Budapest, 2009. (32. évfolyam)
1. Különszám: A „Városháza Fórum” tervpályázat eredménye - Buza Péter: Háromszáz év öröksége - Megfizetjük-e végra a hagyaték adóját?
BUDAPEST Háromszáz év öröksége – Megfizetjük-e végre a hagyaték adóját? Buza Péter Hatalmas beépített telektömb Budapest szívében. Négyszáz hektár. A város közigazgatásának központja. Élete tereinek kínálkozó közösségi centruma. Többszáz éve újra és újra félbehagyott urbanisztikai kísérletek megfáradt terepe. És történelem. Ezer szálból szőtt história. A miénk minden fejezete. Madarat tolláról, polgári városáról... Érdekes, hogy a híres pesti Szépítő Bizottmány se fordított semmiféle figyelmet arra, hogy a mostani Városháza Projektben érintett terület keleti oldala – amely pedig főútvonalra, az egykori Országútra, a mai Károly körútra néz – kinézzen valahogy. A tömbszerűen beépült, több udvaros, terebélyes házegyüttes főhomlokzata a szűk s a gyönyörködésre csak erősen korlátozott nézőpontot kínáló Városház utcának mutogatja díszeit. Ott, ezen a nyugati oldalon törekedtek a 18. századi tervezôk, hogy a merô célszerûségbôl kínkeservesen összerakott, nehezen szerzett kincstári pénzekbôl épülgetô, évtizedekre újra meg újra félbehagyott objektum mégis mutasson valamit stílusból és méltóságból. Valamit, mondom, visszafogottan minősítve a végeredményt, noha az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a kortársak, például maga Kazinczy, Pestre című útirajzában lelkesen ünnepli a látványt, mit sem tudva persze arról, mennyivel pompásabb, remekbe szabottabb lehetne, ha annak idején az eredeti „beruházói program” szándékához képest végül is nem marad ténylegesen telibe-harmadába. És ha most mindjárt itt, ennek a településtörténeti-telektömbtörténeti-helytörténeti összefoglalónak az első szakaszában elárulhatom, milyen tanulságot kínál számomra e majdnem-városnegyed históriája, hát azt kell mondjam, éppen ezt. Hogy tudniillik Budapesten századok óta a legritkább esetben találkozik az érett alkotói-tervezői szándék, a pénz meg a hatalom akarata. Hát még az milyen ritka, hogy ezek összecsengő módon egymást segítsék! Ez a soklelkűség a használati funkció változásaiban (váltogatásában) is megmutatkozik. Mintha soha nem sikerült volna eldönteni, ki és mi is rendezkedjék be ezen a területen, s milyen arcvonásokkal mutatkozzék meg aztán a városlakók, a polgárok körében, a társasélet, a közösség, az élet tereiben. Ugyanakkor a civitas mindenkori zaklatott lelkiállapotának hű tükre mindaz, ami itt valaha is kereteket talált magának. Pesti török mecset (I. B. Fischer von Erlach rézmetszete) 2 2009 – különszám