Budapest, 2009. (32. évfolyam)
7. szám július - Nagy Béla: A pesti udvar
BUDAPEST A pesti udvar Nagy Béla Umberto Eco azt tanította, hogy egy dolgozat kezdődjék frappánsan. Hogy is kezdjem? Az udvar olyan gazdag fogalomkör, hogy szerteágazó részleteit képtelenség – még igen felületesen is – egy rövid írás keretei között kifejteni. A tervezett frappáns kezdés helyett marad hát leszögezni, hogy már a szó jelentése sem egyértelmű, az is sokolvasatú, többrétegû. Nem is beszélve: az udvarról... A szláv eredetű „dvor” szóból honosodott udvar szavunk furcsa szerzet. Egyszerre jelöli a falusi ház körüli területet diófával és alatta paddal, de a poros gyárudvart is. Ez utóbbi ellenpontja az előkelő királyi előnévvel ellátott, és az önmagában is több jelentésű holdudvar összetétel is citálható. Építészeti és városépítészeti értelemben épületszárnyaktól körülfogott kisebb tér, mely az erre nyíló helyiségek megvilágítását, illetve megközelítését szolgálja. Átmenet az utca és a lakás között A városi tömböket „közérdekű” területek, a közösséget szolgáló utcák hozzák létre. Az utca és a tér közterület, a köz életet szolgáló terület. A tömböket alkotó épületek pedig a legváltozatosabb városi funkciókat befogadó, de az elôbbiektôl markánsan elkülönülô, magánterületeket rejtô tömegek. A nyugati kultúra ellentétpárokra épülô dualista felfogása a teret és az utcát „tág és szûk” fogalompárként értelmezi, míg Keleten az átmenet, a folyamatosság a lényeg. Európában a városi utcák, közterek a találkozások terei, ahol a városlakók öszszefuthatnak nap mint nap. Az antik görög vagy római város terei az „agora” és a „forum” a kommunikáció szó szoros értelmében vett terei, valódi közterek voltak; a polgárok ott értesültek a hírekről, ott vitatták meg a legfontosabb kérdéseket. Mára funkcióik átalakultak, de napjainkig sem változott meg, hogy a tömböket alkotó épületeket a használóik, lakóik látogatják, vagyis elkülönítenek, szeparálnak. Az épületek udvara is tér, de kicsit más természetű: a házak használói akarva-akaratlanul rendszeresen találkoznak, vagyis az udvar összeköt és elkülönít egyszerre. Átmeneti tér. (Ilyen értelemben az volt a római kori átrium, az oszlopos belső udvar is.) A zárt udvar egyfajta biztonságot, védettséget adott, ugyanakkor módot a használók közösséggé szerveződésére. Középkori kolostorudvar , 2009 július