Budapest, 2009. (32. évfolyam)
12. szám december - Buza Péter: A Magas-fenyőfa-társaság
2009 december ebben a máris hosszúra nyúlt történetben, de hát a családregényt nem én: Margit aszszony írja-írta. Így aztán most csak néhány mondat az előbbiről, különös okból: mindent, amit a famíliáról s a famíliából tudok, Aladár unokáitól hallottam. Különös véletlen hogy éppen attól a két asszonytól, akiknek szülei Telkesékkel (más és más személyes okból ugyan, de) nem is tartották a kapcsolatot. – A nagyanyám, Lábán Mária – meséli Ducz Lászlóné – húszévesen úgy ment feleségül Aladárhoz, Simon harmadik fiához, hogy az anyja ráparancsolt: muszáj! Mert elszántan apáca akart volna lenni. Egyetlen férfit szeretett egész életében, az édesapját. Terménykereskedőként működött a Lábán dédpapa, az ő apjának pedig híres kávéháza volt Pozsonyban. Mindkettőjüknek ott is van a sírja, túl a Dunán, a régi temetőben. Iskolába Mária a Zirzenbe járt és aztán a Szent Szív apácákhoz Budapesten. Egy bálon ismerkedett meg Aladárral. Megkérte. Ráparancsoltak, hogy jegyezzék el egymást. Az esküvője előtti napon gyászruhába öltözött. Aztán szült neki nyolc gyereket. De egyáltalán nem érdekelte a Telkes rokonság – ezért tudok olyan keveset róluk, mert ugyan nekem sokat mesélt a nagyanyám, de nem róluk, hanem a saját felmenőiről. S Aladár se sokat törődött a családdal. Elment a bankba – a fővárosi takarék aligazgatója volt –, hazajött, megebédelt, elolvasta az újságot, aztán elment a kávéházba, késő este érkezett másodszor haza. Bánki hivatalából a gazdasági válság miatt kopott ki, az idő tájt fogott sűrű egymásutánban sikertelen vállalkozásokba. Vattagyárat hozott össze, de akkorra véget ért régen a háború, nem kellett a kötszer. Orsó és Rokka néven népművészeti céget alapított, ám az olcsó fonalfesték a mosáskor kioldódott, a hímzések tönkrementek, már Amerikában. Ahová Lábán Mária unokatestvére, a diplomataként ott dolgozó Ludvig Ernő ajánlotta be ezeket az eredeti magyar termékeket... Ernő bácsi érdeme egyébként, hogy Mária, Aladár legidősebb leánya végül is világkarriert csinált: ő hívta ki Amerikába 1924-ben, az ő védnöksége mellett lett vezető kutató, a napelemek gyakorlati változatainak sokszabadalmas megalkotója. Ahogy a szakirodalom is nevezi: a Napkirálynő. 1931-ben Fenyőházára költözött Aladár nagyapám, ezt biztosan tudom. Abban az évben kellett ugyanis eladni a Gellérthegy utcai szomszédos két házunkat, egyik, emlékszem, a 43-as számú volt. Ő vehette meg azokat, a Lábán nagyszülők is ott laktak. Döbrösy és Gyurkovics szanálták az ingatlanokat, így fizették ki az apósuk itt hagyott adósságait. Mária, meghalni jött haza, kilencvenöt augusztusáig itt lakott nálunk néhány hónapig a Damjanich utcában. Aztán intézetbe kellett adnunk, az állapota miatt, decemberben meg is halt. Mindig azt mesélte: az apja nem írt mást soha neki Amerikába, csak hogy küldj pénzt, pénzt... – László, Aladár fia ő is, a nagybátyám, 1931-ben ment ki. Megcsinálta az amerikai magyar könyvtárat, jogászként lett FAO tanácsadó, mint mondta, két ország kivételével mindenütt járt a világon. 1944 körül elvett egy olasz rádióbemondónőt. Gyermekük nem született, 1987-ben halt meg. Ebben a szobában lakott két és fél évig – mutat körbe Gyurkovics Mária. Aztán válaszol a kérdésre, mit csinált végül is Aladár, a nagypapa a Tátra alján, a Vág völgyében, a nyaralótelepen. – Csak az a biztos, hogy a Beátát... A törvénytelen leányát. Négyöt évvel volt idősebb, mint én. 1940-ben a nagyapámmal együtt jött vissza Pestre, ők fent laktak a várban, anyám istápolta őket, jártam hozzájuk, ők is hozzánk. Telkes Beáta nagy párttag lett, de azért ötvenhatban csak disszidált, férjhez ment Bécsben, gyerekei is voltak. Az asszonynevét nem tudtam. Különben egy év után az apja – a nagypapa – visszaküldte Fenyőházára az anyjához, akit egyébként Melioris Ancinak hívtak. – Szép nagy ház lehetett a dédpapa nyaralója. Erzsi, Aladár sorrendben második leánya, a harmadik gyermeke is lakott ott. Sőt, ő is hozott onnan haza egy házasságon kívüli ivadékot. Szép hangja volt Erzsébetnek, operaénekes akart lenni, és valami cigányasszony azt jósolta neki, hogy akkor sikerülhet a karrierje, ha három gyereket szül. El is kezdte Fenyőházán, aztán folytatta, de a harmadik már nem jött össze. 1943-ban ment férjhez egy Nyerges Ferenc nevű, Kolozsvárról idemenekült színészhez. A Nemzetiben is játszott. De a házasságban már nem sikerült, ami anélkül kétszer is. Idős is volt már persze, 1903-ban született. S nem lett híres operaénekes... Telkes Aladár 1943-ban halt meg, egy évvel előbb az egyik fia, István. Hastífusz vitte el harmincegy évesen. Ügyvédbojtárkodott még csak. – Apámat – mondja Telkes Margit doktornő – kilökte a családja. Az anyám, az egyszerű varrónő, Horváth Margit nem volt nekik elég kékvérű. S elég gazdag. Felnőttként először akkor ismerkedtem meg a famíliával, amikor egyszer Telkes László hazajött Amerikából, és a Kárpátiában szervezett egy találkozót. Amikor aztán 2008-ban megjelent az első könyvem, felhívott az egyik unokatestvérem, s ő mesélte el nekem, amit tudok, azt a keveset. Tudja, én regényt írtam róluk. Kitöltöm a képzeletemmel, amiről nincs adatom. Mit gondol, igazam van? Maga hogy csinálná? Nem így, ugye? A Magas Fenyőfa-társaság Buza Péter Telkes Simon élete utolsó másfél-két évtizedét Fenyőházán töltötte. Ezt a fürdő-, gyógy- és nyaralótelepet Béla fiának keresztapja, Bedő Albert, az országos főerdőmester kezdeményezésére 1893-ban alapította gróf Bethlen István akkori földművelésügyi miniszter, illetve a magyar állam. A tátrai erdőségek egyik festői völgyében, a Vág mentén, ahol kisvasutat építettek a térségben folyó fakitermeléshez, ahol hidegvíz-gyógyintézet alapíttatott, s ahol a máig gyönyörű, kiváló Fenyőháza 1910-es években 15 BUDAPEST