenkezőleg, fogalmazzák meg, publikálják — noha a megírandók tartalma messze esik a vállalt és féltő figyelemmel gondozott tematikától mit gondolnak mindarról, ami körülöttük, körülöttünk mostanában, s úgy látszik rendszeresen megs megtörténik. Itt, ezen a helyen, most, novemberben egy arról szóló elemzés várt nyomdafestékre, mit kell tennie a fővárosnak azért, hogy minden hivatalos döntés ellenére, s tartósan Európa kulturális fővárosa legyen (vagy inkább: maradjon?). Minden súlyosan viszonylagos. Minden lényre s okfejtésre rávetül az élet gyakorlatának fekete árnyéka. Most, színeit is szürkére mosva. Azt érzi az ember - az EMBER —, esendő minden reménye, ami a tartását adja. Adta. Hogy keresse a szépet, a jól, a hasznosat. Hogy építsen a maga módján, azzal, amit tud, amihez ért, amihez eszközei vannak, várost, közösséget. Groteszk még az öllel is szépelgő érzékellenség, nem látni, mit ér a fenntartott szándék, mert más dimenzióját jelölte ki mindaz amit történik az együttlét ítéletének. keserít pirula, a torkunkon akadt, most már ezsz BUDAPEST.