Budapest, 2007. (30. évfolyam)

4. szám április - A címlapon: Sebestyén László: Szezonnyitás a Kálvária színpadán

BUDAPEST a városlakók folyóirata XXX. évfolyam, 4. szám megjelenik minden hónap 15-én Alapítva: 1945 I–III évfolyam, 1945-1947 szerkesztô: Némethy Károly, Lestyán Sándor IV-XXVI évfolyam, 1966-1988 szerkesztő: Mesterházi Lajos, Fekete Gyula, Vargha Balázs, Jávor Ottó, Szabó János Fôszerkesztô: Buza Péter Olvasószerkesztô: Saly Noémi Szerkesztôbizottság: Angelus Róbert, Buza Péter, Buzinkay Géza, Deme Péter, Kirschner Péter (civil világ), Mezei Gábor, N. Kósa Judit (kultúra), Ráday Mihály, Rátonyi Gábor Tamás, Saly Noémi, Sándor P. Tibor (fotó), Török András, Vargha Mihály (építészetkritika), Zeke Gyula A szerkesztés műhelye a Nagy Budapest Törzsasztal A szerkesztôség levelezési címe: 1089 Budapest, Elnök utca 1. E-mail: budapest@mail.tvnet.hu Web: http://www.budapestfolyoirat.hu Kiadja: Press Xpress Felelős kiadó: Dávid Ferenc 1089 Budapest, Elnök utca 1. Telefon: 219-0354, fax: 323-0103 Terjesztés: HÍRVILÁG Press Kft. Telefon és fax: 411-0491 hirvilag.press@hirvilagpress.com A folyóirat megjelenését a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal támogatja Tördelés: Huszár András Nyomdai munka: Pharma Press Kft. 1089 Budapest, Elnök utca 1. telefon: 577-6300, fax: 323-0103 ISSN: 1785-590x Nyilvántartási szám: 2.2.4/237/2004 A borítón: Szezonnyitás a Kálvária színpadán (30. oldal) (Sebestyén László felvétele) A hátsó borítón: Egy cs. és kir. szobafestő (7. oldal) 2007 március BUDAPEST BUDAPEST épített világa ellentmondásokkal terhes helyzetét nem tudja egy könnyű lépéssel maga mögött hagyni, most, hogy a törvényi háttér, részben talán előnyére, de megváltozik. A közelmúltban változott a Tervtanácsokról szóló rendelet, és folyik a BÉK, azaz a Budapesti Építési Keretszabályzat előkészítése. Ám mindeközben erős iramban születnek olykor egészen új negyedek, sokszor vitathatatlanul kétes a színvonal – pusztul a sokszor értékes, a város jellegzetes arcvonásait hordozó épületállomány, és talán még ennél is siralmasabb következménye a változásoknak a közterek kiüresedése. E jelenségek hátterében ott találjuk a jogszabályi feltételek kuszaságát és ingatagságát, meg az embert persze, mint az épített világ teremtőjét és egyben fenntartóját-gondozóját. Akinek státusát többnyire meztelen érdekek alakítják. Ha a jogi környezetet vesszük górcső alá most már kissé tüzetesebben, legelsősorban is megállapítható a túlszabályozás. Az OTÉK (Országos Településrendezési és Építési Követelmények) és a BVKSZ (Budapesti Városrendezési és Építési Keretszabályzat, amelynek módosításaként tervezik életbe léptetni a BÉK-et) tisztázatlan kapcsolatrendszere, a párhuzamos előírások ellentmondásossága nemcsak követésüket nehezíti, de a puszta tájékozódást is. S persze ezzel még nem ér véget az igazodási kényszert jelentő, de igazodást kikényszeríteni mégsem képes statutumok köre. Itt van az FSZKT (Fővárosi Szabályozási Keretterv), meg lesz KÉSZ (Kerületi Építési Szabályzat) is, melynek mellékleteiként fogalmazzák a KSZT-ket (Kerületi Szabályozási Tervek). Ahhoz, hogy rendet tegyünk valamiképpen ebben a dzsungelben, ahol egyébként éppen