Budapest, 2007. (30. évfolyam)
11. szám november - A címlapon: Sebestyén László: Szüret a töki szőlőben (Borongolások)
BUDAPEST a városlakók folyóirata Pro Cultura Urbis díj 2007 XXX. évfolyam, 11. szám megjelenik minden hónap 15-én Alapítva: 1945 I–III évfolyam, 1945-1947 szerkesztô: Némethy Károly, Lestyán Sándor IV-XXVI évfolyam, 1966-1988 szerkesztô: Mesterházi Lajos, Fekete Gyula, Vargha Balázs, Jávor Ottó, Szabó János Fôszerkesztô: Buza Péter Olvasószerkesztô: Saly Noémi Szerkesztôbizottság: Angelus Róbert, Buza Péter, Buzinkay Géza, Deme Péter, Kirschner Péter (civil világ), Mezei Gábor, N. Kósa Judit (kultúra), Ráday Mihály, Rátonyi Gábor Tamás, Saly Noémi, Sándor P. Tibor (fotó), Török András, Vargha Mihály (építészetkritika), Zeke Gyula A szerkesztés műhelye a Nagy Budapest Törzsasztal A szerkesztôség levelezési címe: 1089 Budapest, Elnök utca 1. E-mail: szerk@budapestfolyoirat.hu Web: http://www.budapestfolyoirat.hu Kiadja: Press Xpress Felelős kiadó: Dávid Ferenc 1089 Budapest, Elnök utca 1. Telefon: 219-0354, fax: 323-0103 Lapigazgató: Oswald Tibor Terjesztés: HÍRVILÁG Press Kft. Telefon és fax: 411-0491 hirvilag.press@hirvilagpress.com A folyóirat megjelenését a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal és a Fővárosi Közgyűlés Kulturális Bizottsága támogatja Tördelés: Huszár András Nyomdai munka: Pharma Press Kft. 1089 Budapest, Elnök utca 1. telefon: 577-6300, fax: 323-0103 ISSN: 1785-590 x Nyilvántartási szám: 2.2.4/237/2004 A borítón: Borongolások (6. oldal) A hátsó borítón: Jelfy Gyula szenzációs Budapestje (26. oldal) 2007 november BUDAPEST BUDAPEST legbelsô teste mint építészeti együttes még a rendszerváltozás előtt, 1987-ben került föl az UNESCO által alapított világörökségi listára. A Duna két partjából és a Várnegyedből álló „védett területet” azután 2002-ben bővítették a millenniumi földalatti és az Andrássy út vonalával és a hozzá tartozó történelmi környezettel. A rangos névjegyzékbe vétel feltétele: a kulturális értékek hiteles, teljes állapotban való megőrzése és óvása, hûséges és egyben a kornak megfelelô helyreállítása, ha az idők során arra szükség van (mindig van!). Mindez pedig nem történhet összehangolás, tervszerû elképzelések nélkül, és persze meg kéne lenni a gondoskodás szervezeti rendszerének is. A szomorú helyzet röviden: ma Budapesten alig-alig vannak meg a feltételei annak, hogy a világörökségi címet akár itt, akár másutt megőrizze fővárosunk. Sokan – bár lehet, hogy nem elegen – tudnak ugyan róla, hogy elértük ezt a minősítést, és ez bárkit büszkeséggel tölthet el, ám ez önmagában nyilvánvalóan kevés. Ha turistaként végigtekintünk a felsorolt várostájakon, talán nem is tűnik fel, hogy nincs minden rendben, a címmel járó kötelezettségek terén egyre nagyobb a lemaradás. Viszont ha például az Andrássy út vonaláról kilépve a történelmi körzet más negyedeibe vetődünk, annyira elszomorító kép fogad, hogy az akár fölvetheti a legvégső kérdést is: jogosult-e még a világörökségi címre a város? Pedig a terület összefogó kezelésére tervelképzelés már van: úgynevezett „management plan”. Hogy a kifejezés angol nyelven él nálunk is, azt jelzi, hogy a nemzetközi elvárásból született tervműfaj még nem találta meg a helyét a magyar rendszerben. Ez a dokumentum ajánlás jelleggel rögzíti és teszi nyilvánossá a terület értékeit, tehát főleg irányelveket fogalmaz meg a megőrzéshez és a fenntartható fejlesztéshez. Az épített örökségre nézve szakértelemmel és gondossággal készült, értékes vizsgálatokat tartalmaz ugyan, de elgondolkodtató, hogy nem vállalkozik a finanszírozás és a menedzsment szervezeti, személyi feltételeinek tárgyalására. A sikeres rehabilitáció kulcsa ugyanis jórészt a tulajdoni, marketing, oktatási, szervezeti, pályázati és gazdasági kérdésekre adott válasz. Határozott programmal és jogosítványokkal rendelkező fejlesztési szervezet nélkül annak idején létre sem jöhetett volna például maga az Andrássy út sem... Az érintett tulajdonosok, hatóságok, önkormányzatok érdekeit, szempontrendszerét, vállalkozásait összehangoló programok és szervezetek ma is lehetnek sikeresek. Példa erre a nem egy szempontból rosszabb adottságú budapesti VIII. és IX. avagy X. kerületben egyes részek rehabilitációjának komplex szakmai elôkészítése, menedzselése. Világörökség tekintetében azonban egy kerület önmagában kevés. Némi reményt ad, hogy bő egy hónapja a Gundel étterem különtermében több kerület és a főváros részvételével megalakult (vagy újjáalakult?) a Világörökségi Fórum, ünnnepélyesen aláírták erről az „Együttműködés a világörökségi értékek védelmében” alcímmel összeállított dokumentumot. Aláírói négy kerület polgármestere – Weinek Leonárd, mint kezdeményezô (Zugló, XIV.), Hunvald György (VII.), Rogán Antal (V.) és Verók István (VI.) – továbbá Ikvai-Szabó Imre főpolgármester-helyettes. Tétényi Éva 2002-ben – Terézváros akkori főépítészeként – már tett kezdeményezéseket annak érdekében, hogy a világörökségi cím elnyerését követően összehangoltan kezeljék a város e fontos területét. Azóta sok minden történt, de inkább csak egymástól elszigetelten, ugyanis hazánkban nincs jogszabály arra, hogy miféle módon is kéne működtetni egy világörökségi területet. A Világörökségi Fórum célja, hogy az „UNESCO-védelem” alatt álló területen az önkormányzatok összehangolják terveiket, városalakítási elképzeléseiket, és ezáltal az uniós és hazai támogatások megszerzéséhez elengedhetetlen partnerségi kapcsolatokat alakítsanak ki. Konkrét feladatként az Ötvenhatosok tere alatt létesítendő autóparkoló létrehozását jelölték meg, ami kétségtelenül nagy fegyvertény lenne az áldatlan (autó)forgalmi állapotok megváltoztatása szempontjából. De talán mégis annak a bizonyos „kezelési tervnek” az élővé tételével és a hatékony összefogó szervezet megalakításával lehetne kezdeni a tényleges munkát, éspedig haladéktalanul. Így talán hosszabb távon is magyar világörökség maradhat legmarkánsabb épített elemeit tekintve BUDAPEST