Budapest, 2009. (32. évfolyam)
7. szám július - Farkas Zsuzsa: A bécsi festő, a pesti fényképész, a budai vendégfogadós
BUDAPEST eladhatóság kedvéért írták az ô nevét. (További háromszáz nôi arcképre Barabás Miklós nevét varázsolták a képkereskedôk.) A fô kérdés persze vele kapcsolatban mégiscsak az, mûvész volt-e egyáltalán, s ha igen, volt-e, van-e felismerhetô festôi egyénisége. Számunkra úgy tûnik, hogy nincs, életmûve mégsem érdektelen. Divatosan festett, ahogyan az akadémiai szemlélet diktálta, a bécsi Képzômûvészeti Akadémia mestereinek témáit és stílusát követve. Ezért beszéltek régen és ma is Amerling osztrák festô erôteljes magyar befolyásáról, s valóban, ez a hatás egyforma, szinte felismerhetetlen mázzal vonja be a kortárs művek sokaságát. A pesti fényképész Borsos József 1861-ben hazatért Pestre, döntésének hátterérôl nincs adatunk. Doctor Albert festőtársával fényképészeti műhelyt nyitott a régi botanikus kertben, a mai Múzeum körúton, az ELTE bölcsészkari épületeinek helyén. A korban közel negyven festômûvész tért át egészen vagy ideiglenes jelleggel a fényképészetre. Ezt a többféle ok együttes hatásaként előállt fejleményt számos, az akadémiai műfaji hierarchia bűvöletében gondolkodó (művészet)történész lecsúszásként értékelte. A Borsos-kiállítás fényképrészlegének kurátoraként velük szemben úgy gondolom, hogy a fénykép mára a 19. század műtárgyai közé emelkedett. A modern médium nem csupán a képi világban nyitott addig ismeretlen tárlatokat, de a hatására alapvetô változások kezdôdtek a hagyományos képzômûvészetben is. Borsos mester 1861-1870 között bérelte az egyetemtôl a régi botanikus kertet, ahol valóságos szórakoztató központot üzemeltetett. Albérlôi cirkuszt, vendéglôt, lovardát mûködtettek ott, de helye volt a különféle vásári látványosságoknak, képmutogatóknak, könyvárusítónak is. Saját, kiválóan mûködô műhelyének külsô képét egy 1864-es építészeti tervrôl ismerjük. Oldalfala üvegbôl épült, amelynek segítségével szabályozható volt a beáramló napfény ereje. A mester főként arcképeket készített, s nem akármilyen mennyiséget. A társától való 1868-as szétválás után vacsorával, tűzijátékkal ünnepelte meg 25 ezredik felvételét. A régi füvészkertben összesen 30 ezer felvétel készült, mivel a képek viszonylag drágák voltak, főleg a magyar arisztokrácia és a módosabb polgári rétegek tagjai fordultak hozzá. A vizitkártyák, az apró, névjegy formátumú képek voltak divatban, melyek az egész alakot mutatták. Mindenki tizenkét darabot rendelt, ezért maradtak ránk mára viszonylag nagy számban. Arisztokratáink fenségesen állnak rajtuk elôttünk díszruháikban. Kiemelkedik közülük az 1867-es koronázási sorozat. A díszbe öltöztetett lovakon ülô fônemesek megörökítése a botanikus kert udvarában történt, mögöttük számos alkalommal a Nemzeti Színház raktárhelyiségeinek deszkafalazata látható. A mágnás és a ló ünnepi öltözéke és a kissé lepusztult környezet összhatása mai szemmel is furcsa. Önálló egységet alkot az országgyűlés képviselôházának tagjairól készített 360 térdkép, melybôl díszes albumot állítottak össze. A Fôvárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteményének két albuma a kiállításon látható, és egy vetítésen meg is tekinthetô. Az album 262. felvétele Szentkirályi Mórt, Pest fôpolgármesterét ábrázolja, aki ekkor képviselô is volt. A mester 1865-ben lefényképezte a Nemzeti Színház épületét, a sokáig csak a Vasárnapi Újság reprodukciójából ismert kép most bukkant elô az Országos Széchényi Könyvtár Színháztörténeti Tárának gyűjteményébôl. 1868. január 21-én beomlott az épülô Bazilika kupolája, a romokról készült Borsos-fénykép csak a Vasárnapi Újságban maradt fenn. 1870-ben a mester szerződése lejárt, új helyre kellett költöznie. A Deák utca 4. szám alatt álló műtermet vásárolta meg, amelyet 1861-ben Mayer György épített ki a Mocsonyiak tulajdonában lévő ház első emeletén. Az üvegfalazattal ellátott speciális ablakokon át rá lehetett látni az elôtte elterülô Gizella térre. Klösz Györgynek köszönhetôen e mûteremrôl is van felvételünk, a Budapest látképei sorozat 82. képe a Gizella teret ábrázolja, s a hátterében ott látható a Mocsonyi-ház. A felvételt a Haas-palota befejezésének dátumával lehet egyeztetni, 1873-ban készült. A Mocsonyi-házról viszont tudjuk, hogy 1872-ben megrepedtek a falai, és föl kellett dúcolni. Ezt meg is tették, de a város Építészeti Bizottsága úgy döntött, hogy csak 1873 végéig maradhat fenn, mert életveszélyessé vált. E műterem ablakaiból készített a mûvész két felvételt, az egyiken a nevezetes ártézi kút látszik a Gizella téren, a másik sarokablakból készült képen pedig a József nádor tér. A közönség így az eddig portréfényképészként számon tartott mûvész két városképét is megtekintheti a kiállításon. Vannak további, hírlapokból ránk maradt tudósítások arról, hogy Borsos megbízást kapott Pest város nevezetességeinek lefényképezésére. 1870-ben harminc képről számolnak be: „Azon díszalbumot, melyet Pest városa a belga királynénak szánt, Borsos fényképész fogja összeállítani, harminc lapján a testvérfőváros szép részei és nevezetesebb épületei lesznek felvéve” – írta az Ellenőr. Sem ez az album, sem az a Lánchidat ábrázoló kép nem maradt ránk, amellyel az 1871-es londoni világkiállításon szerepelt. 1875-ben Borsos tehát kényszerűségbôl tovább vándorolt a Deák utca 5. szám alatt lévô házba, legutoljára pedig az Erzésbet tér 1. szám alá költözött, újra céget alapítva régi társával, Doctor Alberttel. Végül Budapest Fôváros Levéltára Wieser Ferenc: A füvészkerti fényírda terve, 1864 Borsos Doctor: A Nemzeti Színház épülete, 1865 16 Országos Széchényi Könyvtár, Színháztörténeti Tár 2009 július