Budapest, 2007. (30. évfolyam)
5. szám május - Vargha Mihály: Szívügyeink
BUDAPEST Szívügyeink Vargha Mihály Budapest Szíve – ezzel a címmel 2005 végén nemzetközi építészeti-városrendezési pályázatot írtak ki, egy éve eredményt is hirdettek. Valóban jó lett volna, ha végre kialakul egy nemzetközi érdeklôdésben megfoganó, igazi diskurzusban kiforró, megérlelôdô projektum a fôváros egyre viharosabb átalakulásai közepette. Sajnos a nemzetköziség nem úgy sikerült, ahogy az kívánatos lett volna – és ebben azóta sem történt elôrelépés. Nagy kérdés, hogy ennek ellenére lesz-e igazi továbblépés a szívügyeinkben? A pályázat átfogó céljaként Budapest belvárosi magjának revitalizációját jelölték meg, elsősorban a Belváros közterületi rendszerének megújításával – majd itt egy furcsán megfogalmazott mellékmondat következett –„az újra definiált »jó helyek« hálózatának segítségével”. Legyünk őszinték, ez nehezen értelmezhető és erőltetett kívánalom egy építészeti pályázattól. Keretet adhat egy ilyen léptékű terv a „jó helyek” kialakításához, de azután sok minden már az életen múlik, tulajdonképpen a közönségen. Tény viszont, hogy a pályázók konkrét építészeti tervet is kidolgozhattak, mégpedig a Városháza óriástömbjének kibôvítésére, bevarrására a Károly körút, Madách tér felé eső oldalon, ahol immáron – hosszú elôkészítés után – lebontották a bazársort. Az volt itt a konkrét feladat, hogy az óriástömb illeszkedjék a városi szövethez. Két év – két kis lépés Egylépcsős, vegyes – egyszerre városrendezési és építészeti – ötletpályázat a kiírás tehát, amelynek akcióterepeként a Kiskörút által határolt területet jelölték meg, a Roosevelt térrel együtt. A zárójelentésben olvasható, hogy a pályázat „programja nem határozta meg a lehetséges beavatkozások időtávlatát, illetve nem korlátozta azok költségigényét”. Ami sajnos azt jelenti, hogy a vegyesség – vagyis túldolgoztatás – mellett nem adtak a tervezők számára olyan pontos feltételrendszert, aminek alapján a pályamûvek valóban összemérhetôk lettek volna. Az eredmény ennek nyomán meglehetôsen heterogén lett, átütô sikert nem hozott. Hullámokat inkább szakmai körökben keltett, volt némi polémia. Az egyik, igen elmarasztaló véleménybôl idézve: „Provinciális zagyvaság. Természetesen a bajok már a kiírásnál elkezdődnek, amikor is a mindenkori hatalom az építészekkel karöltve hitet tesz a szakma mindenhatósága mellett, és azt mondja: Figyu! Itt egy világváros, ember van két millió, plusz a turisták. Belvárosba gondok vannak! Meg kéne oldani! Kéne ötlet! Ja és tervezz egy szívet is!” (Pethő 2006). Ezzel szemben az egyik díjazott pályamű szerzője így érvelt: „A városépítéssel kombinált építészeti pályázatok a műfaj királyai. Nálunk jóval kevésbé provinciális országokban sem tudnak máshová fordulni ezekkel a nagyon bonyolult kérdésekkel, mint az építészekhez. Igen emlékezetes kérdésfeltevés volt például a berlini kormányzati negyed telepítésére 1993-ban lebonyolított nemzetközi pályázat (a Spree folyó hajlatára kiírt területre, címében is ezt viselte: Spree-Bogen), a „Budapest Szívé”-hez nagyon is hasonló beadandó munkarészekkel.” (Károlyi 2006) Emlékezetem szerint egyébként ott, Berlinben jóval kevesebb tervlapot kellett kidolgozni, vázlatosabb formában, igazi várostervezési feladatot adtak az építészek számára. Azután pedig sokkal szélesebb körben, jobb szakmai és publikus feldolgozásban tárgyalták tovább az ügyet, ahogy – polgári hagyomány szerint – minden nagy A Dunakorzó teljes átalakulása újra barátságossá s megközelíthetővé teszi a partot 2 2007 május