Budapest, 2013. (36. évfolyam)
1. szám január - Horváth Júlia Borbála: Tizenkettőről a tizenháromra
BUDAPEST Tizenkettőről a tizenháromra szöveg: Horváth Júlia Borbála, fotó: Sebestyén László Először is üdvözlet mindenkinek, aki az első fordulón túljutott! Vagyis a kétezer-tizenkettő tizenkettedik hó tizenkettedike, tizenkét óra tizenkettő és/vagy a huszonegyedike, hajnali négy óra (tetszőlegesen választható) időpontot több mint szerencsésen megérte. Megtévesztő ugyan az életben maradás, mivel sokszor csak jóval később derül ki, szerencsefia-e, aki teljesítette e távot. A „hogyan tovább?” viszont egyik fél részére sem lebecsülendő kérdés, melynek megválaszolásához a kíváncsiak és egyben óvatosabbak jövőlátó segítségéhez folyamodnak, növelve annak esélyét, hogy a sors jótékony és szabad akarata erősen befolyásolttá válik. Gyógyszer viszont erre is találtatik. Ha valakinek elkerülte volna a figyelmét, ezen pillanatokban a Világegyetemben véget ért egy huszonhatezer éves keringési ciklus, és szerencsés egybeeséssel, a már halálra unt Föld-Nap középpontosítás is bevégeztetett, ami pedig huszonhárommillió évig tartotta magát. A Nagy Központi Nap – nem összetévesztendő holmi hétköznapi, kisbetűs napokkal – végtelen hosszúságú körpályájának végpontjai vigyázat, záródnak, s magától értetődő pólusváltozást idéznek elő, addig és addig, mígnem nagy felbolydulással új csillag kerül a középpontba. Vagyis már nem a Nap fog sütni ránk. Persze, már akire... Hozzáértők arra figyelmeztetnek, hogy a keringési spirálpálya jócskán megváltozik, miután az Orion huszonnégy órára elsötétül. Senki nem fogja érteni, mi történik, a vadak, de a szelídek is össze-vissza szaladgálnak majd, nem arra mennek, amerre akarnak, hanem valamely titkos vonzerő vezérli őket az ellentétes irányba. Kérem, a galaxisok közötti átjárók újból megnyílnak, a planéták szabadon eldönthetik, merre van az orra, persze sietniük kell, mert a világmindenség misztériumiskolája nem tűri a tétovázót. Közben a Szíriusz átveszi a hatalmat, és soha nem látott erővel szippantja magához bolyongó híveit, akik boldog megadással megkezdik újabb több ezer éves keringésüket új napjuk körül. A földi halandók dönthetnek, maradnak-e a magas rezgéstartományú kozmikus kisugárzás hatása alatt, vagy mennek; előbbiek dolga saját evolúciójuk kiteljesítése (életveszély), utóbbiak továbblovagolhatnak más planétára, és újabb karmikus kalandokba bocsátkoznak (életveszély) – mondják. – Csillagközi pályára állok... – közölte a Főtanácsosnő. 2 2013 január