Budapest, 2009. (32. évfolyam)
12. szám december - Buza Péter: A Magas-fenyőfa-társaság
16 2009 december BUDAPEST minőségű kertépítéssel megformált parkban 1900-ra több tucat – többnyire gerendavázas, fachwerkes, olykor több emeletes – üdülőpalota épült fel azokon a telkeken, amelyeket szinte kizárólag magyarok vásároltak meg a kincstártól. Az egyiket – nem tudjuk, pontosan mikor –, Telkes Simon vette meg, aki nyilvánvalóan intenzív személyes kapcsolatban állt a telep alapítójával, (egyik) fia keresztapjával. Bedő Albert nevét és művét máig számon tartja a magyar erdészeti szakirodalom és szakközönség. A modern erdőgazdálkodás elméletének és gyakorlatának megteremtőjeként jellemzik, publikációit, szakkönyveit máig elő-előveszik. Túl ezen egy mára elfeledett, de a maga korában igencsak fontos budapesti asztaltársaságnak is a mindenese volt: a Magas Fenyőfa-társaságé, amelynek haláláig viselte elnöki tisztét („Magas Fenyő” a megnevezése ebben a körben.) Ha a késői olvasók azt hinnék, jámbor barátok szolid gyülekezeteként működött ez az 1885-ben, a Vigadóban összejött és 1925-ig biztosan tettrekész kör, tévednének. Életre hívói éppen Tisza Kálmán miniszterelnökségének tizedik évfordulóját ünnepelték egy közös nagy vacsorán, amelyen persze nem akárkik voltak a meghívottak. Arra szövetkeztek akkor négyen, akiket a véletlen egymás mellé ültetett, hogy vezető szakférfiakból, magas rangú hivatalnokokból olyan társaságot szerveznek, amely majd támogatja Tiszát az állam élén végzett munkájában. Vagyis: lobbiznak mellette és a jó ügyekért, már ha azokat jónak gondolják. Soha senki nem publikált elemzést működésükről, ami pedig megérne egy fejezetet a történelemírásban. De némi forrásmunka, ha nem is könnyen, elérhető, a rendelkezésre áll. Nevezetesen a társaság 1892-ben kiadott első, 1908-ban megjelent második és 1925-ben publikált harmadik emlékkönyve, amelyek hiánytalanul megtalálhatóak a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteményében. (Másutt ne is keressék, még az OSZK-nak sincs példánya egyik műből se.) Mikor rábukkantam az adatra, hogy Bedő Albert a Magas Fenyő, majdnem biztos voltam abban, hogy Telkes is tagja volt a formációnak, s hogy így jutott hozzá a lehetőséghez, de legalább az ötlethez, hogy megtalálja öreg napjai elúziumát. De ez a hipotézis nem igazolódott, bár kapcsolatuk nyilvánvaló, Telkes neve egyetlen társasági listában sem szerepel. Azt is gondoltam, Fenyőháza éppen azért kapta az állami keresztségben ezt a nevet, mert szülőatyja már jóval korábban eljegyezte magát a fenyő-szimbolikával. Ezt meg bizonyítani nem tudom, de határozottan hiszek a hipotézis hitelességében. Fenyőháza – jóval túl a magyar nyelvhatáron, Liptószentmiklós és Rózsahegy közt félúton – még Trianon után is a legtávolabbi „magyar sziget” volt Csehszlovákiában. Se szeri, se száma temetőjében a magyar síroknak. Herczeg, Thaisz és így tovább. Ottjártamkor módom volt átnézni bizonyos Novák professzornak (aki a szlovák akadémia első elnökeként itt is halt meg) a hagyatékából azt a leánya őrizte dokumentumot, amely közel száz magyar nevet sorol fel, mint az itt álló villák egykori tulajdonosaiét. Híres hely volt sokáig a (cseh)szlovák történetírás művelőinek szempontjából is. Itt, az egyik magyar hotelvillában alakult meg 1921 májusában a Szlovák Kommunista Párt. Főleg konspiráló magyarok közreműködésével, Kun Béla azon híveinek köréből, akik néhány hétre, még 1919 júniusában, kikiáltották a Szlovák Tanácsköztársaságot. Sokat ennek részleteiről nem tudunk, bár Himmler György barátunk, a párkányi gimnázium történelemtanára, aki kísérőnk-kalauzunk volt a fenyőházi kiránduláson, igyekezett adatokkal segíteni. Neki köszönhetjük, hogy végül is, már a második menetben, és személyes részvételünk nélkül, megtalálta-megtalálhattuk a Klein-villát, amelynek tulajdonosa (bérlője? építtetője?) nem más, mint néhai Telkes Simon. Ma Astoria Panzio a neve, egy cseh vendéglátós cég működteti. Néhány éve tökéletesen rendbehozták. Az eredetileg budapesti Kleinék amúgy még 1945 után is háziurak itt, egészen az államosításig, s nem ők az egyedüli olyan magyarok, akik a telep alapításának ötvenedik évfordulóját is a magukéban ünnepelték Fenyőházán. Ahol amúgy az egyik legrégebbi magyar tudományos társaság, az Országos Erdészeti Egyesület 1909-ben szokásos éves vándorgyűlését tartotta, s ahol már 1907-ben építik a hatodik (!) szállodát („... a főerdőhivatal alá tartozó és házilag kezelt Fenyőháza gyógyfürdő- és nyaralótelep, mely a Magas-Tátra tövében fekszik ... az öt szálloda kevés már, újat építenek” – írja az Erdészeti Lapok, amelynek sok éven át, s ekkor is, Bedő a szerkesztője. Megpróbáltam Himmler Gyurit rábeszélni, írja meg Fenyőháza történetét. Nem lenne az akármilyen tanulmány! De szabódik, egy tanárember nem ér rá kutatni. Meg hogy alapjában véve lusta ember ő, csak azt csinálja meg, amit muszáj. Magam is így vagyok ezzel. Valaki más? - fotó: Sebestyén László Telkes Margit Fenyőháza temetőjében Telkes Simon nyaralója