Budapest, 2008. (31. évfolyam)
10. szám október - Buza Péter: A történelem tere(i)
BUDAPEST A történelem tere(i) Buza Péter Az 1956-os Intézet Közalapítvány fotótárából – és szívességéből – válogattuk összeállításunk anyagát. Bárd István, Kiss Károly, Tóth Gyula felvételeiből állt össze ez az oldalpár, a régi, a forradalmi október utolsó hete és a november tizedikei egyetlen kocka idôsorozata. A tartalom békés utcát s fôleg teret, tereket rajzol, várakozó izgalmat talán, s bámész érdeklôdést. Harcok szünetében dolgoznak a fotográfusok. Terek, Budapesten. Itt, a BUDAPEST emlékezô oldalpárjának közvetlen szomszédságában találkozhat az olvasó az esszével, amelynek szerzôje arra a gondolatra fûzi fel mondandóját s üzenetét, hogy tér nélkül nincs, nem létezhet s nem mûködhet élhetô, szerethetô, mûködô (fô)város. Hogy az urbanisztika miként ismerte fel sok század alatt, hogy maga a közösség a tágas közterületek melyik arcát tartja kedvesnek a maga számára, ahol otthon érzi magát. S persze egyetlen szó sem esik ebben az elemzésben – miért is esnék – hogy ezek a városi terek egyszersmind a „nagy” történelemnek is kitüntetett helyszínei. Nem csak itt persze, de itt, Budapesten nagyon. Nagy történelmi ünnepek és tragédiák, sorsfordító megemlékezések és elhatározások terei, a társadalom alkalmi színpadai, lázadó vagy éppen botrányt a botrányért provokáló közönségakciók színterei. Ötvenhatban – amely esztendőről most már mindig október és a forradalom jut eszünkbe – sem volt ez másként. Sorsfordító színpadai a kitáguló, a sokfelé nyíló terek azoknak a napoknak, amikor vérrel és kínnal írta a város és az ország históriáját a felkelt nép egy-egy csapata. Az építészettörténet s a művelődéstörténet úgy tudja, amikor III. Napóleon lebonttatta a középkori Párizst, a metropolis azon negyedeiben, ahol ma a világ talán legszebb sugárútjai, terebélyes terei s az azokat kísérő épületek díszelegnek, elsősorban nem esztétikai s egészségügyi megfontolások szerint határozta meg a beépítés koncepcióját. A változtatás vezérelve sokkal közönségesebb volt. Hogy tudniillik könnyebb legyen ágyúvégre kapni a lázadókat, ha esetleg megint kedvük kerekednék a hatalmat támadni. Az élő célpont a tágas tereken könnyebben bemérhetô s megsemmisíthetô. A terek nemcsak az életnek, de a halálnak is, a harcnak is kitüntetett mezei. Itt Budapesten is szinte mind, amelyek feltűnnek ezeken az ötvenegy esztendeje készült képeken. A Móricz Zsigmond körtér november 10-én Kálvin tér, 1956. október 31. Bárd István felvétele Bárd István felvétele 2 2008 október