Budapest, 2010. (33. évfolyam)

2. szám február - Gál Vilmos: Világlátott alkotások Pestről és Budáról

BUDAPEST Világlátott alkotások Pestről és Budáról Gál Vilmos Átsikló tekintetek: igen, a helyükön állnak. Megvannak még. Hogy kik alkották? Mi okból és mikor készültek? Sokszor nem tudjuk. S azt még kevésbé, hogy Budapest köztéri szobrai közül néhány igazi „világjáró” alkotás. Expókon bemutatott, díjakat nyert remekművek. Ezek közül mu­tatunk be néhányat. És közben szó esik néhány olyan műről, melyeket már nem láthatunk. Pedig kellene. Most, hogy Pécs erre az esztendőre Európa (egyik) kulturális fővárosa lett, úgy gondoltuk, itt az ideje, hogy megmutassuk a többnyire messze múltból Budapest a világnak szóló hajdani művészeti üzenetét, világjáró alkotásait. 1900-ban, a századfordító párizsi világ­kiállításon Magyarország hatalmas, min­den ágazatra kiterjedő bemutatóval vett részt. Hazánk először emelt önálló pavi­lont; 3278 kiállítónk alkotásai közül 161 nagydíjat érdemelt ki, és ezzel az ered­ménnyel az összes résztvevő ország kö­zött az előkelő ötödik helyen végzett. A magyarok kiemelkedő szereplése az expó egyik meglepetésének számított, mint ahogy szobrászaink remeklése is. Az ipar­művészeti csarnokban jókora területen kizárólag magyar alkotások zsúfolódtak össze, melyek közül a legnagyobb sikert Fadrusz János Mátyás király lovas szobra mellett Zala György két, a Millenniumi Emlékműhöz készített műve, a Gábriel arkangyal, valamint a Tudás és Dicsőség kompozíciója aratta: mindegyik Grand Prix-t nyert el a zsűritől. Párizsban kezdődött Ugyanezen a kiállításon Róna József két bronz domborművét (az egyik a zentai sáncok bevételét, míg a másik a csatát eldöntő lovasrohamot ábrázolja) arany­éremmel jutalmazták. Ezek Róna híres, Savoyai Jenőt lovon ábrázoló alkotásának talapzatához készültek. A szobrot a buda­vári királyi palota Duna felőli homlokzata előtt állították fel 1901-ben, az akkor még létező, úgynevezett Habsburg-lépcső előtt. Az alkotást egyébként eredetileg Zenta városa rendelte meg a művésztől, a győz­tes zentai csata emlékére, ám a város a vételárat sorsjátékból akarta fedezni, s az nem hozott elég bevételt. Róna, aki saját pénzét is kockáztatta a mű elkészítésekor, nehéz helyzetbe került. Barátja, Fadrusz János összefogott a művésztársakkal, és sajtóbotrányt kavart. Az ügy a miniszter­elnökig, Széll Kálmánig, illetve Ferenc Jó­zsefig is eljutott. Hogy, hogy nem, egyszer csak megjelent Róna műtermében a királyi palota újjáépítéséért felelős Hauszmann Alajos, és a szobor méreteiről érdeklődött. Kis idővel később Róna már a miniszter­elnöknél vizitált. Széll Kálmán ügyesen mozgatva a szálakat úgy intézte, hogy a király maga döntött a szobor megvétele és a palota előtti felállítása mellett, ahová egyébiránt Hauszmann elképzelése sze­rint az uralkodó lovas szobra került volna. Párizsban ifj. Vastagh György közkele­tű nevén Csikós-nak nevezett szobra (ere­detileg Lovát megfékező csikós) is díjat nyert. E vert vörösrézből készült alkotást a királyi palota építőbizottsága rendelte meg még 1899-ben a művésztől, aki állat­ábrázolásainak köszönhetően akkoriban vált nemzetközileg ismertté. Másfélszeres életnagyságú szobrát a palota lovardája előtt állították fel 1901-ben. A mű azért is értékes számunkra, mert először jelent meg hazai köztéri szobron a népies-ma­gyaros jelleg. A világtárlaton az alkotás kisplasztikaként szerepelt és aranyér­met érdemelt ki. A kompozíció érdekes­ Az 1900. évi párizsi világkiállítás magyar szobrai a művészetek csarnokában 2 2010 február

Next