úgy, mint az ôserdôben, az erôsebb nô és gyarapodik, s nincs is más törvény, mint a gyôzelemig vezetô harcé, nem halasztható tovább egy olyan átfogó, alapos elemzés, amely hitelesen bemutatja a város beépítési szerkezetét, megjeleníti a lakottság demográfiai jellemzőit, ábrázolja a zöldterületi helyzetet, a közlekedési és parkolási állapotokat, elkülöníti az épületeket s a területeket tényleges funkciók szerint, tapintatosan kezelve ezek értékeit, örökségünket is – hiszen az maga a város. Most hiányosak ezek az alapadat-állományok, és hiányzik a szabályozás következményeinek folyamatos feldolgozása, a megismert összefüggések bemutatása is. Elvégre a szakemberek is igénylik, s ha a jószándék megvan erre, alkalmazni is csak akkor tudják a következtetések konzekvenciáit, ideértve a karbantartást szintén igénylő szabályozást is, ha megismerik s aztán ismerik azokat. Több mint kívánatos, hogy ha lesznek, széles körben terjedhessenek – a közönség építészeti kultúráját is felépítve – jól megfogalmazott, nem jogi bikkfanyelven írt kivonatok, részmagyarázatok, nem beszélve arról, hogy mindez mennyire fontos lenne a potenciális megrendelők, végül is: a városlakók számára. A szabályozások kuszaságának következménye az is, hogy a városfejlesztési folyamatok nagyrészt irányítatlanok. Ma leginkább a telektulajdonos, a befektetô – sokszor önérdekű – fejlesztési szándéka vezérli az egyes területek változásait, kiépítését. Sokszor ádáz piaci küzdelem, a kereslet nemegyszer erőszakos módszerekkel történő befolyásolása jellemzi a helyzetet. Mindez számos városrendezési-építészeti anomáliával jár (túlépítések, a tervezôi-építôi szakma hivatáselemeinek elsekélyesedése, beruházóstervezôi trükkök, korrupció, silány minôség). Ennek az egyik oka például a szervezett területi kínálat kialakításának hiánya a fővárosban. A BÉK tervezete sem használja ki azt a lehetőséget, ami az övezetek megnevezése, széttagolása, átrendezése miatti változásokban, a szintterületi mutató csökkentésében rejlik. Ami mégis pozitív módosulását jelentheti ennek a környezetnek, az a legutóbbi idôszak néhány jónak látszó lépése. Az építésre vonatkozó törvény változásával mostantól jelentôsen csökken az engedélyezô hatóságok száma, s talán az építés ügye azzal is lendületet kap, hogy immáron van országos fôépítészi cím. Bár itt a felülrôl építkezô reform gyanúja merül föl, vagyis sok múlik azon, hogy a puszta cím megalkotását követôen sikerül-e széles körû alapokon nyugvó, nyíltan mûködô társadalmi bázist „aláigazítani” a jogszabályi akaratnak. A tervtanácsok megváltozott szabályozásának hatása sem mérhetô le egyelôre, bár túl vérmes reményeink aligha lehetnek. A főváros pedig a rossz önkormányzati törvénnyel, az egy nagy és huszonhárom kiskirálysággal még e változásokból is nehezen húzhat hasznot. S mire a BKK tervezett átszabása „átcsordogál” a teljes városon, folyik tovább a pénzpiac köreiben ténykedôk „város irányítása”, olykor megerôszakolva, máskor partnernek megnyerve a politikusokat. A sajtóban megjelenô bírálatok alig érnek valamit – s néha ráadásul igencsak fals képet mutatnak. Kénytelenek vagyunk bizony ismét, sokadszor a vészcsengő után nyúlni – érdekedben: BUDAPEST.