Budapest, 2009. (32. évfolyam)
3. szám március - Pogány György: A főváros folyóirata
BUDAPEST A főváros folyóirata Pogány György Budapest címen Voit Krisztina összeállításában (A budapesti sajtó adattára 1873-1950) nyolc periodikumra, többnyire napilapra bukkanhatunk. De ha ezt a szót látjuk, halljuk, legtöbbünk az 1945-ben alapított, 1948 és 1965 között szünetelô, majd 1988-ban megszûnô, de 2004-tôl ismét megjelenô és immár XXXII. évfolyamánál tartó folyóiratra gondol. A Budapestnek és a kiadójának, az azonos nevû intézménynek megszületése szervesen illeszkedett a háború utáni demokratikus megújulási törekvések sorába. Felszámolását pedig az okozta, hogy az 1948-tól kiépülő diktatúra számára elfogadhatatlan volt egy, az értékek sokszínûségét megjelenítô szellemi műhely puszta léte is. 1947 végéig jelenhetett meg, és nem sokkal élte túl a kiadó sem: a megszüntetését elrendelő közgyûlési határozat 1949. május 20-án kelt. A második világháború alatt a magyar könyvszakma nehezen felmérhető veszteségeket szenvedett, elsősorban emberi életekben, de az intézményeket ért anyagi károk is hatalmasak. Mindezek ellenére a harcok elcsitulta után nem sokkal már a kibontakozás jelei mutatkoztak. Budán például még tartottak a harcok, amikor a pesti oldalon, 1945. február 5-én megtartotta elsô taggyûlését a Magyar Könyvkiadók és Könyvkereskedôk Országos Egyesülete, július 12-én pedig megnyílt a háború utáni elsô könyvnap. Egyes, fôleg szélsőjobboldali és német érdekeltségû vállalatok nem mûködhettek tovább, mások megszűntek, a megmaradtak viszont, hallatlanul nehéz körülmények – romos épületek, elpusztult raktárkészletek, papírhiány, hiperinfláció – között elkezdték munkájukat. A magyar könyvszakma megkezdte az újjáépítést. S új alapítású cégek is színre léptek. A lap kiadót szül ő cégek egy része a szakirodalomban meghonosodott elnevezés szerint „közületi” volt, vagyis nem magánvállalkozók, hanem köztestületek hozták létre. Pártok, társadalmi szervezetek vagy éppen egy város. Párt, az MKP alapítása volt a Szikra, a szociáldemokraták létesítették a Népszavát, a Nemzeti Parasztpárt a Sarló Kiadót működtette. A Magyar-Szovjet Művelődési Társaság ekkor megszervezett Könyvkiadói Osztálya révén kapcsolódott be a könyvszakmába, a Parasztszövetség vállalkozása volt a Misztótfalusi Közművelôdési Szövetkezet, és a Szakszervezeti Tanács is megjelent kiadványaival a könyvpiacon. A hetedik ekkoriban működni kezdô intézmény a főváros által életre hívott, alapításkori teljes és hivatalos nevén: „Budapest” Irodalmi, Művészeti és Tudományos Intézet volt. (Elnevezése 1947-ben Budapest Székesfővárosi Irodalmi és Művészeti Intézetre módosult.) Megszületése közvetlenül kapcsolódott a Budapest című folyóirathoz. Tulajdonképpen abból nőtt ki: Lestyán Sándor (1896–1956) író és Zakariás G. Sándor (1900–1981), a városházán dolgozó tisztviselô, művészeti szakíró 1945. május 21-én javasolták a főváros vezetôinek egy, a város életével foglalkozó, magas színre Az órakezdeti lapnak csak ez a kiállítási „különszáma” jelent meg . 2009 március