Budapest, 2006. (29. évfolyam)

12. szám december - A címlapon: Írisz-diagnosztika - Sebestyén László felvétele

BUDAPEST a városlakók folyóirata XXIX. évfolyam 12. szám megjelenik minden hónap 15-én Alapítva: 1945­­-ill. évfolyam, 1945-1947 (szerkesztő: Némethy Károly, Lestyán Sándor] IV-XXVI évfolyam, 1966-1988 (szerkesztő: Mesterházi Lajos, Fekete Gyula, Vargha Balázs, Jávor Ottó, Szabó János] FŐSZERKESZTŐ: Buza Péter OLVASÓSZERKESZTŐ Saly Noémi SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: Angelus Róbert, Buza Péter, Buzinkay Géza, Dem­e Péter, Kirschner Péter (civil világ), Mezei Gábor, N. Kósa Judit (kultúra], Ráday Mihály, Rátonyi Gábor Tamás, Saly Noémi, Sándor P. Tibor (fotó), Török András, Vargha Mihály (építészetkritika), Zeke Gyula A szerkesztés műhelye a Nagy Budapest Törzsasztal a szerkesztőség levelezési címe: 1089 Budapest, Elnök utca 1. E-mail: budapestramail.tvnet.hu Web: http://budapest.neuropolis.hu/ KIADJA PRESS XPRESS felelős kiadó: Dávid Ferenc 1089 Budapest, Elnök utca 1. Telefon: 219-0354, fax: 323-0103 TERJESZTÉS HÍRVILÁG Press Kft. Tel./fax: 41­1 - 0491 hi­rv­ilag.p­re­ss.hi­rvilagpress.com n A folyóirat megjelenését a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal támogatja GRAFIKAI TERV, TÖRDELÉS: Nemes András NYOMDAI MUNKA: Pharma Press Kft. 1089 Budapest, Elnök u. 1. telefon: 210-41­90, 210-4194 ISSN: 1­785-590 X Nyilvántartási szám: 2.2.4./237/2004 A BORÍTÓN: Irisz-diagnosztika (11. o.) A HÁTSÓ BORÍTÓN: Csillaglászülesen a vén Budán (22. o.) T 1 BUDAPES BUDAPEST mindig is Magyarország kulturális fővárosa volt. Ez nem érdem, h hanem adottság. N­a ilyen vonatkozásokban érdemekről beszélhetünk, akkor a vidéki nagy­városok ,,kulturális alvárosokká"fejlesztése vonatkozásában tehetnénk. Ez persze a Bu­dapesten székelő kormány dolga, nem a fővárosé. Vannak reményteli fejlemények. Nem vitás. Bécs helyzetbe hozása 2010 kapcsán, Debrecen vadonatúj (szögezzük le: saját pénzén épült) MODEM nevű kortárs művészeti múzeuma és kiállítóterme, és - mint mondani szokták — a sort hosszan folytathatnánk (ebből persze egy szó se igaz). Budapest teendői értelemszerűen nem az országos, hanem a regionális, sőt, nagyra­vágyó módon az össz-európai színtéren jelentkeznek. A rég várt Van Gogh kiállítás ennek is a beteljesülése. Azt mutatja, hogy a magyar főváros már nemcsak az erre turnézó szen­zációk egyik állomása, de saját jogon is fontos. Igaz, ehhez pillanatnyilag még egy nagy múzeum centenáriuma is szükséges, és ilyen évforduló ritkán adódik. Budapest kezdeményező ereje ahhoz, hogy az ilyen akciókat gyakrabban gyakorolja, kevés. Üres a pénztárcája. Talán nem is ott kell keresni a szükséges pénzt, ahol most próbáljuk. Nem a kulturális, hanem az idegenforgalmi büdzsében. És az olyan koncepciók költ­ségvetésében, mint amilyen például az Európa kulturális fővárosa projekt volt. 2010-ben nem mi kapjuk ezt a címet. A pályázatot elbuktuk. Három okból, megmagyarázhatóan. Először is az unió az elmúlt másfél évtizedben egyszer sem ítélte meg ezt a lehetőséget egyetlen fővárosnak sem, a mozgalom fókusza áttolódott a kulturális tartalomról a területfejlesztésre. A