Budapest, 2009. (32. évfolyam)
1. szám január - A címlapon: Sebestyén László:Szilárd arcok (Shin's songs)
BUDAPEST a városlakók folyóirata Pro Cultura Urbis díj 2007 XXXII. évfolyam, 1. szám megjelenik minden hónap 15-én Alapítva: 1945 I–III. évfolyam, 1945-1947 szerkesztô: Némethy Károly, Lestyán Sándor IV-XXVI. évfolyam, 1966-1988 szerkesztô: Mesterházi Lajos, Fekete Gyula, Vargha Balázs, Jávor Ottó, Szabó János Fôszerkesztô: Buza Péter Olvasószerkesztô: Saly Noémi Szerkesztôbizottság: Angelus Róbert, Buza Péter, Buzinkay Géza, Deme Péter, Kirschner Péter (civil világ), Mezei Gábor, N. Kósa Judit (kultúra), Ráday Mihály, Rátonyi Gábor Tamás, Saly Noémi, Sándor P. Tibor (fotó), Török András (Simplicissimus Budapestje), Vargha Mihály (építészetkritika), Zeke Gyula A szerkesztés műhelye a Nagy Budapest Törzsasztal A szerkesztôség levelezési címe: 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121. E-mail: szerk@budapestfolyoirat.hu Web: http://www.budapestfolyoirat.hu Kiadja: Press Xpress Felelős kiadó: Dávid Ferenc 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121. Telefon: 577–6300, fax: 323–0103 Lapigazgató: Fabók Dávid Terjesztés: HÍRVILÁG Press Kft. Telefon és fax: 411-0491 hirvilag.press@hirvilagpress.com A folyóirat megjelenését a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal és a Fővárosi Közgyűlés Kulturális Bizottsága támogatja Tördelés: Huszár András Nyomdai munka: Pharma Press Kft. 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121, telefon: 577-6300, fax: 323-0103 ISSN: 1785-590x Nyilvántartási szám: 2.2.4/237/2004 A borítón: Szilárd arcok (Shin’s songs) (10. oldal) A hátsó borítón: Török András: Simplicissimus Budapestje 2009 január BUDAPEST BUDAPEST pályázzon a 2020-as nagy nyári világsport-esemény, az olimpia rendezésére – ezt a célt tûzte ki a Budapesti Olimpiai Mozgalom, mely a Fôváros Közgyûlésével közösen írt alá szándéknyilatkozatot a 2011-ben esedékes jelentkezés elôkészítésére. A 2008. december 18-i közgyűlésen egyhangúlag megszavazott határozat javasolja a magyar Parlamentnek az olimpiai törvénytervezet megvitatását. „Az olimpia össznemzeti ügy, Magyarország fejlôdése a tét, nem egy városé vagy egy régióé. Ugyanakkor lehetôvé teszi azt, hogy az olimpiával összefüggô fejlesztések révén Budapest élhetôbb, átjárhatóbb, egészségesebb fôváros legyen.” – nyilatkozott a közgyûlési döntéssel kapcsolatban Demszky Gábor főpolgármester. Eddig meglennénk. Az elôkészítési folyamat, mely pár éve kezdôdött, jelentôs lépéshez érkezett. Ez persze az igen hosszú procedúrának még mindig inkább a „behangolása”, kóstolgatása, tapogatózó mûveletsor. A három év múlva esedékes jelentkezés benyújtását követôen pedig majd csak újabb két évvel késôbb, 2013-ra várható a NOB döntése. „Dunai szigetek olimpiája” – ezt a nevet adták szakértôk a javaslatnak, amely alapvetôen három térségben rendezi el a játékosokat: délen a Csepel-sziget csúcsánál, a Ráckevei-Duna-ág mentén, kiegészülve a Kopaszi-gát térségével és a hárosi Dunaparttal. Csepel lenne az olimpia központja. Itt magasodna a fő stadion, az olimpiai falu (16 ezer főre), a médiaközpont (17 ezerre), az úszócentrum és számos sportági versenycsarnok (lásd ezzel kapcsolatban a „Főépítészek fóruma” rovat cikkét). Északon a Duna szigeteire és a volt gázgyár területére építve, keleten pedig a Hungária gyűrűre felfűzve, továbbá az FTC-stadion, és a Puskás Ferenc Stadion láncolatával számolva alakulnának ki az ötkarikás játékok helyszínei. A Duna hatásos bevonása a főváros életébe? Az elképzelés nem új. Szerepel a mostanában valahogy ritkábban emlegetett Podmaniczky Programban is. De persze tudható, hogy Budapest és az ország infrastrukturális állapota miatt hazánk jelenleg nem alkalmas olimpiai rendezvények fogadására. A feltételek megteremtésére 11 év alatt többek között több száz kilométer autópálya és egyéb gyorsforgalmi út, 25 kilométer metró, illetve gyorsvasút, 61 kilométer városi főút, két közúti híd építése és több mint ezer kilométernyi vasútvonal rekonstrukciója volna szükséges. Igaz, e fejlesztések egy része folyamatban van, túlnyomó többsége pedig szerepel a ma meglévő (tehát hangsúlyozottan olimpiától független) középtávú, illetve részben távlati fejlesztési tervekben. Vagyis bizonyos közlekedési beruházásokat valószínûleg idôben elôbbre kellene hozni: a világverseny megrendezésének szándéka ilyenformán voltaképpen gyorsított infrastruktúrafejlesztés. Nem vitás, hogy a jelentôs tömegeket vonzó, nagyszabású sporteseményk egyedülálló lehetôségeket kínálnak. Az olimpia már a felkészülés idôszakában fokozott figyelmet vált ki, de a szokásosnál céltudatosabb, összefogottabb tevékenységet igényel. Ez a periódus jól programozható, jelentôsen növekedhet vele a foglalkoztatottság, ami a rendezvény idôszakában csúcsosodik. Azután persze jöhet, rendszerint jön is, némi visszaesés. Szorosan idetartozó kérdés a létesítmények utóhasznosítása is. De ami szinte mindennél fontosabb: az emberek kellô mértékben tájékozódhassanak az olimpiáig vezetô útról, lehetôleg minél nyíltabban történjék az elôkészítés. Elvárható még, hogy fokozatosan, tudatos felkészítéssel vonjanak be sok-sok rátermett hölgyet és urat a rendkívül szerteágazó szervezô tevékenységbe. Például a világversenyek sorozata óriási idegenforgalmi terheléssel jár, ezért a színvonalas vendéglátás-kiszolgálás – idegen nyelvek alapos ismeretével együtt – elkerülhetetlen követelmény, amire nagyon komolyan készülni kell. Az olimpia megrendezése kétségtelenül nemes cél. Budapest történeti hagyományai, a világban elfoglalt rangja, a magyar sport több évtizedes jelentôs sikerei alapján joggal törekedhet erre a szerepre. Ugyanakkor az 1996-os EXPO elmaradása, a 2010-re Pécs által elnyert Európa Kulturális Fôvárosa cím elôkészítési nehézségei figyelmeztetnek. A budapesti olimpia elôkészítésének folyamatos ellenôrzésére már most javasolható egy független, civilekbôl és szakértôkbôl álló testület felállítása, mely komoly jogosítványokkal rendelkezik, és bármikor kész arra, hogy „megnyomja a vészcsengôt”. Csak így képzelhetô el, hogy a 2020. évi olimpia megrendezéséért sikerrel szálljon versenybe – a mostani előrejelzések szerint 17 rivális várossal megmérkőzve – Magyarország fővárosa, BUDAPEST