Budapest, 2007. (30. évfolyam)

2. szám február - Rátonyi Gábor Tamás: Antenna is lehet műemlék

BUDAPEST VENDÉGOLDAL Antenna is lehet mûemlék szöveg: Rátonyi Gábor Tamás, fotó: Straub Ádám Kevés kifejezetten távközlési jellegû mûemlékünk van – ha a védett postahivatali épületekben mûködõ tele­fonközponti helyiségeket és a közmû-jellegû építményeket leszámítjuk, akkor az országban talán ha három. És még kevesebb az ilyen fiatal műemlék. Unikális építmény – nem csak műemléki, de távközlési szempontból is – a talián­dörögdi űrtávközlési földi állomás, me­lyet 1977-ben építettek, s 1978-ban adták át rendeltetésének. A terveket a szovjet postaügyi minisztérium tervezôintézete és Kovács Sándor, a Posta Tervezô Inté­zet mérnöke készítette. A szocialista or­szágok alkotta Interszputnyik nemzet­közi ûrtávközlési programban mûködô berendezés kezdetben csak televízió­adásokat közvetített, majd a tengeralatti kábelek kapacitásának szűkössége miatt a tengerentúli telefonforgalom egy ré­sze is itt haladt át, a kilencvenes évek végétôl pedig a nemzetközi internet­forgalom egyik hazai állomásaként je­gyezték. Mint Dér Ferenc, az intézmény korábbi vezetője egy összefoglalójában írta: 1978 és 1990 között majdnem min­den jelentős politikai és sportesemény közvetítésének részese volt. A rádiófrekvenciás zavarok elkerülése miatt a világon mindenütt völgykatlan­ban építik az űrtávközlési földi állomá­sokat, így a magyarországi is ilyen hely­re került: hosszú hónapokig tartó kutatás után választották ki a dörögdi medencét, mint a legalkalmasabbat. Mára a völgy meghatározó építményévé vált, a kapol­csi Művészetek Völgye rendezvénysoro­zat egyik különleges helyszíneként is is­mert. De nem működik már: műemlékké nyilvánítása előtt alig egy hónappal akkori tulajdonosa, a Matáv gazdasá­gi okokból megszüntette az üzemszerû használatát. Az eredetitôl eltérô funkciót pedig nemigen lehetne találni az épít­ménynek – mûszaki berendezéseinek egy része, így például az épület tetején elhelyezkedô régi, ma is működőképes Cassegrain típusú parabolaantenna is védett –, így átalakítása kizárt. Az ilyen földi állomások minden or­szág távközlési ágazatának a zászlós­hajói. Noha az eltelt évek során számos műszaki újdonság került az épületbe (így a képeken is jellegzetes objektumként mutatkozó, a kilencvenes évek elején beszerzett két nagy antenna például), az üzemeltetôk az eredeti berendezéseket is megôrizték. Az állomás egységei, rész­letei szinte tudományos pontossággal mutatják az ûrtávközlési eszközök fejlô­dését a hetvenes évektôl napjainkig. Ez is szempont volt a műemléki védésnél, mint ahogy a bútorok, belső díszek, sőt, még egyes lámpabúrák is megmaradtak: gyakorlatilag nemcsak mûszaki, de épí­tészeti és belsőépítészeti szempontból is értékes, részben pótolhatatlan tárgyak találhatók itt, melyek minden részletük­ben a hetvenes éveket idézik. S az is tény: a műszerek zöme, maga az épület ma is alkalmas volna arra, hogy újra feléledjen az objektum. A korábbi munkatársak úgy gondolják, a berendezések kilencven százaléka szin­te azonnal hadrafogható lenne. Remélik is, lesz még egyszer égi kapcsolat Tali­ándörögdön.­­ 8 2007 február

Next