Budapest, 2008. (31. évfolyam)

8. szám augusztus - Angelus Róbert: Római parti

2008 augusztus sportolást szolgálja, nem valamilyen ipa­ri terület hátsó udvaraként. Számos hely van Újpesten, Csepelen, Budafokon, ahol lenne lehetőség kiépíteni a kapcsolatot, de a Rómaihoz hasonló évtizedes, talán év­százados összhang és hagyomány nincs. Ezért hiszem, hogy fontos átgondolni, mit akar a város – de inkább a lakói – ezzel a páratlan adottsággal. És itt kezdődik a címben említett „parti”. Az, hogy ennek a partszakasznak az alig egy-kétszáz méter széles sávját tekint­jük „a” Rómainak, abból adódik, hogy a Nánási, majd Királyok útjánál húzódik, húzódott a gát, amely a barátságos, föld­szintes csillaghegyi, pünkösdfürdôi, bé­kásmegyeri városrészeket elválasztotta és védte a Dunától. Így a partra csak az épített, aki tudta, hogy a víz idôrôl idôre belátogat hozzá. Ennek megfelelôen akár a csónakházak, akár a kis büfék fel is ké­szültek erre. Talán bizonyíthatja ezt a térkép, ame­lyet Kemény Andor adott ki 1928-ban, 2 pengőért lehetett megvenni, és nagy rész­letességgel segítette az evezősöket egészen Esztergomig. Tájékoztatott a zátonyokról, és még javaslatot is tett, mikor melyik ol­dalon jobb evezni. A Rómain 24 csónak­házat és 7 csárdát jelölt. Aztán ahogy alakult a város, és átalakult a „rendszer”, a vállalati üdülők sokszor a fenntartó céget megelőzve privatizálódtak. Az új tulajdonosok jól látták, milyen óriá­si értéket jelent a vízparti telek, és megin­dult a fejlesztés. Az ismert recept szerint az idényjellegű és nagyon kis hasznot haj­tó csónakházak és – valljuk be – nagyon lerobbant „nyaralók” helyett lakásokat – amelyeket lakókertnek, wellness-park­nak és bárminek hívnak – kezdtek építe­ni. Mivel a terület beépíthetőségét az ér­vényes szabályzat igen körültekintôen és szigorúan kezeli, sôt mintegy 18 csónakhá­zat védetté nyilvánított, nehezen érthetô, hogy a lakáshirdetések között miért lehet új építésû „telepek” nevével találkozni. A rendelet kategorikusan tiltja a lakásépítést. Sajnos a csónakházak is sokszor csak alibi­ként épülnek újra, bár ezt is elôírja a sza­bályzat. Érdemes idézni ebbôl pár dolgot. Például azt, hogy az épületek elsô haszná­lati szintjét a mértékadó árvízszint felett kell kialakítani. A rendelet hullámtérként említi a területet, és ha még engednek is átépítést, a régi csónakház 75%-át azonos funkcióval fenn kell tartani, visszaépíteni. Ha védett az épület, az eredetivel azonos szerkezettel, az eredeti építészeti elemek rekonstrukciójával, felhasználásával kell megoldani a felújítást. Az átalakuláshoz tartozik, hogy a bé­kásmegyeri lakótelep keleti része a Pün­kösdfürdő utcától északra épült. A kor di­vatjának megfelelően a panel és a tíz szint dominál, és a biztonság kedvéért épült egy komoly gát a vízparthoz közel. Így a Római már két, jól elhatárolható részre oszlott. Ez az elhatárolás jól látszik akkor is, ha Pünkösdfürdôtôl északra járunk, immár a gát mögött, de még a régi Rómain. Komoly építkezések voltak, vannak, szép és nekem kevésbé tetszô házak, telepek, központok jöttek létre. Ezekbôl azonban a víz nem lát­szik, és így az az érzés, amit a part jelent, eltűnt. És itt egy személyes megjegyzés is­mét: eltűnt az a telep is, ahol gyerekesked­tem, csak a még mindig meglévő – apámék által még a 30-as években ültetett – fasor segített azonosítani a helyét. A part ezen a részen elveszítette ter­mészetes voltát, kőszórásra támaszkodik a vízben, kikötni csak stégnél lehet, igaz, abból talán csak 3 van ezen a szakaszon. A gáton zajlik a biciklis élet, és csak egy apró furcsaság, hogy ha valaki tovább akar kere­kezni a Barát pataknál, akkor egy betonból készült vasúti talpfa jelenti a hidat. Elég vicces, amikor ezen cipelik át a biciklit, a gyereket, és drukkolnak, ki vagy mi esik bele az amúgy nem túl tiszta patakba. Jól érzékelhető, hogy ez a gát nem megóvta, hanem megváltoztatta a térség életformá­ját, látványát és bár az árvíz ellen egyfajta biztonságot ad, el is vette azt, amit a Duna jelent. Amely azért többnyire a medrében folyik, és békésen gyönyörű. Aztán innen már jól látszik az új Duna­híd, a Megyeri, mert most ez a neve, sze- Tábla a vízen– de ki tudja elolvasni? 3 BUDAPEST

Next