Budapest, 2007. (30. évfolyam)

9. szám szeptember - Rokob Tibor: Nyolc ház a Baross téren

2007 szeptember­ ­ért, összesen 98 622 forintért cserélt gaz­dát a MÁV és az építtetô Nyugdíjintézet között. Az épületek közül a pályaudvar felé nézô I-es, II-es és III-as készült el leg­elôször. Ezek a többinél egy emelettel ma­gasabbak, háromszintesek voltak. A Keleti pályaudvar felé nézô három épület (Kere­pesi út 1-5.) kezdettôl fogva a MÁV 1881. január elsején megalakult, akkori legna­gyobb szervezeti egységének, a Budapesti Üzletvezetôségnek adott helyet. A középsô házat hatalmas oszlopokkal ellátott bejárati kapu díszíti. Ebben az épületben mindvé­gig irodák voltak, míg a két szélső házban kizárólag vállalati bérlakások. A MÁV még több mint negyven évvel később, 1927-ben is évi 227 000 aranykoronát fizetett e házak bérleti díjaként a Nyugdíjintézetnek. Az egy helyrajzi számon álló „nyolc­ház” épületeiben eredetileg 237 lakást ala­kítottak ki. Ezek között hat négyszobás, huszonnyolc háromszobás, százkilencven­három kétszobás és tíz egyszobás volt. A legtöbb lakás alacsony komfortfokozatú volt. A Festetics, Mosonyi és Lóvásár utca felőli épületekben kizárólag MÁV-szolgák – kocsimesterek, jegynyomók, fékezôk, hi­vatalszolgák, váltóôrök – kaptak lakást. A körgangos épületek többségében nem volt fürdôszoba, s több emeleti lakáshoz egy kö­zös folyosói WC tartozott. A Lóvásár utca felôli házak lakói kezdettôl fogva 5-10 szá­zalékkal kevesebb lakbért fizettek. Ennek oka a közeli Nemzeti Lovarda volt. A lovak este kilenc utáni almozásakor a szél rend­szeresen a ház felé fújta a csípős ammónia­szagot, ezt próbálta kompenzálni a vasút. Ám a MÁV által bérelt I-es és III-as ház lakásainak berendezése és komfortfoko­zata épp ellenkező képet mutatott. Oda ugyanis kezdettôl fogva a MÁV magas rangú tisztviselôi költöztek. A központi irodaház két oldalán álló épületek ha­talmas belmagasságú, három-négyszo­bás lakásait fômérnökök, állomás- vagy fûtôházfônökök, szertárgondnokok, szám­tisztek kapták meg. E cselédszobával ellá­tott otthonokban (a padlástérben ma is jól látni az egykori cselédfürdô helyiségeit) még a zongoraszó sem volt ritka. Egy-egy korabeli sárlehúzó vagy a lakók lépcsőhá­zi névjegyzékének díszes fakerete ma is a múlt emlékét ôrzi. Vörös szônyeg ugyan már nincs az udvari lépcsőkön, de a sző­nyegtartó vasak még ma is jól láthatók. A hét lakóház mindegyikének a telepen lakó, saját házmestere volt. Ezek legfon­tosabb feladata azonban a – még a hetve­nes években is mindössze nyolcvan-ki­lencven forintos! – lakbérek beszedésére szorítkozott. A második világháború alatt sokat vál­tozott a tisztviselőtelep képe. 1942-ben a Kerepesi úton álló házak közül kettőre – Oltiványi József építési vállalkozó irá­nyításával – két-két szintet ráépítettek. (A Kerepesi út 5. szám alatt álló III-as sa­roképület csak a háború után érte el mai magasságát.) Az 1942-es iratok szerint az építkezés engedélyeztetésekor a MÁV ve­zetői dr. Homonnay Tivadar főpolgármes­ter közbenjárását kérték, aki kérelmüket soron kívül, a fellebbezési lehetőség kizá­rásával intézte el az illetékes hivatalnál. A MÁV által finanszírozott munkálatoknak köszönhetôen a vasúttársaság egyhatod részben társtulajdonosává vált a „nyolc­ház” épületcsoportjának. Az ötvenes évektôl kezdve csaknem min­den lakásban történt némi átalakítás. A telep lakói az egykori konyhákból szobá­kat, a kamrákból fürdőszobákat hoztak létre. A társbérletekkel teli kolónia lakói fokozatosan próbálták növelni otthonaik komfortfokozatát. Az épületek szimmet­rikus elrendezésű ablakai közül sokat be­falaztak, ami a nagyobb lakások további darabolására, újabb otthonok leválasztá­sára utal. E munkák költségét már a bér­lők fizették, de – a lakók szavai szerint – a bérlemények teljes festését még a hetvenes években is elvégezte a MÁV. A lakásokat szinte lehetetlen volt átörö­kíteni. Csak akkor kaphatta meg valaki, ha mindkét szülő a MÁV alkalmazásában állt. Így az új – önmagát jogos örökösnek vélő bérlő – könnyen válhatott jóhiszemű jogcím nélküli lakóvá. Ma a házak körfolyosói – a MÁV iro­daház és az I-es épület kivételével – min­denütt alá vannak dúcolva. A lakókat úgy tájékoztatták, hogy a MÁV először felmé­ri egy épület helyreállításának költségeit, azután dönt a továbbiakról. A munka el is készült, ám a folytatásra nem került sor. Sőt, egy időben fa sem volt elég az állvá­nyok megépítéséhez. Nem kizárt, hogy a pénz fogyott el, ám a lakók között az a szóbeszéd terjedt el, hogy a telep egyetlen liftes házát, az I-es épületet sem újították volna föl, ha nem a MÁV Pécsről érkezett vezérigazgató-helyettese, Mészáros And­rás lakik benne. Föld felett és föld alatt A „nyolc ház” belsőudvaros épületcso­portjába a házak megépítésekor még négy irányból lehetett bejutni, a bejára­tokat minden oldalon egyforma, díszes kovácsoltvas kapuk díszítették. Erről ad képet Gelléri Andor Endre 1939-ben írt, Vasutasház című novellája. A „nyolc ház” valamelyikében született író nagyapja nyugalmazott kalauz volt: „A ház építője... úgy tervezte a házat, hogy négy ka­puja legyen, az égtájak irányában, hogy igazi vasutasház legyen, ahova a nap és az éjszaka különbözô óráiban szabadon érkezhettek a vasúti emberek. A közeli pályaudvarról, kü­lönösen éjszaka, átszivárgott a gáz lihegése, a mozdonyok erős s-s-s nyögése. (...) És szoká­sa volt az itteni kalauzoknak, akikhez a nagy­apám is tartozott, mellre akasztott lámpással kibotorkálni a házból, vagy megérkezni oda. S ha valaki lenézett a sötét udvarra, csak a lépéseket hallotta kopogni, míg az árnyék közepén a lámpás ragyogott.” rajz: Rokob Tibor Kerepesi út Mosonyi utcagondnoki műhelygondnoki iroda Festetics utca Lóvásár utca Budapesti Területi Ig. Sóhajok hídja II. épületI. épület VIII. épületIV. épület B épületP BKV PÉK III. épület VI. épületVII. épületV. épület KAPUKAPU gyalogos bejáratbeépített garázs beépített garázs gyalogos bejárat A telep alaprajza 13 BUDAPEST

Next