Budapest, 2007. (30. évfolyam)
2. szám február - Kirschner Péter: Iskola a város szélén
2007 február A Burattino Szociális és Kulturális Egyesület egy jellegtelen óvodaépületben rendezte be iskoláját, Csepel központjában, a nagy múltú Munkásotthon közelében. Az utcára is kihallatszó gyermekzsivaj az első bizonyság arról, hogy az egyesület és a hozzá kapcsolódó alapítvány sikerrel küzd e nem mindennapos intézmény túléléséért. Az ötletesen és ízléssel kibővített épületben még késő délután is zajlik az élet. Orosz Lászlóval, az egyesület elnökével biciklik között botladozunk, hogy egy nyugodtabb zugot találjunk. – A hétvégi biciklitúra óta még nem volt időnk elpakolni – szabadkozik. A Burattino alapítói és tagjai az iskola tanárai, tanítói, támogatói sorából kerülnek ki. Céljuk, hogy nyári táborokat, kirándulásokat, szabadidős programokat szervezzenek a diákok számára, és szponzorokat találjanak tevékenységük fenntartásához. A közelmúltban nagy vállalkozásba fogtak. Jásdon egy elhagyott, de még üzemképes vízimalom felújításával állandó, télen-nyáron üzemelő táborhelyet alakítanak ki. Itt működik majd erdei iskolájuk, ahol minden tanulócsoport legalább egy hetet tölt a természet tanulmányozásával, környezetvédő munkával. Mindez hátteréül szolgál annak a pedagógia aktivitásnak, amelyet a Burattino Iskola létrehozói a hátrányos helyzetű, ám tehetséges gyerekek oktatásához szükségesnek gondoltak. A hátrány nagyon sokféle lehet. Tanulnak itt értelmi sérültek, mozgáskorlátozottak, magatartási zavarokkal küszködôk, diszlexiások és rossz szociális és családi környezetbôl érkezôk. Összességében, amolyan „hátsó pados gyerekek”, akiktôl az oktatási intézmények többsége szabadulni szeretne – fogalmaz Orosz László. Azt már Keszthelyi István, az iskola vezetôje teszi hozzá, hogy a különféle hátránnyal küszködô gyerekek oktatása és szabadidős foglalkoztatása integrált rendszerben folyik. Abban az értelemben sem hagyományos ennek az intézmények a munkarendje, hogy délután négy óráig folyamatosan nyújtanak programokat a gyerekeknek. Jó híre Budapesten sokfelé felkeltette a gyermekükkel bajlódó szülők érdeklődését, de a diákok hatvan százaléka ma is csepeli. Az igazgató azt már szomorúan konstatálja, hogy a beíratással a család mintha a teljes felelôsséget is átadná. Csak kevesen tartanak rendszeres kapcsolatot az iskolával, a tanárokkal. Van abban valami elgondolkodtató, hogy a nevelôszülôk e tekintetben sokkal aktívabbak, lelkiismeretesebbek. Talán ez a tapasztalat vezetett a sajátos ”burattinós” módszerek és oktatási formák kialakításához. Az átlagosnál jóval kisebb tanulócsoportokat egy férfi és egy női osztályfőnök vezeti. Már az alsós gyerekekkel is igyekeznek megbeszélni a problémákat, megosztani a feladatokat. Csak így tudnak minden gyerek számára személyre szabott programot kidolgozni. Ahogy az iskola falait is a színek, képek, ötletes dekorációk jellemzik, a tanításban és a programokban sem viselik el a szürkeséget. A családok és az önkormányzat válláról is terhet vesznek le a két önálló krízisház működtetésével. Az állami gondozásból kikerülő vagy éppen a bekerüléstől óvott általános- és középiskolások laknak ezekben a házakban, ahol szociális munkások gondoskodnak rólunk. Ragaszkodnak ahhoz, hogy a diákok többsége nyaranta legalább három táborban részt vegyen, nem kizárólag a program miatt. – Akkor legalább rendesen esznek – indokol némi szomorúsággal Keszthelyi István. Az iskola pedagógusai által kigondolt, kipróbált módszerek lépten-nyomon felbukkannak más kísérletező kedvű, nagyobb áldozatra kész tantestületekben is. Keszthelyi Istvánnak nem sok ideje jut arra, hogy menedzselje saját magukat. Elég feladat a folyamatos pályázatkészítés, mert más forrást aligha találnak fejlesztési terveikhez. A középiskolát is azért indították, hogy saját tanítványaik ne vesszenek el. Többük útját tudják végigkísérni, akár a diploma megszerzéséig. Jó-e ebben az iskolában diáknak lenni? A kérdés látszólag felesleges. Sok gyerek azonban keserű szájízzel panaszolja, hogy a Burattino Hátrányos helyzetűeket Segítő Iskola neve önmagában is elég, hogy csúfolják őket, otthon, a játszótéren, ahová már nem ér el a tolerancia szelleme, a megszállott pedagógusok óvó figyelme. CIVILIÁDA Iskola a város szélén Kirschner Péter 39 BUDAPEST