Budapest, 2014. (37. évfolyam)
10. szám október - Simplicissimus Budapestje
14 Simplicissimus Budapestje BEVEZETÉS A KORSZERŰ SZNOB- ÉS HEDONIZMUSBA, VALAMINT AZ ALKALMAZOTT EMBERLELÉS TUDOMÁNYÁBA A digitalizálás saga happy endje A BUDAPEST folyóiratot kiadó Nagy Budapest Törzsasztal tagjainak már évek óta vágya, hogy a lap régebbi évfolyamai is ingyen hozzáférhetőek – és kereshetőek! – legyenek az interneten. Mint az köztudomású, mi a harmadik folyam vagyunk. Lapunk 1945-ben indult, 1947-ben szűnt meg először. Aztán 1966-ban indult újra, mint elegáns, profik szerkesztette, rendes háttérrel, drága papírra, mélynyomó technikával készített lap, amelyet a politika nem túlságosan nyaggatott. Ez a korszak 1988-ig tartott. És akkor jött – hosszú szünet után – a jelen folyam, 2004-től kezdve. Azt szerettük volna, ha minden eddigi szám egységes felületen lenne kereshető. A legelső probléma a jogutódlás volt. Az digitalizálhat, akinél ott vannak a kiadói jogok. Mármost a BUDAPEST mögött semmilyen jogi személyiség nem áll, így értelemszerűen semmilyen jogokkal nem rendelkezhet. Különösen nem a régi önkormányzatok jogaival. Ezt a gordiuszi csomót bogozgattuk egy éven át. A csomót végül Simplicissimus vágta át, aki van annyira kalandor, hogy kis nonprofit cége nevében vállalta, nyilatkozik: ő rendelkezik a jogokkal. Ekkor már nem volt akadálya annak, hogy megbízzuk a digitalizálásban nagy tapasztalatot szerzett Arcanum céget a munka elvégzésével. „Csak” a pénz volt a probléma. Ennek előteremtése két évet vett igénybe. Ugyanis nem találtunk megfelelő pályázati forrást, illetve nem nyertünk sehol az ötletünkkel. Végül a Summa Artium nevű cég Mecénás Napi Árverése adott lökést az ügynek. Itt összegyűlt néhány százezer forint. Mint mindegyik ott kitűzött projekt, a BUDAPEST digitalizálása is átkerült az adjukossze.hu közösségi adománygyűjtő portálra, ahol egy erőteljes Facebook kampány eredményeképpen az összeg végül felhízott egészen 950 000 forintig. Ezen kívül 250 000 forint érkezett közvetlenül a Summa Artiumhoz. Így összejött az összesen 1 200 000 Ft, a munka teljes ára. Mire ez a lapszám utcára kerül, a BUDAPEST teljes archívuma (a 2013 decemberi számig bezárólag) megnyílik mindenki előtt. A digitalizálási projekt felelőse Vadász Ágnes volt, akinek oroszlánrésze volt a régi számok összegyűjtésében, a tárgyalásokban és sok minden másban. Köszönet neki és a Törzsasztal a munkában részt vevő más tagjainak, például Hetényi Zsuzsának, Falus Lászlónak, Ráday Mihálynak, akik engedték féltve őrzött régi évfolyamaikat széttrancsírozni. A Budapest folyóirat digitalizálására adakozók listája A 2014. március 11-i árverésen nagy összeget adományoztak: Ádám Zsigmond, Polgár András, Toroczkay Katalin. Az adjukossze. hu honlapon vagy a Summa Artiumon keresztül adományoztak, öt Anonymus néven bejelentkezett személy, Bakos Éva, Béky-Halászné Nagy Márta, Beliczai Bea, Gabányi Erika, Benedek Tamás, Béres Anna, Boromisza János, Buza Péter, Csíky Gábor, Dabbous Antoine, Darvas Kristóf, Demel Anna, Erdélyi Barnabás, Erő Zoltán (Palatium Stúdió), Gaál Gyula, Gács János, Gels (?), Gergely József, Gyökhegyi Bánk, Halmos Károly, Hetényi Zsuzsa, Kemény Mária, Kertész-Farkas Csaba, Kiss Balázs, Kósa Judit, Kovács