kezdeményezők azt sem ér­zékelték, hogy „hiába túráztatják magukat", a kormány és a véleményformálók ezt a fejlesztési lehetőséget egy vidéki városnál látták a legjobb helyen. S az is tény, ahogy nagyvárosban nem lehet igazán jó fesztivált rendezni, úgy nem lehetett a pályázati kiírásnak megfelelő eminens dolgozatot sem írni. Bár­­ miközben Budapest ezen a pályázaton valóban elbukott - ez nem azért történt mert nem írt igenis színvonalas pro­gramot - dolgozatot. Kár is volna a sok energiát és ötletet veszni hagyni! És ez az óhaj úgy látszik, ezúttal nem lett pusztába kiáltott szó. Mert hogy Budapest hiába igyekszik ama pályázaton, azt a Nagy Budapest Törzs­asztal egyik beltagja megírta már 2005 tavaszán a ,,2000" című folyóiratban közölt cikkében. A visszalépés mellett azt is javasolta a főpolgármesternek, hogy a főváros lát­ványosan lépjen vissza, és máris kezdje el tervezni a 201­1-es ,,Budapest Európa Fővárosa" projektet, hiszen akkor fél évig Magyarország lesz az unió soros elnöke. En­nek a változatnak több előnye lehet. Tartalommal töltheti meg a 201 l-ben ide irányuló figyelmet, nem kell semmilyen merev kiíráshoz alkalmazkodni, hanem Budapest adottságaihoz és hiányaihoz lehet szabni a tervet,s a kulturális fejlesztések primátusa mellett olyan projekt alakítható ki, amelyben az irányított ingatlanfejlesztések nem tűnnek gombhoz varrott kabátnak. Ha ma higgadtan kézbe vesszük a Budapest 2010-es pályázatát tartalmazó színes­szagos kiadványt, a két borító között egy vonzó, noha helyenként túlhabzó ötlet-széna­kazlat találunk. A kazlat nem csak a két borító tartja össze, annál sokkal inkább egyfajta világlátás. Budapest városi léptékű kreatív energiái a rendszerváltás óta egy leszorított rugóhoz hasonlítottak, melyet e pályázat szerzői képzeletben felszabadítottak. Vannak benne persze a megvalósíthatóság és különösen a fenntarthatóság minimumát is nélkülöző buborékok, de az egész program hangütése friss és kívánatos. Különösen üdvözlendő szándék, hogy az építés nem rombolás után, hanem rehabilitáció keretében jelenik meg. Hiszen a terv két kulcsprojektje, a Gázgy­ár és a Közraktárak éppen ezt cé­lozza. És a programból eddig megvalósított egyetlen konkrétum, az aluljárókat élhetőbbé tevő Atlantis Program első fecskéje, a Nyugati téri aluljáró fenomenális sike­rű térkép-akciója is bizonyít. A főpolgármester új csapatából a program egyik szülőatyját nevezte meg a 2011-es program felelőseként. Kíváncsian várjuk, hogy a fényes ,,rablói" múlttal rendelkező újsütetű ,,pandúr" mit lép most, hogy paripája már van, ha fegyvert lapzártakor még nem is kapott a kezébe. A Nagy Budapest Törzsasztal, a tőle megszokott megelőlegezett jóindulattal felajánlja saját szellemi kapacitását. Mindez a jóindulat azonban egyket­tőre elillanhat, ha a költői kérdés, amit egy kerekasztal beszélgetés beharangozójában olvastunk: „... avagy maradjon-e Budapest eklektikus skanzen­'" suta, kinyomtatott elszólásból hivatalos gyakorlati politikává védik. Mert ha az eklektikus alapszövet ellen folytatódnak a támadások, akkor oda lesz az a város, amelyet mi őszintén és régóta szeretünk: BUDAPEST. •

Next