Budapest, 2015. (38. évfolyam)

1. szám január - Kádár József: TÉGLÁRÓL TÉGLÁRA - Az óbudai Viktória

2015 január TÉGLÁRÓL TÉGLÁRA Az óbudai Viktória Kádár József Óbudán, a Bécsi út és Farkastorki út sarka fölötti terület hosszú időn át a magyar múlt kutatásának egyik fontos helyszíne volt. Anonymus leírá­sából úgy tudjuk, hogy – Attila király városában – Árpád vezér sírja fölé itt építették fel a később Fejéregyházának nevezett templomot. Amikor 1869 tavaszán egy téglagyár alapjainak ásása közben napvilágra kerül­tek a középkori falak, a régészek a mellett tették le a voksot, hogy amit itt találtak, azok a kövek a pálosok kolostorának maradványai voltak. S azután, hogy elhagyták a kutatási terepet, folytatódott a munka. A Bé­csi út 166-168. és a Farkastorki út 2-4. számú telkeken megszületett a „Schwartz & Salzer” cég, a Viktória. A Victoria téglagyárat, magát a társasá­got, tulajdonosai 1867-ben alapították, de csak jóval később, 1890-ben kifogásolta a nevét a Kereskedelmi és Váltótörvény­szék, mondván, ez a megjelölés „nem te­kinthető oly toldatnak, mely a folyamodó üzletének közelebbi megjelölésére szolgál­na.” Vagyis nem alkalmas arra, hogy az üzleti partnerek és a hatóságok számára egyértelművé tegye, miről is van szó... Ami pedig fontos dolog. De úgy látszik, a kifogás lepergett a tulajdonosokról, mert amikor 1897-ben az újabb befekte­tő átvette a céget, megtartotta nevében a kifogásolt elemet, neveztetvén magát „Óbudai Victoria Gőztéglagyár Surányi József” néven. A névadók vélhetően az 1837-től 1901-ig uralkodó angol király­nőre gondoltak. Az üzemnek két tégla­jegyét is ismerjük, amelyeken a Victoria szó kerek, illetve téglány alakú mélyedés­ben megjelenik. A Bohn család színre lép A huszadik század első évtizedének vége hozott az óbudai téglaipar történetében jelentős változást, ha nem is a váltótör­vényszék jóvoltából: megjelent a színen két soktagú s egymással rokonságban álló család, jelentős gyártási tapasztalattal, komoly tőkével. A 18. században érkeztek először te­lepesek Elzász-Lotharingiából Torontál és Temes vármegyébe, leszármazottaik közül többen is rangos vállalkozóként tűntek fel a 19. század végén Nagyki­kindán és a közeli Zsombolyán: a Bohn, Muschong, Schaaf, és Brauch családok tagjai. Az Alföldnek ez a déli része nem csak földművelésre volt kiválóan alkal­mas, talaja a téglaféleségek készítéséhez is kitűnő alapanyagot szolgáltatott. A Bohn család első nekifutásra „Bohn M. és Társai” néven, közkereseti társaság formában, 1897-ben mindjárt öt üzemet is tető alá hozott. Bohn Mihály és felesége, Muschong Mariann rokonai téglát és tetőcserepet gyártottak gyáraikban. A Bohn családnak Nagykikindán jelentős gépipari üzeme is volt, ami biztosította az újabb termékek gyártásához szükséges technikai hátte­ret. Bohn 1908-ban Békéscsabán alapí­tott újabb gyárat, hogy aztán 1910-ben megvásárolja a Victoriát. (Ugyanakkor közeli rokona, Muschong Jakab megvette a szomszédos, a Külső- Bécsi úton fekvő Budapesti Tégla és Mészégető Rt. gyárát.) A Bohn cég azonnal nagyarányú fej­lesztésbe fogott. Új kazán- és gépház, két hatalmas – 22 és 20 kamrás – Hoffmann­kemence épült. Az ezek fölött kialakított szárítóterek fölöslegessé tették a telepek területét elborító nyitott szárítószíneket. Bohn Mihály Budapestről irányította va­lamennyi gyárát. Trianon után ugyan vol­tak köztük olyanok, amelyek Románia il­letve Jugoszlávia területén rekedtek, de Tizenkilencedik századi Victoria jelzésű téglák a Surányi-korszakból BUDAPEST 11

Next