Gyula dr., Kovásznay Eszter, Lakatos Mária, Lakner Judit, Mohácsi Lászlóné, Tony Lang, Laurent Stern, Légrádi Melinda, Lovass Gyöngyvér, Monspart Éva, és Ungváry Rudolf, Náthon Natalie, Pál Negyesi, Nyerges Gyula, Papp Dénes, Rácz Ágnes, Rátonyi Gábor Tamás, Sági Kata, Saly Noémi, Sándor Tibor, Schiffer János, Schlagmüller Gábor, Sipos András, Szántó András, Szemán Krisztina, Tárnok Gyöngyi, Tolerancia&Testvériség Szabadkőműves Vegyes Páholy, Vadász Ágnes, Vadász András, Vajda Henrik, Vári Tibor, Vaszócsik Crista, Wirtz Albrecht Andreas és Wirtz Ágnes, Zádori Zsuzsa. Száz-százezer forinttal támogatta a projekt megvalósítását a BUDAPEST új folyamának korábbi kiadója és a mostani: Farkas József (Szaktudás Kiadóház) és Dávid Ferenc (Pharmapress). Köszönet nekik! Egy örömteli meglepetés és a Nagy Telefonkönyv Projekt Az Arcanum cég a szerződés szerint már 2012-ben elvégezte a digitalizálás munkáját, de mivel fizetni akkor még nem tudtunk, a hálóra nem kerülhetett ki. Amikor szeptember közepén a BUDAPEST delegációja felkereste Biszak Sándor ügyvezetőt a jó hírrel, elmondta, hogy már szinte teljesen lemondott arról, hogy ehhez a pénzhez hozzájuthat. De azt a nemes felajánlást tette, hogy a BUDAPEST szerkesztősége számára további tízezer oldal digitalizálását ingyen elvégzi, ha hozunk jogtiszta, Budapest-tárgyú könyveket. El is indult az ötletelés. Hamarosan befutott a javaslat, amely minden mást vert. N. Kósa Judit tagtársunk konzultált titokzatos hátországával, és ott az merült fel, hogy a régi telefonkönyvek digitalizálása lenne a legnagyobb dolog. (A címjegyzékek már fent vannak a hálón, ha valaki nem tudná, a FSZEK Budapest Gyűjteménye jóvoltából...) Ez mindenkinek azonnal megtetszett. Biszak Sándornak annyira, hogy ajánlatát húszezer oldalra emelte. Ezután elkezdtük gyűjteni a telefonkönyveket. Ezt is abbahagytuk hamar, mert egy nagyszerű, készséges partnerként kínálkozott a Postamúzeum. Nekik minden megvan! Egy helyszíni szemlén a küldöttségünk megállapította, hogy 1910-től létezik Budapesti Távbeszélő névsor. Előtte vegyesen adták ki a budapesti és vidéki előfizetők adatait. A negyvenes évektől viszont a kötetek anynyira megvastagodnak, hogy Az Arcanum ajándék-akció keretében először az 1910 és 40 közötti köteteket dolgoznák fel. A telefonkönyvek sem külsőre, sem tartalomra nem egységesek. A tartalmat tekintve a személyes és a szaknévsor keveredik. Ha valakit a telefonkönyv-történet részletesebben érdekel, érdemes fellapoznia a Magyar posta című folyóirat 1931. 5. sz. számát, amelyben dr. Szilárd Béla m. kir. postatanácsos közölt egy fontos cikket, „A távbeszélő névsor” címmel. Ebben lehet olvasni a következő szomorú megállapításokat: „A régebbi magyar telefonnévsorokat a magyar királyi posta nem gyűjtötte. Elkallódtak! Csak egyes, egymástól aránylag távol eső időpontokban megjelent névsorok állanak rendelkezésünkre, úgyhogy ezek alapján a magyar távbeszélő fejlődéséről csak hézagos képet nyerhetünk. Sajnos, a Magyar Nemzeti Múzeum sem rendelkezik gyűjteményükkel, mert katalógusszámba vették és mint ilyeneknek fontosságot nem tulajdonítottak. Ehhez a körülményhez nagyban hozzájárult, hogy a magyar távbeszélő hosszú időn keresztül ma A VERSROVATOT KIRSCHNER PÉTER SZERKESZTI